Veszélyesek lehetnek a virágkorát élő gyógynövénykultusz vadhajtásai

Reneszánszát éli Magyarországon a gyógynövény-felhasználás, ám nem árt az óvatosság — mondja Csupor Dezső gyógyszerész, gyógynövényszakértő, aki Ködpiszkáló című blogján közérthetően igyekszik eloszlatni a tudományterülettel kapcsolatos szaporodó tévhiteket. A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kara dékánhelyettesének életében a tudomány mellett tökéletesen megfér a hit, évek óta református presbiterként is szolgál.

Szarvasgede, 2014. május 22. Virágzik a kamilla (Matricaria chamomilla) Szarvasgede közelében 2014. május 22-én. A gyógynövényt egy kerepesi kft. dolgozza fel. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: MTI Fotó: Komka Péter

– Hol vásárol és milyen termékeket egy szakember?

– Patikában vagy gyógynövényboltban. Teát rendszeresen iszunk, mert vannak jóízű gyógynövények, amelyeket enyhe gyógyhatásuk miatt akkor is lehet fogyasztani, ha nem vagyunk betegek, ilyen a mentatea citromfűvel. Ha betegek vagyunk, mondjuk megfázunk, amire nincs oki terápia, akkor a torokfájás vagy a köhögés enyhítésére fogyasztunk például zilizteát. De nem vagyok a gyógynövények elvakult híve, ahogyan a gyógyszereké sem. És nem gondolom, hogy minden panaszunkra be kell szedni valamit, ebben megítélésem szerint túlzásba esik a nyugati társadalom.

– Arról mi a véleménye, amikor egészségmegőrzési, betegségmegelőzési célból szedünk étrend-kiegészítőket?

– Van, aminek van értelme, a D-vitamin-pótlás jelen ismereteink szerint a magyar lakosság többsége esetén indokolt, de például lúgosítókat, méregtelenítőket nyakló nélkül fogyasztani teljesen céltalan.

– Ezt laikusként nehéz megítélni, mert sok esetben nagyon profi hirdetésekkel, hitelesnek hangzó személyekkel, sztorikkal operálnak a termékeknél, és aki nem elég körültekintő, könnyen és gyorsan megszabadulhat akár több tízezer forinttól is valamilyen ismeretlen eredetű, mondjuk egy mindent gyógyító parazitaellenes hatóanyagért.

– Mi is találkoztunk korábban parazitaellenes hirdetéssel, legutóbb pedig egy olyan cégnek próbáltunk utánajárni, amelyik azt ígérte, hogy a termékükkel nyolc nap alatt elmúlik az ízületi fájdalom. Kiderült, Panamán vannak bejegyezve, az ilyen cégekkel szemben eljárni pedig szinte lehetetlen… Erre utaltam azzal, hogy nagyon fontos óvatosnak lenni a netes vásárlásnál és minimum kétkedőnek, ha azt olvassuk, hogy az orvosok eltitkolják a valódi megoldást, de most lerántják erről a leplet. Ezek a cégek nagyon ügyesen meglovagolják a tényt, hogy a legtöbb felnőttnek van valami panasza, aminek az okát az orvosok nem biztos, hogy ki tudják deríteni. Akár csak egy állandóan kiújuló bőrtünet vagy fájdalom. Az ember azonban nem gép, nem úgy működik, hogy ez meglazult, meghúzom, és rendben lesz. Bonyolult, komplex rendszer az emberi test, amiben ha kis egyensúlyzavar támad, az már tünetet produkálhat, ám nem biztos, hogy megtalálják a hiba okát és az sem, hogy a probléma az egész rendszert veszélyezteti.

– Azért indította ismeretterjesztő blogját, a Ködpiszkálót, mert bosszantja a naivitás, a tudatlanság?

– Már régen nem bosszant, és nagyon jól tudom, hogy az élet sok területén én ugyanolyan tudatlan, naiv vagy tapasztalatlan vagyok, mint a többség a tudományban. De ahogyan én hallgatok az adott témához értőkre, jó lenne, ha ránk is hallgatnának azok, akik az orvoslásban, gyógyszerészetben járatlanok. Én és a szerzőtársaim nem teszünk mást, mint leírjuk, amit pillanatnyilag tudunk például a kender gyógyhatásairól, igyekszünk felhívni a figyelmet közkeletű tévhitekre vagy arra, hogy nincs olyan készítmény, ami mindent (is) gyógyít. De ezt igyekszünk kellő alázattal tenni, mert a tudomány újabb és újabb eredményeket hozhat, és akkor ki kell tudni mondani azt is, hogy tévedtem. Azokra viszont haragszom, akik átverik az embereket, kihasználják a tudatlanságot.

– A blog hét éve működik, több száz cikk található már rajta és egyre népszerűbb. Ez számomra azt mutatja, hogy szükség van a tudományos ismeretterjesztésre, mert a természettudományos ismeretek még mindig nem számítanak az általános műveltség részének.

– Ez bizony így van, de ezért az általános és a középiskolai oktatás okolható, mert az ismeretanyagot nem képes átültetni a gyakorlatba. Ha a sav-bázis egyensúlyról tanulva az oktató elmondaná, hogy ezzel például a ma nagyon divatos méregtelenítésnél, lúgosításnál is találkozhatnak a diákok, akkor könnyebben tárolódna a tudás, mert lenne mihez kötni.

– A Ködpiszkáló viszont halad a korral, már YouTube-csatornája is van.

– Igen, mert a fiataloknak ez az elsődleges információforrás.

– A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának vezetőjeként valahol azt nyilatkozta, alapvető feladatuknak tekintik, hogy kigyomlálják a gyógynövényekkel kapcsolatos tévhiteket.

– Muszáj kilépni a megszokott tudományos keretekből. Ennek érdekében egyrészt minden évben megválasztjuk az év gyógynövényét, idén ez a közönséges orbáncfű, amiről mesekönyv is született. Tavaly a levendula volt az év gyógynövénye, arról a Magyar Posta bélyeget adott ki, mégpedig levendulaillatút. De a Gyógynövénylap.hu-n is rendszeresen közzéteszünk közérthető írásokat gyógynövényekről, mert nagyon sok a hiedelem és a veszély. Ez például (és itt egy üvegcsét mutat) ricinusmag, ami nagyon hasonlít a fejtőbabra, de tíz ilyen magtól meg lehet halni. Mégis sok helyre ültetik dísznövényként, mert nagyra nő és ­gyönyörű, tenyérnyi bíborszín levelei vannak. Néhány éve a budapesti kollégáim felmérték, milyen növények vannak az óvodák udvarán, és kiderült például, hogy több helyen is található ricinus.

– Fiatalon lett egyetemi oktató. Ezt is olyan lelkesen műveli, mint a laikusok okosítását?

– Nagyon szeretek oktatni. Ha akár csak egyvalakit megtanítok valamire, amivel akár csak egyetlen betegen segíteni tud, azzal sokkal nagyobb dolgot teszek, mint ha mondjuk írok egy tudományos cikket. Ha emellett még az olyan értékekből is át tudok adni valamit, mint a nyitottság vagy az emberségesség, akkor azzal is nagyobb hatást fejtek ki, mint a tudományos tevékenységemmel.

– A tudományos munkája mellett évek óta református presbiterként is dolgozik. Mi jött előbb az életében, a tudomány vagy a hit?

– A hit. Vallásos családból származom, de hívő emberré gimnazistaként váltam. Református gimnáziumba jártam, és nagyon jó hittantanárom volt, jártam nyári táborokba is, ahol a bibliafoglalkozások nyomán, viszonylag korán, tizenéves koromban tértem meg.

Fotó: Havran Zoltán

– A tudomány volt tehát a második lépcső. Gyógyszerésznek és azon belül is kutatónak készült?

– Nem gondoltam én ezt így végig. Szerettem a biológiát és a kémiát, édesanyám orvos volt, apám gyógyszerész. Azt láttam, hogy orvosnak lenni nagyon nagy áldozat, a gyógyszerészet mint segítő foglalkozás már vonzóbb volt. A végső löketet azonban egy olyan mondat adta meg, ami máig elevenen él bennem. A gimnáziumi tanárom megkérdezte, merre tovább, és én mondtam, hogy gyógyszerésznek, mire azt felelte: „Téged orvosnak is simán felvennének.” Ez egy dacreakciót szült bennem, mert azt gondoltam, majd megmutatom, hogy ezen a területen is lehet értelmes dolgokat csinálni.

– A tudomány és a hit hogyan fér meg egymás mellett?

– Nagyon jól. Az, hogy szeretném megérteni a világ működését, nem zárja ki, hogy elfogadjam: a világ keletkezése mögött van egy értelem, ami mindezt létrehozta. Ez nem ellentmondás. Sőt, minél jobban látom a világ működésének rendkívüli összetettségét, annál világosabb számomra, hogy ez nem jöhetett létre véletlenül. Ez nekem lelki megnyugvást ad, de erről senkit nem akarok meggyőzni.