Ördögi tervet szőttek 2006-ban az emberek megfélemlítésére

A 2006-os őszi eseményeknek az a tanulsága, hogy ahhoz hasonló borzalmaknak még egyszer nem szabad megtörténnie – jelentette ki lapunknak Ékes Ilona, aki tizenöt éve fideszes országgyűlési képviselőként a bajba jutott emberek segítségére sietett, akiket a börtönökben és a kórházakban keresett fel. Szavai szerint még mindig nem lenne késő felkutatni a felelősöket, mert az akkori bűnök erkölcsi értelemben soha nem évülnek el.

2021.10.05. BUdapest Ékes Ilona Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Arpad Kurucz

– Az első perctől kezdve figyelemmel kísértem az őszödi beszéd miatt kirobbant eseményeket, országgyűlési képviselőként bejártam a parlamentbe, de rendre kimentem a Kossuth térre is, ahol az ismerőseimmel átbeszéltük a napi történéseket – emlékezett vissza a 15 évvel ezelőtti tiltakozási hullámra Ékes Ilona, aki 2006 őszén az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának fideszes tagja volt. Mint elmondta, egy darabig nem volt tudomása arról, hogy bárkit bántalmaztak volna a rendőrök, mígnem elkezdtek érkezni hozzá a panaszos e-mailek. Egy édesanya felhívta telefonon, hogy a gyerekét a rendőrök bevitték, egy ismerős pedig arról küldött elektronikus levelet a politikusnak, hogy az egyik barátját a Dohány utcai otthonából, a lépcsőházból húzták ki és állították elő a rendőrök. 

– A fiatalember akkor egyetemista volt, és nem volt semmilyen kapcsolata a tüntetőkkel. Ennek ellenére az egyenruhások brutálisan megverték, a fiú kórházba is került, ráadásul pszichésen is nagyon komolyan megviselték a történtek – mondta el Ékes Ilona, aki a mai napig nem tudja, a bántalmazottak hozzátartozói honnan tudták, hogy hozzá fordulhatnak. 

Viszont hamar tudatosult benne, hogy országgyűlési képviselőként jogában van megkeresni a fogva tartott fiatalokat. Ez azért volt fontos, mert az első időben senki sem kapott érdemi információt az eltűnt családtagjáról, ami elég abszurd volt. – Volt olyan nem is magyar állampolgárságú fiatal, akit a rendőrök a 7-es buszról rángattak le, és azzal állították elő, hogy viperát találtak nála a szabadidőruhája zsebében, ami természetesen nem volt igaz. A családja semmit nem tudott a fiúról, de szerencsére megtaláltam a fiatalembert. Lelket tudtam bele önteni, és informálni is tudtam a családot az állapotáról – mutatott rá Ékes Ilona.

Futótűzként terjedt a bántalmazások híre

A volt országgyűlési képviselő kiemelte: tapasztalatai szerint a 2006 őszén a tüntetésekre hivatkozva előállított és rács mögé helyezett fiatalok jelentős részét megverték, noha a többségüknek semmi köze sem volt a tiltakozó akciókhoz. 

Mint elmondta, szívszorító volt látni a börtönbe került, kétségbeesett, bántalmazott és emiatt is megtört fiatalokat, akik egy pillanat alatt jutottak olyan helyzetbe, amelyet a legrosszabb rémálmukban sem képzeltek el. – A cél egyértelműen a megfélemlítés volt.

 Olyan emberekre vadásztak a rendőrök, akik védtelenek voltak: őket valósággal lerohanták. Az ő bántalmazásukkal akartak üzenni a társadalomnak, hogy ne menjenek az emberek az utcákra. A rendőrségnek eredmények kellettek, és példát akartak statuálni. A számításuk bevált, a bántalmazások híre futótűzként terjedt a lakosság között – hangsúlyozta az egykori parlamenti képviselő, aki szerint az kifejezetten felháborító volt, hogy a legtöbb esetben teljesen ártatlanul meghurcolt fiatalok hetekig, sőt hónapokig nem szabadulhattak a rács mögül. Még 2007-ben is voltak olyanok, akiket fogva tartottak. – Valamikor 2007-ben Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök felesége meghívott engem egy zsúrra, egy női rendezvényre egy fővárosi cukrászdába. Magam egy mappába összeszedtem a rendőrök által bántalmazott fiatalok fotóit, amiket átadtam Dobrev Klárának. Azt mondtam neki, hogy nőként és anyaként fogjunk össze, és próbáljunk meg segíteni a megvert és börtönben szenvedő embereknek, és tegyük rendbe közösen az ügyüket. Amikor Gyurcsány Ferenc felesége meglátta a vérző arcú fiatalok fotóit, valósággal eldobta a mappát, mint ha tűz égette volna meg a kezét, és mereven elzárkózott a kezdeményezésemtől – mondta el a volt parlamenti képviselő.

Nem lehetett visszafogni a felhergelt rendőröket

Ékes Ilona nemcsak a szeptemberi eseményeket követte végig, hanem október 23-án is Budapesten volt. Egész nap a fővárost járta, elment az Országházhoz, megnézte, mi történt a tüntetők felszámolt táborával és a lakóival. Onnan átment a Corvin közbe, megnézte az ottani megemlékezést, majd a tiltakozókkal együtt átvonult a Szent István-bazilikához, ahol elkezdődtek a rendőri akciók. 

– A rendőröket hihetetlenül gonosz módon készítették fel az aznapi munkájukra. Hiába próbáltam mondani nekik, hogy nem lenne szabad így bánni az emberekkel, nem lehetett jobb belátásra bírni őket.

 Ez azért is lehetett, mert a vidéki rendőrök fogadására szolgáló dunakeszi bázison, lehet, nem véletlenül, rendkívül mostoha körülmények között tartották az egyenruhásokat, akik egyes hírek szerint a bevetés előtt talán alkoholt és más tudatmódosító szert is kaphattak. Ráadásul fel is hergelték őket, valósággal ráuszították a rendőröket az emberekre. Az egyenruhások soraiban ráadásul külföldi fegyveresek is voltak. Az események egy nagyon alaposan kigondolt, ördögi terv szerint alakultak – fogalmazott a volt országgyűlési képviselő. Hozzátette: ennek előzménye volt, hogy szeptember 18-án felkészítetlen, kezdő, fiatal rendőröket vezényeltek az MTV-székház elé, megfelelő védőfelszerelés nélkül, és odadobták őket áldozatul a dühös tömegnek. Ékes Ilona emlékeztetett arra, hogy néhány utcával arrébb profi egységek várakoztak, de nem vezényelték őket a bajba jutott rendőrök megsegítésére. Később végig rájuk – a bántalmazott társaikra – hivatkozva uszították a bevetésre küldött rendőröket: így tettek október 23-án is.

Az egyik megsérült fiú öngyilkos lett

Ékes Ilona beszélt arról is, hogy a megvert és rács mögé helyezett fiatalok ügye később rendre felmentéssel zárult. Akik kiszabadultak, tartották velük a kapcsolatot: a Jégverem utcai Verem klubban találkoztak, és ott ápolták a lelküket. 

– Sokan nagyon rosszul jártak. Az egyik fiatal apja például, amikor meglátta a fiát, ahogy véresen, rabszíjon vezetik a bíróságon, szívinfarktust kapott és meghalt. Mások, talán a bántalmazásokkal is összefüggésben, daganatos betegek lettek, és később abba haltak bele. 

Volt olyan fiatal is, aki október 23-án a rendőri bántalmazás miatt súlyosan megsérült, és durva, maradandó károsodást szenvedett. Ezzel és a lelki megpróbáltatásokkal nem tudott megbirkózni, öngyilkos lett, sajnos nem tudtunk rajta segíteni. Borzalmas volt mindezt átélni, és az is döbbenetes volt, hogy az Európai Uniót ezek a rettenetes dolgok, rendőri túlkapások nem érdekelték – hívta fel a figyelmet.

A volt parlamenti képviselő azt tartja a legmegdöbbentőbbnek, hogy a 2006-os események lehetséges politikai felelőseinek egy része ma is a közéletben tetszeleg, élükön Gyurcsány Ferenccel, aki ma újra a baloldal vezetője. – Rendkívül rossz érzésem van amiatt, hogy még mindig nem tárták fel tisztességesen az akkori ügyeket, és a bűnösöket nem nevezték meg. Ez annál is inkább fontos lenne, mert jogilag elévülhetnek talán az ügyek, de erkölcsileg soha. A 2006-os őszi eseményeknek az a tanulsága, hogy ahhoz hasonló borzalmaknak még egyszer nem szabad megtörténnie. Ehhez az embereknek össze kell fogniuk, és józanul kell gondolkodniuk. Nagyon fontos, hogy erős közösségekben éljenek, mert azok védelmet tudnak adni minden értelemben. A Gyurcsány-korszak borzalmaiból egyszer és mindenkorra elég volt – szögezte le Ékes Ilona.

Borítókép: Kurucz Árpád