Megszólalt lapunknak a Szilágyi Erzsébet fasoron vaddisznókat elejtő szakember

A kilőtt állatok nagyon rossz állapotban voltak, valószínűleg szenvedések közepette amúgy is elpusztultak volna, ráadásul potenciális sertéspestis-hordózók voltak, amit komolyan kell venni. Egy elharapódzó járvány ugyanis romba tudná dönteni egy ország sertéságazatát. Már csak ezért sem lehetett volna a kilövésük helyett elszállítani a vadakat – tudtuk meg a fővárosban a minap vadakat elejtő L. Páltól. Az állatorvos, vadgazdálkodási szakember azt is elárulta, miért nem lett volna értelme kábító lövedéket használni.

2021.12.30. Bugyi - Alsónémedi Apróvad vadászat, Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

L. Pál érthetetlennek tartja, hogy az ügyben nemcsak magánemberek és állatvédő civilek kritizálták őt, hogy miért nem altatólövedéket használt, és vitte a vaddisznókat lakott területen kívülre – az ő esetükben még talán érthető, hogy nem ismerik a vonatkozó jogszabályokat, amelyek tiltják ezt –, hanem az egyik kerület alpolgármestere és politikai szervezetek is ezt tették, nekik nagyobb felelősséggel kellene véleményt alkotniuk a nyilvánosság előtt. Az ilyen megnyilatkozások azt kockáztatják, hogy az Agrárminisztérium, a hatóságok és sokezernyi vadász évek óta tartó áldozatos erőfeszítései a járvány megfékezésére feleslegessé válnak, mert a lakott területekről újra és újra fertőzött példányok kerülnek ki. 

Ráadásul az altató- és kábítószerek használatával is probléma van azoknak az állatoknak az esetében, amelyeknek a húsa élelemmé válhat, mert vannak szerek, amelyek hosszú idő után ürülnek csak ki az állat szervezetéből és vannak, amelyek használata után már soha nem alkalmas a húsuk fogyasztásra. 

Tehát ha a Budapesten altató- vagy kábítószer segítségével befogott és a természetben elengedett vaddisznó, szarvas vagy őz másnap egy vadász által terítékre kerül, akkor a húsából fogyasztani rendkívül kockázatos dolog, az élelmezésbiztonsági szabályokkal ellentétes. Viszont az a vadász, aki terítékre hozza a vadat, nem tudja, hogy azt előző nap elkábították vagy altatták.

A média türelmetlenségére és méltatlankodására reagálva elmondja, hogy azért nem nyilatkozik szívesen a munkájáról, mert a laikusoknak nehéz elmagyarázni az egyes helyzetekben hozott döntéseket, amelyekhez speciális és összetett szakértelem szükséges, így a szenzációra és boszorkányüldözésre hajlamos közvélemény és média nem a megértés, hanem az ítélkezés felé tereli ezeket az ügyeket. Amúgy sincs felkészülve a média profi kezelésére, nem is feladata, hiszen ő csak egy vadegészségügyi és vadászati szakember, aki ezeken a területeken hozott döntéseiért vállal felelősséget, de a kommunikációhoz nem ért. Megemlíti, hogy ha lenne Magyarországon egy egységes szervezet, amelynek a kötelékében tevékenykednének a belterületen megjelenő vaddal kapcsolatban, akkor egy intézmény állna mögötte, amelyik gondoskodhatna a gyors és szakszerű tájékoztatásról is. Neki viszont erre nincs kapacitása.

Az ügyben induló hatósági vizsgálatot helyeseli, mert fontosnak tartja, hogy az ilyen kiemelt szakértelmet igénylő tevékenységeket szorosan ellenőrizzék a hatóságok, mindezt a saját érdekének fogja fel, mert ez az a kontroll, amelyik képes megerősíteni a jogszerű tevékenységet és kiszűrni a hibákat és vétségeket. Ő teljesen nyugodt, szerinte a döntései megfelelnek a szakma és a jogszabályok feltételeinek.

L. Pál negyven éve vadász, felsőfokú vadgazdálkodási végzettséggel rendelkezik, tagja és vezetője számos vadászati szervezetnek és állategészségügyi munkacsoportnak. Az államigazgatásban is dolgozott, évekig a Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi főosztályának helyettes vezetője volt. Belterületen megjelenő vad eltávolításával közel 13 éve foglalkozik Budapest számos kerületében. Vadászként több százezer lövést adott le, ismeri és folyamatosan követi a lövészettel kapcsolatos szakirodalmat, tisztában van a különböző kaliberek és lövedéktípusok ballisztikai tulajdonságaival. Mindezt nem dicsekvésből és nem az ügy elkenése miatt tartja fontosnak közölni, hanem azért, mert ezzel szeretné érzékeltetni, hogy milyen sokoldalú tudásra és felkészültségre van szükség a belterületen folytatott vaddal kapcsolatos tevékenységhez. Az állategészségügyi, jogi és biztonsági tényezők együttes ismerete és nagyfokú gyakorlati tapasztalat teszi alkalmassá azt, aki elvállalja, hogy lakott területen próbálja a vadbefogás vagy kilövés speciális feladatait ellátni.

Arról is beszélt, hogy ő is szokott befogni és a természetben elengedni vadat, ha nincs ezzel ellentétes jogszabály, illetve az állategészségügyi szakmai szempontok sem diktálnak mást. Idén például több esetben mentett csatornába vagy a Dunába esett és onnan szabadulni képtelen őzet, amit elengedtek az erdőben. De hívták már többször elszökött vagy kiengedett egzotikus állat befogására is, akik közül egy varánusz most is megtekinthető a budapesti állatkertben.