2015. május 13.: ismertté válik a Jean-Claude Juncker-féle Európai Bizottság migrációs stratégiája. Az elsősorban a Földközi-tenger térségét ért válsághelyzet miatt a testület jelzi, hogy május végéig átmeneti elosztási mechanizmusra, illetve kötelezően valamennyi tagállamot érintő, unión belüli áttelepítési programra tesz javaslatot.
2015. szeptember 22.: nem teljes egyetértéssel, hanem minősített többségi szavazással, Finnország tartózkodása mellett, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia ellenszavazata ellenére szavazták meg az Európai Unió belügyminiszterei 120 ezer további menekült elosztását a tagállamok között. Magyarország és Szlovákia a határozatot az Európai Unió Bíróságán megtámadta, majd 2017 szeptemberében elvesztették a kvótapert.
2016. március 7.: Orbán Viktor miniszterelnök (más országvezetőkkel együtt) megvétózza az EU arra vonatkozó tervét, hogy a tagállamok közvetlenül Törökországból, nem megfelelő feltételekkel telepítsenek át menedékkérőket. A végleges uniós–török paktumra több mint egy héttel később, március 17–18-án ütnek pecsétet. A kormányfő Brüsszelben ekkor kijelentette: Magyarország a legnagyobb veszélyt „kibekkelte”, a migránsok befogadása az egyezség értelmében ugyanis csak önkéntes lehet.
2017. június 13.: az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország, Lengyelország és Csehország ellen, amiért nem hajtják végre a kötelező uniós menekültkvóták felállításáról szóló korábbi döntést. A luxemburgi székhelyű testület 2020 áprilisában mondja ki, hogy az országok nem teljesítették az uniós jogból eredő kötelezettségeiket, amikor megtagadták az áthelyezést szolgáló mechanizmusnak való megfelelést.
2017 augusztusában Orbán Viktor levélben kéri Jean-Claude Junckert, hogy a déli határkerítés jelentette költségek felét az unió térítse meg. A bizottsági elnök „A szolidaritás kétirányú utca” címszó alatt visszautasítja a kérést.

Fotó: Olivier Hoslet / MTI/EPA
2018 májusában Juncker az EP strasbourgi plenáris ülésén jelenti be, hogy az Európai Bizottság olyan hosszú távú költségvetést javasol a 2021–2027-es időszakra, amelyben a jogállamiság követelményeinek meglétéhez kötnék az uniós kifizetéseket.