Tizenöt évvel ezelőtt, 2006 őszén nagyon sok ártatlan embert, köztük rengeteg fiatalt bántalmaztak a rendőrök. Sokakat ért brutális, olykor életveszélyes támadás, de az összes eset közül is talán a legelképesztőbb Vass Péter története, akit annak ellenére bántalmaztak nagyon durván a rendőrök, hogy a férfi hároméves kora óta vak. A szégyenletes, már-már az akkori rendőrterror jelképévé vált eset október 23-án történt és kitörölhetetlen, szörnyű emlék maradt.
Vass Péter a nemzeti ünnepen, azon a borzalmas napon először a Corvin közben vett részt megemlékezésen egy barátjával, majd mivel folyamatosan érkeztek hozzájuk a hírek a történésekről, úgy döntöttek, hogy szolidaritásból, és hogy kifejezzék ellenérzésüket a Gyurcsány-kormány ámokfutásával szemben, átsétálnak a Blaha Lujza térre. Nem tagadja, az őszödi beszéd szeptember 17-i kiszivárgása után folyamatosan tiltakoztak a balliberális hatalom ellen, és a Kossuth térre is rendszeresen kijártak. – Este nyolc óra körül értünk a Blaha Lujza térre, minket senki nem tolt rá a tömegre, mi önként mentünk oda. Akkor már javában lőtték az embereket, igaz, eleinte csak könnygázzal. Ennek megfelelően mozgott a tömeg, hol előre, hol hátra, és folyamatosan cserélődött az első sor. Egy idő után lovasrohamot emlegettek, de az csak nem jött. Ennek örülök, mert bár én szeretem a lovakat, de jobb, ha alattam vannak, és nem én őalattuk – taglalja a humorát a történtek ellenére is megőrző férfi.
Vesszőfutás rendőrsorfalak között
A két jó barát este tíz után úgy döntött, hogy bemegy az akkor még üzemelő Blaha Sörözőbe, Péter üdítőt, a barátja kávét ivott. Talán tíz perce lehettek ott, amikor kapták bent a hírt, hogy a rohamrendőrök egy osztaga elindult a kocsma felé. Megpróbáltak még az egyenruhások megérkezése előtt lelépni, de ez már nem jött nekik össze. Éppen csak, hogy felálltak az asztaltól, a rendőrök máris úgy berúgták az ajtót, mint az akciófilmekben szokás, és rárontottak az emberekre.
– Úgy éreztem, mintha egymás után többször vesén rúgtak volna, de később kiderült, hogy gumibottal vagy tonfával ütlegeltek. Ordítoztak velünk, és kivertek mindenkit a sörözőből. Senkit sem kérdeztek, hogy miért van ott, így a bántalmazottak között egészen biztosan lehettek olyanok, akik nem tüntettek aznap este. Amikor kiértünk az utcára, elfordítottak minket jobbra, és mint a régi római vesszőfutásnál, két rendőrsorfal között kellett elhaladnunk, és közben hátulról ütlegeltek. Tették ezt annak ellenére, hogy még a fehér botom is a kezemben volt – emlékezik vissza Vass Péter.
Kérdésre, hogy mindenkit bántalmaztak-e, akinek el kellett sétálnia a rendőrsorfalak között, felsóhajt: – Hát azt nem tudom, de hogy engem keményen ütöttek, az biztos.