Károlyi Mihály földosztása is csalás volt

A fővárosi lapok mindegyike antikommunista hangütést képvisel. Még a kommün alatt egyedüliként nem betiltott Népszava is kritikus a proletárdiktatúra ügyei­vel kapcsolatban.

Balmazújváros, 1918. október 30. Földosztás Balmazújvárosban, az Őszirózsás Forradalmat követő napokban. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: MTI

„Rend a világon, béke az emberek között addig nem lesz, amíg az orosz bolseviki uralom végképp meg nem lesz döntve és gyökerestől ki nem lesz irtva. Ezzel mi, akik ismerjük a bolsevizmust és annak eszközeit, tisztában vagyunk” – írja Az Est október 22-i vezércikkében. A fővárosi lapok mindegyike ezt az antikommunista hangütést képviseli. Még a kommün alatt egyedüliként nem betiltott Népszava is kritikus a proletárdiktatúra ügyei­vel kapcsolatban. Amíg azonban a polgári lapok a kibontakozás útjait keresik, addig a szociáldemokrata napilap borúlátást sugároz. Október 21-i cikkében úgy fogalmaz: „Magyarország sorsa most fog eldőlni, és hogy jobbra-e vagy balra, az ma még az ország népétől függ, de hogy rövid idő múltán lesz-e még módunk a végzetet feltartóztatni, az nagyon kétséges. Le vagyunk győzve, le vagyunk tiporva.”

Jól szemlélteti az emberek diktatúrával szembeni ellenállását a Friss Ujság riportja egy híres könyvesboltról, amelyen „látszott, hogy csak nemrég rendeztek itt nagytakarítást. Marx, Engels, Buharin, Lenin és a többi nagy népboldogító végképp eltűntek a kirakatból, eltették őket az útból, a rombolókat, hogy helyet adjanak az építőknek.” A boltos beszámol a lakosság reakciójáról: „Tényleg vásárolt könyveket, de egyáltalán nem azokat, amelyeket Kun Béláék rá akartak kényszeríteni. A közönség csaknem mindent összevásárolt, kivéve azokat a füzeteket és regényeket, amelyeket a Vörös Ujság hirdetett. Elég volt, hogy csak egy hirdetés jelenjen meg valamely könyvről vagy füzetről a Vörös Ujságban, és már biztos volt, hogy egy lélek sem fogja megvenni. Úgy, ahogy ezeket a könyveket annak idején megkaptam a Szellemi Termékek Tanácsától, ugyanabban a csomagolásban szolgáltattam be a napokban a rendőrségnek. Egyetlen példány sem fogyott belőlük.”

Baloldali vezetők cáfolják azokat a híreket, amelyek szerint az ország felemelkedésének érdekében az osztályharcot felfüggesztenék. A Magyarország közli: „A szociáldemokrata párt vezetőségénél érdeklődtünk e hír valóságáról és sajnos azt a választ kaptuk, hogy semmiféle ilyen akció nem indult meg és nincsen folyamatban. Megkérdeztük Buchinger Manót, aki a következőket válaszolta: – Én is most olvasom ezt a hírt. Nem tudom, honnan vette az a polgári lap ezt? Én semmi ilyen akcióról nem tudok, pedig ha lenne, tudnék róla.”

A Magyarország visszaemlékezik a szocdemek korábbi hozzáállására. „A Károlyi-uralom alatt az Oktogonon béreltek egy egész emeletet. Tömve voltak az elegáns termek, Garami, Kunfi, Böhm, Pogány tartá itt udvarát. […] Autók s magánfogatok vártak a klub előtt, s aki a kocsiparkot látta, azt hihette, hogy a Park Klub költözött ide, s nem egy munkásklub, amelynek gazdái gyári munkások, szakszervezeti titkárok voltak még pár hónappal azelőtt.”

Fotó: MTI

Az antant Sir George Clerket küldi Magyarországra és bízza meg azzal, hogy segítse egy olyan kormány létrehozatalát, amit elismerhet. Gratz Gusztáv beszámol róla, hogy október 24-i érkezését követően legelőször Garami Ernő szocdem vezért fogadja. A történész-diplomata A forradalmak kora című könyvében értékel: „Ennek hatása alatt a radikális és szociáldemokrata körökben megint vérmes remények keletkeztek. Olyan irányban akarták az antant küldöttét befolyásolni, hogy mondassa ki a nemzeti hadsereg feloszlatását és küldessen Magyarországba tízezer főnyi antantcsapatot, hogy ezek védelme alatt az a kétségkívül erősen baloldali kormány, amelyet ők szerettek volna létesíteni, berendezkedhessék. Sir George Clerk azonban, aki itt nap nap után a magyar politikusok légióját fogadta, nyilván maga is meggyőződhetett arról, hogy az a baloldali frakció, amely ilyen kívánságokkal lép fel, a magyar társadalomnak gyenge és erőtlen része.”

Az Est a címoldalon hozza: „Gróf Károlyi Mihály ellen a főállamügyészségen teljes erővel folyik a vizsgálat. Közönséges bűncselekmények egész halmazával vádolják a köztársaság volt elnökét, s az állami hatóságok oly nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a bűnügynek, hogy az igazságügy-miniszter közvetlen a főügyészségnek adta az ügyet, amely sohasem szokott nyomozást és vizsgálatot tartani. […] A gróf Károlyi Mihály ellen folytatott vizsgálat egyik vádpontja a kápolnai eset. A gróf hitbizományát a törvény tilalma miatt nem tudta eladni, és ezért csupán bérbe adta a Magyar Föld Részvénytársaságnak, amely tulajdonképpen a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik intézete. A gróf nagy summa pénzt kapott a bérletért, őt azonban nem zavarta a bérbeadás ténye, és idegen pénzen apostolkodott. Ragaszkodott ahhoz, hogy a földosztást Kápolnán, az ő birtokán kezdjék meg, amelynek a hasznát tulajdonképpen már lefölözte, az évekre előre fölvett haszonbért már elköltötte. Kifelé mint önzetlen lovag akart szerepelni és a külföldi sajtót elárasztotta tettének dicséretével, a nagy hűhó mögött pedig közönséges szemfényvesztés szerepelt, a részvénytársaságnak megfizetett jövedelmét orozta el […].” Egy másik ügy 300 ezer korona felvétele. „Erről annyit tudtak megállapítani, hogy Károlyi Mihály Berinkey Dénes volt miniszterelnöknek a klubban odaszólt: – Kérlek, 300 000 koronára volna szükségem külföldi propagandára, szólj Szendének [a pénzügyminiszternek], utaltassátok ki az én nevemre!”