Sikeres a Budavári Palotanegyed újjáépítésének főpróbája

A Hauszmann Alajos eredeti terveinek megfelelően újjáépített Budavári Palotanegyedben, pontosan az egykori helyén nyílt meg a Szent István-terem, amely minden részletében tökéletes mása a háborúban elpusztult legendás eredetinek. A helyreállítás sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az Oroszlános udvarban kígyózó sor az augusztus 20-i megnyitása óta. Az első napok élményéről és a Budavári Palotanegyed helyreállításának folytatásáról beszélgettünk az újjáépítési programért felelős Várkapitányság vezetőjével, Fodor Gergely kormánybiztossal.

Fotó: Karasz

– Egy helyen úgy fogalmazott, hogy „a Szent István-termet negyedszerre építettük meg”. Ezt hogy értette?

– Úgy, hogy a magyar kézműipar szakmai csúcsát bemutató termet először 1900 februárjában rakták össze Thék Endre budapesti bútorgyárában, ahol az uralkodó, Ferenc József is megtekintette. Nemcsak alkalmasnak ítélte a Hauszmann vezetésével épülő királyi palotába, de nagyon aggódott is, nehogy szállítás közben valami baja essen a berendezésnek. Tudniillik ugyanebben az évben kivitték a párizsi világkiállításra, ahol másodszor is felépítették, hogy hirdesse a nagyvilág előtt a magyar ipar teljesítményét. Az alkotók – Zsolnay Vilmos, Strobl Alajos, Thék Endre, Jungfer Gyula, és sokan mások – nem vallottak szégyent, a mű el is hozta a világkiállítás nagydíját. A siker babérjainak learatása után hazaszállították, és 1902 februárjában harmadszor is felépítették a palota keleti és nyugati szárnyát összekötő déli traktusába, ahová eredetileg is szánták.

– Milyen funkciót kapott a királyi palotában?

– Hauszmann elképzeléseinek megfelelően a két másik történelmi tér, a Hunyadi- és Habsburg-termek közt félúton helyezkedett el és diplomáciai események helyszíne volt. Elkészülte után megfordult benne Edward walesi herceg, Fusimi Hirojaszu japán császári herceg és Theodore Roosevelt amerikai elnök is. 1916-ban, IV. Károly megkoronázásakor itt nyitották fel a Szent Koronát tartalmazó ládát, innen indultak el az uralkodói jelvények a Mátyás-templomba, a koronázási szertartásra.

– Aztán jött Budapest ostroma, bombatalálat érte ezt a palotarészt. Megsemmisült?

– Kiégett, a töredékeket pedig széthordták. Az ötvenes években Rákosiék kis híján lapos tetős szocreál pártszékházzá építették át az egész palotát, de szerencsére nem volt pénz erre a barbárságra. Amikor a Kádár-korszakban nekifogtak a palota újjáépítésének, sajnos ezt sem a hiánytalanul megmaradt eredeti tervek szerint tették. Az volt a koncepciójuk, hogy a palota kontúrjait meghagyva ugyan, de a saját szellemiségüket tükröző, leegyszerűsített homlokzat mögött jellegtelen múzeumi tereket alakítanak ki. A Szent István-terem helyén irodákat hoztak létre. Ezen előzmények tükrében jelentettem ki, hogy a termet negyedszerre építettük újjá 2018 és 2021. augusztus 20. között.

– Egész pontosan mit láthatnak az érdeklődők?

– Három helyiségről beszélünk az emeleti szinten. Egy folyosóról, amelynek a végén Aba-Novák Vilmos: István király felajánlja a koronát Szűz Máriának című, 1936-os festménye látható –ez eddig még nem szerepelt a nagyközönség előtt –, mellette pedig egy metszet és egy másik különlegesség, a Zágrábból kölcsönzött Szent István hermája, amelyet Giovanni Lorenzo Bernini, a XVII. század legnagyobb olasz szobrásza készített. Utána az egykori Cercle-teremben Havadtőy Sámuel Szent István intelmeit fókuszba helyező installációja látható, amely fotóhelyszínként is nagyon népszerű a látogatók körében. Itt videófelvételről elismert közéleti személyek előadásában is meghallgathatók az intelmek. Ez a szoba vezet át a Szent István-terembe.

– A most elkészült épületrész homlokzata is visszanyerte az eredeti, 1905-ös megjelenését. Ezt úgy kommunikálják, hogy „pilot projekt”, ami előrevetíti a további felújítások szellemiségét.

– A Gellért-hegyre néző eredeti homlokzatot pártutasításra átépítették, ahogy ők mondták, „visszaszelídítették”. Mostanáig a palotának csak az udvari része emlékeztetett valamelyest az eredeti állapotokra, azért persze leszámítva számos részletet. A háború után épült déli homlokzatot teljesen elbontottuk, és az eredeti terveknek megfelelően építettük újjá, míg az Oroszlános udvarra néző homlokzatot a szükséges mértékben felújítottuk, kijavítottuk, az eltüntetett díszítő elemeket pótoltuk, a szocreál ablakokat pedig korhűekre cseréltük. Több éve dolgozunk a palota és környezete helyreállításán, ami kellő magabiztosságot ad ahhoz, hogy a többi részt is rekonstruálhassuk.

– Tehát megszületett döntés a palota teljes rekonstrukciójáról?

– Igen, a döntés megszületett, a munkát a palota északi részével, a Sándor-palotához legközelebb eső A jelű szárnnyal kezdjük, ami részleges elbontást és az eredeti állapot visszaépítését jelenti.

– Ez melyik is pontosan?

– A szocializmus idején itt volt a Munkásmozgalmi Múzeum, később a Ludwig-gyűjtemény. Eredetileg ez a Szent György térrel határos szárny volt a palota főbejárata egy hatalmas bronzkapuval a közepén. A pártfunkcionáriusok azonban úgy döntöttek, hogy a kaput befalazzák és nyugati irányban hozzátoldanak az épülethez, így rontva el a Hauszmann által szakértő módon kidolgozott térszerkezetet. Ezért van szükség 2022-ben elsőként a bontásra, amivel egyidejűleg megkezdjük a mellette lévő, a Duna felé eső B épület helyreállítását is. Utóbbi egykor a királyi reprezentációt szolgálta. Itt kapott helyet a két emeletnyi belmagasságú díszes büféterem, valamint a még ennél is jóval nagyobb bálterem. E két pompás csarnok gyakorlatilag elfoglalta a teljes B épületet. Szerencsénkre nagyon jól dokumentált terek ezek, rengeteg fénykép mellett a tervek és egyéb dokumentációk is hiánytalanul megvannak. Mire a kalkulációnk szerint 2026-ban elkészül az A és B épület, egy nagyszabású vártörténeti kiállítást is megvalósítunk.

– Eddig a B épületben a Magyar Nemzeti Galéria raktárai, műhelyei voltak. Ezek hová kerülnek?

– A terveknek megfelelően átköltöznek abba a tavaly elkészült ultramodern és biztonságos Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba, amelyet a volt Szabolcs utcai kórház területén épített fel az állam kifejezetten erre a célra.

– Az induló új beruházások mennyiben befolyásolják a már meghirdetett építkezések ütemét?

– Semennyiben. A Budavári Palotanegyed ellen elkövetett gyalázatot a lehető legrövidebb határidőn belül orvosolni fogjuk. Az eredeti megjelenésükben építjük vissza a háborút egyébként helyreállítható állapotban túlélt, de a hatvanas években szégyenteljes módon mégis lebontott épületeket. A József főhercegi palota és a volt Vöröskereszt-székház már épül. Októberben aztán a földszintjéig visszabontott volt Honvéd Főparancsnokság rekonstrukciója is elkezdődik.

– Mikorra várható a befejezésük?

– A Honvéd Főparancsnokság és Vöröskereszt-székház 2023 végén, József főherceg palotája a hozzá tartozó palotakerttel, a neoreneszánsz istállóval és a várhegy gyomrában épülő harmadik várgarázzsal 2024-ben.

– A főhercegi palota és a mélygarázs építkezései mennyiben érintik a feltárt középkori épületmaradványokat?

– Alapelvünk: megújítva megőrizni mindent. Az a pincerendszer például, ahol a középkori zsidó fürdő, a mikve megmaradt, természetesen a jövőben is látogatható lesz. A tervezők a legteljesebb mértékben igazodtak a műemlékvédelmi, régészeti elvárásainkhoz. Mi éppen ellenkező módon viszonyulunk történelmi múltunk örökségéhez, mint a múltat végképp eltörölni szándékozó kommunisták.

– Kevesebb politikai indítékú kritika éri a várnegyed rekonstrukcióját, mint korábban.

– Úgy tűnik, az építészeti kérdések nyugvópontra jutottak, az eredmények és a társadalmi fogadtatás sokakat azok közül is meggyőzött, akik a Nemzeti Hauszmann-program indulásakor még kétkedők voltak. Ettől függetlenül, miután nem gondoljuk, hogy nálunk van a bölcsek köve, természetesen nyitottak vagyunk minden szakmai észrevétel megvitatására, de itt a szakmai szót szeretném hangsúlyozni. Zajlik például egy társadalmi vita, a Várdomb Tabán felőli oldalán lévő nyugati kertekről. Közzétettük a kertterveinket, ebben szerepelnek a hajdani budai borvidéket visszaidéző szőlőskertek és gyümölcsfa-telepítések is. A helyi civilek véleményezték a terveket, egy izgalmas párbeszéd jött létre. Már több egyeztetésen túl vagyunk, az I. kerületi önkormányzat szervezett egy lakossági fórumot is a témában. Az ittlakók és a civilek felvetéseit jelenleg vizsgálják a tervezők. Amennyiben ezek az ötletek szakmailag elfogadhatóak, akkor készek vagyunk a kérések figyelembevételével újragondolni a terveket. Megkértem a polgármester asszonyt, ügyeljen rá, nehogy a pártpolitika szintjére kerüljön a közösségi tervezés, mert a párbeszédnek abban az esetben már semmi értelme nem lenne. Képzeljük el, mi történne, ha pártemberek belefolynának kerttervezői szakmai kérdésekbe! Ehhez nem is kell nagy fantázia, elég, ha a városképi „tájsebbé” tett Várnegyed háború utáni sorsát nézzük. Azt az állapotot, amelyet most, 75 év után minden erőnkkel igyekszünk orvosolni.