Járóka Lívia: Mi nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is

Nem kellenek olyan hangadók, akik azért utaznak Gyöngyöspatára, hogy ott látványosan elsírják magukat. Ugyanezen civil szervezetek a baloldali kormányok idején egy szót sem szóltak. Egy civil szervezet csak akkor avatkozzon bele a romák érdekképviseletébe, ha ahhoz érdemben hozzá tud adni valamit – mondta lapunknak adott interjúban Járóka Lívia. Az európai parlamenti (EP-) képviselő – az EP első roma származású alelnöke – arról is beszélt: a Fidesz-kormány felismerte, hogy mekkora probléma a szegregáció, és gyakorlatilag 2010 óta eredményesen keresi a válaszokat a kérdésre. – Tíz év alatt felépítettünk valamit, amit most le akarnak rombolni – hangsúlyozta Járóka Lívia, hozzátéve: etikátlannak tartja, hogy csupán a gyöngyöspatai helyzet vagy a Csenyétén történtek alapján fessenek sötét képet az elért eredményekről.

A kormánypárti politikus hangsúlyozta: a jogvédők csak akkor szóljanak, ha érdemben segíteni tudnak, ne csak hangulatot keltsenek Fotó: Bach Máté

– Tudatos döntés volt, hogy eddig nem szólalt meg Gyöngyöspata ügyé­ben?

– Igen. Huszonöt éve bombázom javaslatokkal az otthoni és uniós intézményeket a romák és a szegények érdekében. Aki ismeri a munkásságomat, olvasta az európai uniós jelentésemet, az elmúlt húsz év nyilatkozatait, romaügyi javaslataimat, az tudja: zászlóvivője vagyok az ügynek. Tapasztatból tudom, hogy amikor politikai hangulatkeltésre használják a romákat, abban a szakpolitika nem hallatszik. Senki nem foglalkozik az eddig elért eredményekkel. Nem kellenek olyan hangadók, akik azért utaznak Gyöngyöspatára, hogy ott látványosan elsírják magukat. Ugyanezen civil szervezetek a baloldali kormányok idején egy szót sem szóltak. Egy civil szervezet csak akkor avatkozzon bele a romák érdekképviseletébe, ha ahhoz érdemben hozzá tud adni valamit. Hangsúlyozom, én nem csak a Fideszre szavazó romákat képviselem. Antropológusként és aktivistaként korábban épp egy Fidesz-kritikus írással kerültem a párt közelébe. Ha a romákról van szó, hiszem, hogy ma is én vagyok a kormány egyik leghangosabb kritikusa. Az viszont elfogadhatatlan, hogy most olyanok mutogatnak a jelenlegi vezetésre, akik anno közrejátszottak a helyzet kialakulásában. Sőt többször is kormánypozíció­ban voltak, így tudtak volna a helyzeten is változtatni. Miért nem kérik számon azokat, akik az oktatásügyet irányították akkor, amikor a szegregált osztályok kialakultak? A szocialisták és a civilek többsége semmit nem szólt akkor, amikor a pszichológusok többsége a legtöbb hatéves cigány gyerekre azt mondta, hogy szellemi fogyatékos. Elnézték, hogy tömegesen ülnek a kisegítő iskolákban. Akkor mindenki csendben volt, Brüsszelben pedig nem volt hetes cikkelyes eljárás sem. Emlékszem, hogy milyen várakozással néztünk a baloldali kormányok idején az akkor megválasztott deszegregációs romabiztos munkája elé, és mekkora csalódás volt a munkája eredménytelensége.

A kormánypárti politikus hangsúlyozta: a jogvédők csak akkor szóljanak, ha érdemben segíteni tudnak, ne csak hangulatot keltsenek
Fotó: Bach Máté

– Ehhez képest miben látja a Fidesz-kormány eredményeit?

– Elsőként 2010-ben tudtunk reformokat indítani a bölcsődei és a kötelező óvodai beíratással, továbbá a családi napközik, biztos kezdet gyerekházak, a nyírteleki kedvesház mintájára kialakított integrálóprogramok, a dajkaprogram, a tanodaprogram, az ingyenes étkeztetés, az ingyenes tankönyvprogramok bevezetésével. A családi pótlékot a munkához kötötte a Fidesz-kormány, jóformán megszüntette az iskolai hiányzásokat. A Novák Katalin vezette államtitkárság elindította a nagycsaládosokat támogató kezdeményezéseket. A kormány a szakképzés megreformálásával és a korai gyermekfejlesztés beindításával szeretné kompenzálni a hátrányos helyzetű gyerekeket. Roma egyetemi és szakkollégiumi programot hoztunk létre, hogy meginduljon a romaemancipáció. Ma már a kormány külön figyelmet fordít erre, ösztöndíjprogrammal támogatják a roma fiatalokat. Továbbá komplex mentálhigiénés programra is szükség van. Ahogy egy tudásorientáltabb és modern tudású szakmunkásréteg kialakítása és ezzel párhuzamosan munkahelyek megteremtése, átképzések, továbbképzések és az élethosszig tartó tanulás kialakítása még előttünk álló hosszú feladatok. Viszont folyamatosan csökken az analfabetizmus, javulnak a mutatók és végre nem csak PR a romaügy.

– Azt mondja, hogy a gyöngyöspatai vagy a Csenyétén történtek ellenére is jó az irány itthon?

– Sosem mondtam, hogy tökéletes a helyzet, de az tagadhatatlan, hogy a Fidesz-kormány 2010 óta eredményesen keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre. Mi felismertük, mekkora probléma a szegregáció. Tíz év alatt felépítettünk valamit, amit most le akarnak dönteni. Roma szakembereket vettünk fel a közigazgatásba, megpróbáltuk a roma civil szervezeteket a döntéshozók közelébe juttatni. Megteremtjük azokat a pontokat, ahol a romák visszakapcsolódhatnak a társadalomba. Ma már több helyen van szegénytelepről érkezett politikus vagy vezető. Olyan példaképek kellenek, akik helyi tudásukkal hozzájárulnak egy közösség fejlődéséhez. Mindegy hogy melyik oldalról jön ez a jó gyakorlat. Részben saját forrásból, részben kormányzati segítséggel több programot kísérleteztünk ki, és látható, hogy a gyerekeket vissza lehet integrálni. Az oktatásban roma tanítókkal, roma segítőkkel, közös összefogással látható eredményt lehet elérni. A Tiszavasváriban működő fociakadémián arra is volt példa, hogy fiatal családos apukák ültek vissza az iskolapadba és sikeres érettségit tettek megfelelő segítségnyújtás mellett. Én azt mondom, hogy etikátlan ennyire sötét képet festeni az emlegetett esetek miatt. Igenis egész Euró­pa elindulhatna a magyar úton.

– Mit gondol Orbán Viktor Gyöngyöspata ügyében tett kijelentései­ről és az azt követő reakciókról?

– Azt, hogy egy sajtótájékoztatón elhangzott pár mondatra nem lenne szabad ekkora gyűlöletkeltést indítani, és a romákat maguk előtt tolva támadni a kormányt. Emlékszem rá, amikor Orbán Viktor az Európai Tanácsban maga prezentálta a szegregáció és a szegénység elleni küzdelemről szóló magyar javaslatot. A magyar kormány volt az, amelyik felszólította az Európai Uniót arra, hogy a nemzetközi kötelezettségeknek megfele­lően tegyünk végre a szegregáció ellen. Magyarország hozta be az EU-s diskurzusba a romaügyet, a mai napig is a legjobban teljesít, és az új javaslatokat is mi hozzuk. Ez egyedülálló az EU történetében. Nézzük csak meg Bulgáriát, Romániát vagy Csehországot, ezekben a tagállamokban még mindig hatalmas probléma a szegregált oktatás. De példaként hozhatnám akár Németországot is, ahol roma családok házait gyújtják fel. Az új Európai Parlamentben pedig látom, hogy egyes képviselőknek fogalmuk sincs arról, valójában mekkora problémák vannak Európában. A különbség az, hogy mi nem ütünk vagy jelentgetünk fel más országokat, nem fenyegetünk hetes cikkelyes eljárással, hanem a tanácsi formációban javaslatokkal segítjük a romákat. Nemcsak beszélünk róla, hanem ténylegesen cselekszünk. Minden egyes tagállamban végig kell járni a szükséges lépcsőfokokat. Sokszínű Európáról beszél mindenki, de ez nem jelenik meg a gyakorlatban. Szinte minden EU-tagállamot el lehetne ítélni szegregáció miatt. Egy össztársadalmi problémával állunk szemben.

Gyöngyöspatán is a közösségépítés segíthet a romáknak
Fotó: Havran Zoltán

– Van személyes tapasztalata Gyöngyöspatáról, vezető roma politikusként játszik valamilyen szerepet a problémamegoldásban?

– Nagyon jól ismerem a településeket, de minden egyes ügyet egyenként és önmagában kell vizsgálni. És mivel a Fidesz-delegációban a kelet-magyarországi megyéket képviselem, tartom a kapcsolatot több helyi szakértővel, így minden nap értesülök arról, hogy épp mi történik Gyöngyöspatán. Látom a potenciált a térségben ahhoz, hogy egyszer majd uniós segítséggel együtt akár mintaprojektet csinálhassunk belőle. Már most több biztossal egyeztettem, meghívtam őket a cigánytelepekre. A parlamentben megkezdtük a nemzeti romastratégiák felülvizsgálatát, ahol jelentéstevő is vagyok. A Magyarországot környező és a balkáni államok esetében is jelentős a lemaradás, amit jogszabálycsomagban kellene orvosolni. Utóbbit egyébként kezdeményeztük is az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságnál.

– Sokan érvelnek azzal, hogy a kártérítések kiosztása után gyakorlatilag semmi sem történik a helyzet javítása érdekében. A romák számára mi az elvégzendő feladat?

– Hosszasan lehetne beszélni arról, hogy miért gondolják sokan: a romáknak csak a segély jár és nem a munkahely. Mi ezt nem így gondoljuk. Ahogy már mondtam, közösségépítés kell, a romákat a társadalmi körforgásba kell visszahozni. Nekik is keresniük kell a kiugrási lehetőségeket, politikai és szakmai szinten is szóhoz kell jut­niuk. Ki kell nevelni például a következő évtizedek roma vezetőit. Kellenek továbbá roma nevelők, hogy ne délutáni felzárkóztató oktatásban egyenlítsük ki az esélyeket, hanem már reggel, bent a tantermekben. Valamint a romáknak is tisztában kell lenniük állampolgári jogaikkal és kötelességeikkel. Rájuk pedig nemcsak gazdaságilag, hanem pszichésen is óriási feladat vár. Elvégre a rendszerváltás óta mellőzve voltak, s csak az elmúlt évtizedben kaptak esélyt arra, hogy változtassanak saját helyzetükön, és változtatnak is! Eddig is a cigányokért és a hátrányos helyzetűekért küzdöttem, ezek után is őket helyezem előtérbe a munkám során.