„Az Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni”

Ha a bűnbocsánat lehetősége nem lenne benne a kereszténységben, akkor el lennénk veszve – jelentette ki a pünkösdi csoda kapcsán Orosz Lóránt, a Mátraverebély–Szentkúti Nemzeti Kegyhely igazgatója és házfőnöke. A ferences szerzetes a koronavírus-járványról elmondta, a csapás lehetőséget teremt arra, hogy másképpen éljük az életünket. Úgy véli, aki elpuskázza a lehetőséget, arra minden bizonnyal sok fölösleges vargabetű vár az életben.

Orosz Loránt Atya 20210519 Szentkút Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– A keresztény világ a húsvétot követő ötvenedik napon a Szentlélek kiáradását és az egyház megszületé­sét ünnepli. Hol foglal helyet pünkösd az egyházi ünnepek sorában?

– A pünkösd egészen biztosan ott van a legfontosabb ünnepek között, bezárja a húsvéti időszakot. Maga Jézus mondta: el kell mennem, hogy el tudjam küldeni a Szentlelket. Erről, Krisztus mennybemeneteléről múlt vasárnap emlékeztünk meg, ezt követi pünkösd, amikor a harmadik isteni személy eljövetelét ünnepeljük.

– A Szentháromságból az Atya és a Fiú, azaz Jézus Krisztus személye talán megfoghatóbb az embereknek, mint a Szentlélek, holott a háromszemélyű egy Isten együtt alkot egészet. Mi a Szentlélek legnagyobb ajándéka?

– A Szentlélek valamilyen módon az Atya és a Fiú közötti kapcsolatot fejezi ki, ami öröktől fogva van. Amióta Isten van, azóta van Fiú, és a kettőjük közötti szeretetkapcsolatnak a megtestesítője maga a Szentlélek. Ő minden szempontból nagyon jelentős, nemcsak jó ötleteket, hanem humorérzéket és türelmet is ő ad.

– A pünkösdi evangéliumban elhangzik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” Mekkora kegyelem ez az emberiségnek?

– Óriási, mert ha a bűnbocsánat lehetősége nem lenne benne a kereszténységben, akkor el lennénk veszve. Nyilván más vallásokban is van valami hasonló, de a katolicizmusnak különösképpen is sajátossága a bűnbocsánat és annak klasszikus formája, a szentgyónás. Pont itt vagyunk Szentkúton, ahol az egyik fő profil a gyóntatás. Ha egy zarándok megérkezik hozzánk, akkor elvégzi a szentgyónást, ami a búcsúszerzés egyik elengedhetetlen feltétele.

A gyónás, a kiengesztelődés az embernek saját magával, az Istennel és az embertársaival szintén a Szentlélek ajándéka Jézusnak a megváltó kereszthalála által.

A Lélek itt van, köztünk van. S amikor a pap a gyóntatószékben a feloldozás szavait mondja, a Szentlélek, mint minden szentség kiszolgáltatásánál, akkor is ott van, ha úgy tetszik, hivatalból jelen van.

– A pünkösdi csoda üzenete talán soha nem volt annyira aktuális, mint most, a koronavírus-járvány idején, főleg a harmadik hullám után. Mi pünkösd üzenete a ma élő embernek?

– Mindenféleképpen szerénységre, aztán hálaadásra inti azt, aki túlélte a harmadik hullámot. Emellett a pünkösdi csoda vigasztalás is azoknak, akik elvesztették a szeretteiket. A bölcsesség lelkére is szükség van, hogy az ember tudja, maga hogyan álljon hozzá dolgokhoz, illetve a döntéshozók és az egészségügyi dolgozók kitartása szintén a Szentlélek műve.

– Az egyre magasabb átoltottságnak köszönhetően folyamatosan lazítani lehet a szigorú korlátozásokon, így egy ideje újra személyes részvétel mellett lehet misézni a templomokban. Hogy tapasztalják, mennyire viselték nehezen az emberek, hogy a pandémia miatt a hitélet is az online térbe kényszerült?

– A járvány miatti korlátozások megviselték az embereket, pláne az idősebbeket, ugyanakkor a többség megértette a döntéseket, és óvatosan viselkedett. Panaszkodást nem nagyon hallottunk, és most, hogy lassan túl vagyunk a harmadik hullámon, egyre többen jönnek, és elvégzik az elmaradt szentgyónásokat. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan szenvednek a covidos lelki szindrómáktól, idegesek, kimerültek, türelmetlenek, amit a hosszú bizonytalanság- és bezártságérzés okozott. A gyógyítás egyik módja az, hogy a hívő ember visszaáll a rendszeres szentségi életbe, így imádkozik, ott van a szentmisén, elvégzi a szentgyónását legalább két-három havonta, és áldozik is. Ez a fajta rendszeresség segít abban, hogy az ember az élet más területein is visszataláljon a normális kerékvágásba, és gyógyuljanak a sebei.

– A szigorú korlátozások alatt sok helyen lehetett az online térben, a közösségi oldalakon keresztül követni a szentmiséket. Mit gondol, ezeket a kényszer szülte megoldásokat érdemes valamilyen formában megőrizni, vagy teljesen el kell felejteni?

– Ezek jó megoldások, és egy picit meg is szoktuk az evangelizációnak ezt a módját, lesznek dolgok, amiket ezek közül meg lehet majd tartani. Itt, Szentkúton mi minden liturgiát, szentmisét, zsolozsmát online is közvetítünk. Tesszük ezt azért, mert a mai mediatizált világunkban az embereknek nagy igénye van arra, hogy online formában is kapjanak útmutatást, lelki segítséget.

– Amikor kitört a koronavírus-járvány, sokan gondolták úgy, hogy bár a pandémia óriási csapás, de lehet pozitív hozadéka is, mert jó irányba terelheti az emberek gondolkodását, mások azonban nem voltak ilyen optimisták. Kiknek lett igaza?

– Azt nem mondhatjuk, hogy semmi sem történt, ez egészen biztos. Azt azonban, hogy a koronavírus-járvány kiben hogyan csapódott le és milyen változást idézett elő, csak nagyon sok egyéni mélyinterjúval lehetne kideríteni. Az biztos, hogy a hívő ember ezeket az eseményeket is megpróbálja az Istenbe vetett bizalommal szemlélni.

Abból az alapállásból indul ki, hogy az Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni. Egészen biztos az, hogy ezeknek a szenvedéseknek az árán, még akkor is, ha az ember elvesztette egy közeli hozzátartozóját, az Isten maga felé húzza az embert. Az Úr valamilyen módon jelen volt ezekben a szenvedésekben, és nem lesz távol a jövőben sem.

– Mégis vannak emberek, akik nem értik az égi figyelmeztetést. Mit gondol, mi kellene ahhoz, hogy azok is észhez térjenek, akik most legyintenek?

– Szerencsések azok, akiknek van hitük, mert ők tudnak az Istenre számítani egy ilyen szituációban. Nekik a hit elmélyítése, az Istennel való kapcsolat szorosabbra fűzése, az Úr kinyújtott kezének megfogása segít abban, hogy fel tudják dolgozni ezeket az eseményeket. Reméljük, a példájuk másoknak is vonzó lesz.

– Mi a koronavírus-járvány legfontosabb tanulsága?

– Abból indulnék ki, hogy nekem mi a legfontosabb tanulság. A kiindulópont az, hogy ahány ember, annyiféleképpen állt a járványhoz, mégis két nagy csoport alakult ki.

Az egyikbe tartoztak az aggódók, a másikba a nem aggódók. Mi szerzetesközösségben élünk, és nálunk is jelen van ez a kettősség. Nagy tanulság volt, hogy miként lehet ezzel hosszabb távon együtt élni, hogyan lehet a feszültségeket kezelni. Ha csak ennyi tanulsággal járt a járvány, akkor már volt pozitív hozadéka a csapásnak.

– Feltételezem, nem ment könnyen a feszültségek kezelése.

– Nem mindig, néha igen, néha nem.

– Keresztény szemmel nézve miben lehet a világunk más a pandémia után, mint annak előtte volt?

– Egy járvány, amire sokáig nincs gyógyszer, egyfajta halálélményt jelent az embereknek. Sokakban felötlik, hogy ők is megkaphatják a kórt, és látva azt, hogy mellettünk makkegészséges sportolók két hét alatt meghalnak, a járvány sokakat megrémít. A halálközeli élmény persze önmagában nem baj, mert a halál olyan pillanata az ember életének, ami egyrészt kikerülhetetlen, mindannyiunk számára elérkezik egyszer, másrészt egy ilyen helyzetben jobban látszik, hogy mi az, ami lényeges és mi az, ami nem.

A járvány egy picit segített abban, hogy ne egyik napról a másikra éljünk, hogy tudjunk az életünknek perspektívát adni, és megtaláljuk Istent. Ha távlatosabban tudunk gondolkodni a saját életünkről, az már nagyon jó.

– Mi következik abból, ha valaki mégsem tanul a figyelmeztetésből?

– Valóban lehet egyfajta eszkatologikus eleme is a járványnak. Az egyházban is jelen van ez, hiszen minden vasárnapi szentmisében elimádkozzuk a hiszekegyet, amiben várjuk az utolsó ítéletet. A járvány valóban lehetőség volt a változtatásra, és ha elpuskázzuk, akkor elszalasztunk egy fontos esélyt, de az Isten türelme végtelen. Ugyanakkor aki elpuskázza a lehetőséget, arra minden bizonnyal sok fölösleges vargabetű vár az életben, amire újból adódik egy következő esély arra, hogy egyenesbe kerüljön.

– Erdő Péter bíboros, prímás 2006-ban a Nagyboldogasszony-búcsún hirdette ki, hogy Szentkút nemzeti kegyhely lett. Hogyan változott a búcsújáróhely népszerűsége a csaknem másfél évtized alatt?

– Az, hogy nemzeti kegyhely lettünk, egészen biztosan rangot adott Szentkútnak, ennek pozitív hatása volt. Persze számszerűen nehezen mérhető, hogy ennek köszönhetően pontosan mennyivel növekedett a kegyhely látogatottsága. Az azonban biztos, hogy Szentkút népszerűbb lett, amit főleg azután érzékeltünk, hogy 2015-re sikerült az infrastruktúrát rendbe hozni egy uniós pályázat segítségével.

– Milyen beruházások voltak az elmúlt években a kegyhelyen?

– A kolostort és a lelkigyakorlatos házat a Rákosi-korszakban, 1950-ben államosították, csak egy-két szoba és a templom maradt meg egyházi használatban. Ezután, az államszocializmus évtizedeiben a rendszer mindent elkövetett annak érdekében, hogy hátráltassa a búcsújárásokat, Szentkút negyven éven keresztül szinte csak pusztult.

A mostani fejlesztésnek köszönhetően végre megújult a szabadtéri misézőhely és részben a templom, létrejött 27 szobával a zarándokház, ahol étterem is üzemel, és további szálláshelyek létesültek. Így a kegyhely központi része burkolatokkal, csatornázással valóban elkészült. A kegyhely ezzel a környék egyik legnagyobb foglalkoztatója lett, huszonöten dolgoznak nálunk.

– Vannak-e még további tervek a kegyhely fejlesztésére?

– Nagyon szeretnénk, ha tudnánk nyitni a nagyobb, gyerekes családok felé, az eddig tapasztaltak alapján nagy igény mutatkozik apartmanházakra is. Ennek érdekében folyik a fejlesztés második ütemének közbeszerzése, a pályázatban az apartmanházak mellett helyet kapott egy napelempark, egy játszótér és egy sportpálya is.

– Ha ennyi lehetőség várja az ide látogatókat, miként lehet elérni, hogy a lényeg ne vesszen szem elől?

– Senki nem jön hozzánk azért, hogy bulizzon vagy piknikezzen, aki ellátogat Szentkútra, az valamilyen módon Istent keresi. Más kérdés, hogy miként teszi ezt, ebben óriási különbségek vannak. A társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkeznek hozzánk zarándokok, akik eltérő vallási szinten vannak. Nem véletlenül mondta Ferenc pápa, hogy a kegyhelyek az evangelizáció frontvonalában vannak. Ami közös, hogy mindannyian Istent keresik.

– Szentkúton a Nagyboldogasszony-búcsút augusztus közepén tartják, várhatóan járványügyi korlátozások nélkül. Készülnek már – legalább gondolatban – a búcsúra?

– Nagyon reméljük, hogy a Nagyboldogasszony-búcsú már tényleg igazi búcsú lesz minden kellékével együtt, és körmenetet is lehet majd tartani, erre most, pünkösdkor még nem lesz lehetőség. Egy búcsú megtartása egyébként nem igényel nagy szervezést, annyit igen, hogy már február környékén meg kell hívni a püspököket, akikre számítunk, és össze kell szedni a gyóntatókat is, akik jellemzően ferences rendházakból érkeznek. Szerencsére a szervezést rutinos gárda végzi, mindenki tudja a dolgát, ezen semmi nem fog múlni.