Háttérkép: Mindenki jobban járt volna, ha a történelmi Magyarország egyben megmarad

Bogár László és Boros Imre közgazdászok Bayer Zsolt műsorvezetővel karöltve egy tematikus adás keretében Hír TV Háttérkép című műsorának egészét keleti szomszédunknak – Romániának – szentelték, ami úgy gazdasági, mint politikai értelemben a furcsábbnál furcsább történések révén kimeríthetetlen tárházát kínálta a felvetülő kérdéseknek.

Mindjárt a legelején szögezzük le: Románia egy ürügy lesz arra, hogy olyan fontos kérdésekről is szót ejthessünk, amelyek messze túlmutatnak Románián” – kezdte felvezetőjét Bayer Zsolt, aki idevágóan egy régi mondást is citált, miszerint „románnak lenni foglalkozás”.

Annál is inkább érdemes foglalkozni Romániával, mert a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbség ott él, tehát a magyar nemzetnek is „primér érdeke” a keleti irányba vetett, értő szemmel történő kitekintés.

Boros Imre szerint különösen fontos tudnunk a szomszédos államra vonatkozó adatokat, mert mostanában a magyar ellenzék – élükön Gyurcsányné Dobrev Klárával – előszeretettel hangoztatja, hogy „bezzeg Románia” mennyivel különb immáron Magyarországtól. Az ő olvasatukban hazánkat már le is körözte a román gazdaság, ott egy tejjel-mézzel folyó Kánaán formálódik, míg itthon az „Orbán-rezsim” lepusztít és tönkretesz mindent, „iszonyatos nyomorban tobzódik” Magyarországon.

„Tízmillió magyar vendégmunkás fog majd átmenni Romániába” – vetette közbe Bogár László.

„A területükből 103 ezer négyzetkilométert tőlünk kaptak, úgymond puszira. Én most megint elmondom a szokásos hülyeségeimet: az első világháborúnak két győztese volt. Az Egyesült Államok és Románia. Az összes többi az szívott. Franciák, angolok, németek, a Monarchia – mindenki… Ez a kettő? Busásan jól járt. Az Egyesült Államok a világ nyakára kezdte ültetni a dollár nevű műintézményét, a románok meg – noha az Antantnak hasznot semmit nem hajtottak, mert gyakorlatilag akkor indítottak újra háborút, mikor már nem is volt háború. Aztán frankón hadat üzentek annak az országnak, amit már béke uralt –, és megkapták Erdélyt” – mondta Boros Imre.

Bogár László úgy folytatta: „Ha kinyitjuk az objektívet és az elmúlt száz évet nézzük, akkor sem más a helyzet. Tehát száz évvel ezelőtt – a Trianont megelőző időszakban is, függetlenül attól, hogy milyen országoknak hívták mindezt: Osztrák-Magyar Monarchia és egyebek –, ha ezeket a térségeket nézzük, akkor a térségek relatív állapota a száz évvel ezelőtti helyzethez sem igazán változott. Az akkori leggazdagabb nyugati országokhoz mérten, és a mostani leggazdagabb nyugati országokhoz mérten sincs lényeges különbség. Tehát amivel először is szembesülnünk kell, hogy ennek a térségnek a társadalmi, gazdasági helyzete sokkal régebb idő óta – Trianon és a rendszerváltozás is csak egy állomása ennek a folyamatnak – ugyanolyan. Először azt kéne megérteni, hogy miért is válhatott történelmi értelemben félperifériává ez a térség. Ez a köztes Európa. Hogy miért tudták kihasználni: ha már itt a birodalmakat említettük. Miért tudták a birodalmak mindig egymással szembe fordítani a térség népeit? Miért használhatták – éppen ennek következtében, oszd meg és uralkodj – korlátlanul kifosztható erőforrás mezőként ezt a térséget?” – fogalmazott a közgazdás, majd hozzátette: „maga a térség több száz év óta konzerválódik a maga relatív elmaradottságában”, és ma már az is kimondható, hogy ezen Trianon sem változtatott semmit, sőt kijelenthető, hogy mindenki jobban járt volna, ha a történelmi Magyarország egészben marad.

A teljes beszélgetést IDE kattintva tekinthetik meg.