Közhely, de mély valóságtartalommal bír az a nézet, hogy Magyarországon megszűnt az igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás van. Holott minden jogszolgáltatásnak arra kellene törekednie, hogy a lehető legkisebb különbség legyen az igazság és az eljárások során hozott határozatok tartalma között. Ezzel szemben napi tapasztalat, hogy sok esetben nem is érdekli az eljáró bírót az igazság, csak az iratokból kiolvasható tényállás.
Egyes ügyekben pedig egyenesen szakadék tátong a meghozott ítélet és a társadalom igazságérzete között. Amikor pedig emiatt valaki kritikát fogalmaz meg, azt azonnal a függetlenség elleni támadásként állítják be. Pedig minden józan gondolkodású ember tudja, hogy a bírók is emberek, tehát tévedhetnek, hibázhatnak, ezért döntéseik nyilvánosan vitathatók, a vita pedig egyáltalán nem sérti függetlenségüket. Sokkal veszélyesebb a vita elmaradása, mert akkor az egyéni hibák az igazságszolgáltatás valamennyi szereplőjének hitelességét rombolják.
Már-már az ötvenes évek hangulatát idézi a bírók bírálhatatlanságának mítosza. Akkoriban ugyanis a hatalmi ágak olyan érdekesen voltak szétválasztva, hogy mégis egybe gyúrta őket a PÁRT egyáltalán nem kíméletes marka. Bírói ítéletet kritizálni egyet jelentett a tényleges hatalmat kisajátítók elleni támadással, ami felért az öngyilkossággal.
Félelmetes, hogy egyesek a mai napig így gondolkodnak és pofátlan cinizmussal mégis a jelenlegi kormányt vádolják azzal, hogy meg akarja szüntetni a bírói függetlenséget. Pedig az igazságszolgáltatás hatalma nem korlátlan és semmiképpen nem áll a törvényhozói és végrehajtói hatalom felett. Téves az a nézet is, hogy ennek a három hatalmi ágnak szemben kell állnia és harcolnia kell egymással. Ez persze rendkívüli módon fáj a balliberális ellenzéknek, amelyik úgy gondolja, hogy ez az ő felségterülete, ha már a másik kettőben nem rúg labdába, a bírói testület pedig eszköz a kezében a kormány elleni küzdelmében. De ez nincs, és nem lehet így. Ki a politikával a bíróságokról!
A nemzeti, konzervatív táborban evidencia, hogy az igazságszolgáltatásban a mai napig nem történt meg a rendszerváltás. Harminc éve úgy csúsztak át a szereplők az új rendszerbe, hogy vérbő kommunista beállítottságukat le sem kellett tagadniuk, elég volt azt hazudni, hogy ők immár politikamentesek és függetlenek. Az eltelt idő persze megtette a hatását, az állomány jelentős része lecserélődött, csak sajnos az újak egy olyan struktúrában szocializálódtak, amelynek meghatározó pontjain nem minden esetben a legalkalmasabbak ültek. Mint minden általánosítás, úgy a mostani is igazságtalan, ezért fontos megkülönböztetni azon szakemberek népes csoportját, akik valóban függetlenek a pártoktól, munka közben még véletlenül sem politizálnak, lelkiismeretesen és elhivatottsággal végzik munkájukat. Amikor felháborodottan tesszük szóvá azok ténykedését, akik jól láthatóan nem ilyenek, értük is háborgunk. Nem a bírókkal van tehát baj, hanem bírókkal van baj!
