Élet a karantén után

Néhány órával azelőtt, hogy elhagyhatta a siófoki egészségügyi karantént, rendhagyó interjúban üzent az embereknek Dominika és Fanni: Szeressétek egymást! és Maradjatok otthon! A két huszonéves lány 14 napot volt megfigyelés alatt, miután március 13-án éjszaka hazatértek tiroli munkahelyükről. Időközben kiderült, hogy az osztrák – és az olasz – tiroli síterepekről indult el a koronavírus-járvány Európa közepén.

A két lány ma elhagyhatja a siófoki egészségügyi zárlatot, de lesznek sorstársaik Fotó: MTI/Varga György

Dominika és Fanni tünetmentes, egészségesen érkeztek a siófoki garzonba, 14 napos karanténba, és egészségesen távoznak. Időközben azonban a koronavírus-járvány fokozódása miatt kijárási korlátozásokat kellett bevezetni az országban. A járvány miatt új kihívásokra kell felkészülni, másként kell gondolkozni és főleg tenni, mint eddig. Három kérdés megválaszolására kértük fel a lányokat: Mit tudnak tenni? Mire készülnek? Mit tanácsolnak a többi embernek?

Dominika: Valóban más időszak következik, és nem csak azért, mert elhagyjuk a karantént, és hazamehetünk végre. Az új időszaknak szerintem van negatív és pozitív oldala is. Negatív, hogy mindenkinek kisebb-nagyobb mértékű jövedelemkiesése lesz ezekben a hónapokban, ami nyilvánvalóan megnehezíti majd a megélhetést. Úgy gondolom, hogy ez a korlátozás rádöbbent majd mindenkit egy nagyon fontos dologra, amit az idők során elfelejtettünk: az egyszerűségre.

Ebből következik a pozitív oldal. Mindent, amink van, meg kell becsülnünk. Még az utolsó falat kenyeret is. Ez lett volna a normális a hétköznapokban eddig is, de elvakult az emberiség. „Minden természetes. Minden jár.” Hát nem! És ezt csak az tudja igazán, akinek eddig is nélkülöznie kellett az életében. Hogy mit tudok tenni? Gyakorlatban semmit, azaz egyelőre nem sokat, elméletben azonban mindent. Ezt az időszakot el kell fogadnunk úgy, ahogy jön.

A két lány ma elhagyhatja a siófoki egészségügyi zárlatot, de lesznek sorstársaik
Fotó: MTI/Varga György

Nincs ráhatásunk a külső eseményekre, így erre sem. Ez sértheti az egót, de éppen ebben rejlik a lecke. Most magunkkal van feladatunk. Nem mással, csakis magunkkal. Önmagunk megtalálása vagy – ha úgy-ahogy ismerjük magunkat – az ismeret elmélyítése. Ez hiányzott szerintem mindenkinek, az önismeret. Most itt a feladat, ismerjük meg magunkat. Én erre készülök. Elcsendesedni, kicsit elhúzni magam a külvilágtól, és csak befelé figyelni. Csakis arra koncentrálni, hogy ki vagyok, mit szeretnék, mik a céljaim és ezeket hogyan érhetem el. Békében, szeretetben. Ezt tudom tanácsolni másoknak is.

Legfőképpen azoknak, akik másokat bántanak. Ebből kijárt nekünk is, pedig semmi rosszat nem csináltunk. Ezeknek az embereknek kívánom a legtöbb szeretetet és törődést, mert a bántás egyenlő a szeretet hiányával. A szeretet pedig a legnagyobb kincs, amíg világ a világ. Szeressétek egymást!

Fanni: A miniszterelnök úr reggeli rádiós beszédében kijárási korlátozásokról beszélt, ami félelmetes számomra. Mi lesz most? Szombaton mennénk haza a karanténból, de nem tudjuk, mi lesz.

Egyelőre csak az a biztos, hogy egészségesek vagyunk, és innen elmehetünk. Mit csinálhatok mást otthon, mint a karanténban? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak most, és az aggódás családtagjaim, rokonaim, barátaim, ismerőseim egészségéért. Ezért csak arra készülök most, amit hazatértünk óta eddig is tettünk: betartom a járványügyi előírásokat, csak azt csinálom, amit szabad. Mindenkinek ezt ajánlom. A két hét alatt nagyon sok segítséget kaptunk a rendőröktől és az orvostól. Köszönjük!

Az önkormányzattól napi háromszori ellátást kaptunk, ezt felhánytorgatta a neten kommentelők egy része, hogy nem érdemeljük meg, ezért lemondtuk.

Remélem, nem fognak ujjal mutogatni ránk, mert egészségesen, önként karanténba mentünk. A tanácsom az, hogy vigyázzunk egymásra, és maradjon mindenki otthon!