“Hát, ba….jál meg magyar kormány. És külön Oegygé. Kora délután negyedóra hosszat nem találtam parkolóhelyet a Dob utcában.” Ezekkel az útszéli, tahó-argóból kölcsönzött szavakkal formált véleményt a saját oldalán az ingyen parkolásról, – annak apropóján, pedig az ország vezetéséről – Szabó Zoltán, a DK politikusa. A néhány napja szintén megvadult Vadai Ágnes mellé, aki Orbántól sajnálta még a járvány elleni védőruházatot is kórházlátogatásai során, most felzárkózott tahó Szabó. Közös alomból valók.
Mondhatnám az ilyen ostoba emberek szemrehányásai királyi kitüntetéssel érnek fel, és ezzel “el is volna intézve.” Az ember valóban barbárnak születik; a műveltség szabadítja meg állati mivoltából. Már akit. Vannak gyárilag faragatlanok, amolyan emberi selejtek, akik valami okból elkerülték az égi “meós” figyelmét.
Mivel a Taigetosz-módszert /ál/liberális századunkban nem szokás csak emlegetni sem, hát ezek a lelki torzók itt bolyonganak közöttünk.
Közülük Szabóra is csak azért fecsérelem a szót, mert a mindig baloldali ideológiákon és pártokban cseperedett “elvtárs” volt már /lehetett?/ a VII. kerület polgármestere, beültették képviselőnek a parlamentbe, sőt – most lehet megkapaszkodni – egy időben Művelődési és Közoktatási Államtitkárként is gyakorolhatta bárdolatlanságát a haza javára.
És akkor most a volt szocialista művelődési államtitkár, akár a lelki nyomorék, – a Gyurcsányok, Vadaik, Niedermüllerek családjához tartozó – tahó Szabó, barbár parlagiasságát fitogtatva, így keres parkolóhelyet a Dob utcában.
Nem veszi, nem veszik észre, hogy már tíz esztendeje parkolópályán vannak. De ott is csak idő kérdése mikor tesznek rájuk kerékbilincset.
...
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
