Szent Miklós szeretete nem apad el

Több száz hernádi és környékbeli gyermek örömére idén is megrendezték a Pest megyei településen a Mindenki Mikulása elnevezésű programot. Évek óta több tucat szülő és nagyszülő fáradozik azon, hogy a december 6-át követő szombat délután meglepje a helyi gyermekeket, és mosolyt csaljon az arcukra. A hernádi Mikulás idén sem okozott csalódást.

A Mikulás-fogat végigvonul a településen, és több állomáshelyen megáll Fotó: Kurucz Árpád

– Ma ti fogjátok húzni a szánt, ha nem jönnek a lovak – viccelődik az egyik krampusz a manókkal, miközben a tizenkét fős önkéntescsapat a két alkalmi „rénszarvas” megérkezésére vár.

– Rendben, de csak akkor, ha ti toljátok hátulról a fogatot – vág vissza nevetve egy fiatal manó a szemtelen kisördög ugratására. A lovak azonban, ahogy kilenc éve mindig, szerencsére idén is megérkeznek, így a fogat sorrendben tizedik alkalommal hamarosan megkezdheti körútját a településen.

A Mindenki Mikulása elnevezésű programot a Hernádi Szülők a Gyermekekért Egyesület szervezi a Pest megyei településen. – Az ötletet egy közeli faluból vettük, ahol tudomásunk szerint manók és krampuszok kíséretében először vonult végig a Mikulás a településen, és ajándékozta meg a gyermekeket. A program annyira megtetszett nekünk, hogy a férjem javaslatára nálunk is megszerveztük 2010-ben – meséli az egyesület alapítója, Váradiné Czang Henrietta. A kezdeményezés hatalmas sikert aratott, így az eltelt években egyre többen álltak mellé. A programot támogatja a helyi önkormányzat, emellett vállalkozókat keresnek meg, akik ajándékokat ajánlanak fel a csomagokba, sőt annak idején a jelmezekhez szükséges ruhaanyagot is felajánlásként kapták. Az egyes állomásokon, ahol a Mikulás-fogat megáll, önkéntesek teljesítenek szolgálatot, és ők vendégelik meg az oda érkező családokat. Váradiné Czang Henrietta mindenről szívesen beszél, de a Mikulás személye hétpecsétes titok.

A program minden évben hasonló menetrend szerint zajlik: a Mikulás-fogat végigvonul a településen, több állomáshelyen megáll, majd este fut be a község központjába. Az egyes helyszíneken a gyerekek énekelnek a Mikulásnak, aki ezért ajándékcsomaggal jutalmazza meg őket. Váradiné azt mondja, rengeteg jó emléke van az elmúlt kilenc évből. Mindig meghatódik azon, hogy a más településekről érkező vendég gyermekek nem mernek sorba állni az ajándékért, csak akkor, ha a manók vagy krampuszok kifejezetten erre biztatják őket. Ajándék pedig van elég, mert rendre ezer csomaggal érkezik a Mikulás. Máskor pedig előfordult, hogy a szakadó esőben bőrig áztak, tavaly pedig kifogyott az aggregátorból az üzemanyag, ezért egy darabig nem volt áram, ami a fény- és a hangtechnika működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges. A bajt hamar orvosolták.

A Mikulás-fogat végigvonul a településen, és több állomáshelyen megáll
Fotó: Kurucz Árpád

Nemcsak az egyesület alapítója, hanem a krampuszok és a manók is nagy kedvvel készülnek a Mindenki Mikulására. Az egyik fiatal lány három esztendővel ezelőtt, 14 évesen öltözött be először manónak, és irigykedve mondja, hogy a gyerekek sokszor a krampuszokat keresik meg inkább. Ugyanakkor elismeri, hogy velük is sok közös képet készítenek, és kijut nekik az ölelésből is, ami feltölti őket. A krampuszok is szívesen öltöznek be és viccelődnek a gyerekekkel, akiknek egy része fél a kisördögöktől, többen viszont elég bátrak és szembenéznek velük. A krampuszok balszerencséjére azonban őket – a Mikulással ellentétben – sokan felismerik. – Az egyik anyuka egy egynapos műtéten, az operáció előtt ismert rám, és azonnal közölte: – Aha, te vagy az, aki tavaly krampuszként ráhoztad a szívbajt a lányomra! – jegyzi meg nevetve egyikük.

Közben a lovakat befogják a szánba, és ha kisebb késéssel is, de a Mikulás-fogat elindul az egyes állomáshelyeken várakozó gyerekekhez. Rögtön az első megállónál legalább ötven gyerek rohanja le a Mikulást és a manókat. Kérdésre az összes lurkó azonnal megesküszik, hogy egész évben mindig jó volt, amivel meg is váltják a jegyet a csomagokra, többen pedig ajándékkal, például rajzzal kedveskednek a Mikulásnak. Az egyik kislányt egy krampusz kezdi el faggatni arról, hogy biztosan jó volt-e, aki nem fél tőle, és bátran válaszol igennel, majd megerősítésként hevesen bólogat. Egy másik kislány, a hároméves Zselyke apukája nagyon hálás a szervezőknek a kezdeményezésért, amit szép hagyománynak tart. Szerinte fontos, hogy minél több szakrális programon keresztül erősítsük a nemzeti öntudatunkat.

Miközben a Mikulás az első megállónál javában osztogatja az ajándékokat, a második állomáshelyen már nagy a készülődés. A gyerekek gyakorolják a Mikulás-énekeket, míg mások süteményt vagy éppen forró teát fogyasztanak. Amikor az egyik idősebb hölgyet megkérdezzük, hogy nagymamaként vagy egyesületi tagként vállalják-e az önkéntes munkát, akkor mosolyogva csak annyit mond: a gyerekek iránti szeretetből vannak itt. A Mikulás-fogat hamarosan ide is befut, majd a csomagok kiosztása után folytatja útját. S bár a csapat fárad, a hőmérő higanyszála pedig folyamatosan kúszik lefelé, mindenki kitart. Csakúgy, mint az egyes állomáshelyeken a gyerekek és szüleik, nagyszüleik, ha pedig egy lurkó huncutkodik, akkor egyik-másik krampusz vesszővel finoman meglegyinti a renitens hátsóját, aki megbánást tanúsít, és azonnal beáll a sorba.

A program a község központjában késő este zárul. A csapat tagjai egy évre leteszik a jelmezt, de már most megígérik, hogy jövőre is lesz Mindenki Mikulása. A szereplők változhatnak, de Szent Miklós szeretete nem apad el.