Ami 2006. szeptember 19-ről 20-ra virradó éjszaka az akkor húszesztendős Macsotai Gergellyel Budapesten történt, azt a férfi egész életében képtelen lesz elfelejteni, az akkori rémálomszerű események örökre beleégek az elméjébe. Ma már történelem, hogy 2006. szeptember 17-én kiszivárogtatták az őszödi beszédet, ami miatt már aznap Gyurcsány-ellenes tiltakozók tömegei vonultak az utcára, majd a megmozdulások másnap is folytatódtak, többek között az MTV-székház ostromával. Az eseményeket Macsotai Gergely a televízióból követte nyomon a barátaival. Másnap éjszaka folytatódtak a tüntetések, és Macsotai Gergely ismét a televízióból tudta meg, hogy hatalmas tömeg lepte el a Rákóczi utat és a Blaha Lujza teret. Az eseményeket látva úgy döntött, ezúttal személyesen is megnézni, mi történik a helyszínen. Elsétált a Rákóczi útig, és ott az árkádok alá húzódva egy órán keresztül figyelte a tüntetők és a rendőrök összecsapását.
A fiatalember akkor döntött a távozás mellett, amikor megérkezett egy nagyobb rendőri egység, és könnygázzal elkezdték oszlatni a tömeget. Macsotai Gergely elindult haza, emlékei szerint talán a Vas utcán, majd a Bródy Sándor utcán haladt hazafelé, amikor a Szentkirályi utcánál – ahol egyébként balra szeretett volna fordulni – egy rendőrkordonhoz ért.
Ekkor az egyik egyenruhás odalépett hozzá a többiek közül, és megkérdezte: hová megy? A fiatalember megmondta neki, hogy hazafelé tart. Erre a rendőr arra kérte, hogy kövesse őt. Ezt megtette, ekkor kinyílt előttük a kordon, és amint áthaladt a többi egyenruhás között, négyen rávetették magukat, és szó nélkül ütni-vágni kezdték és megrugdosták. Tették ezt annak ellenére, hogy azt sem tudták, honnan jött, és nem is volt nála semmilyen támadóeszköz. Szólni nem tudott, csak arra figyelt, hogy védje magát, és a teljesen megvadult rendőrök közben egyfolytában kiabáltak vele, forradalmárnak és lázadó köcsögnek nevezték. Macsotai Gergely nem tudta, hogy amit az utcán kap, az csak a kezdet.
Közdelem az életért
A körülbelül egy percig tartó ütlegelés után gyorskötözőt tettek a csuklójára, majd bevitték a Magyar Rádió épületének udvarára, de úgy, hogy a háta mögött összekötözött kezét felhúzták, így végig a földet látta. Ezért is volt az, hogy később egy rendőrt sem ismert fel azok közül, akik elfogták, és először bántalmazták. Először, mert amint bevitték a rádió udvarára, ahol rengeteg rendőr volt, legalább húszan estek neki, és egyfolytában ütötték és rúgták, és közben durván szidták.
– Akkor az életemért küzdöttem, úgy viselkedtek velem, mint a vadállatok. Azt hittem, hogy megölnek, az ütlegelésem alatt végig elképesztő halálfélelmem volt. A percekig tartó bántalmazásom azzal zárult, hogy valaki egy hatalmas ütést mért a homlokomra egy tonfával, amitől összeestem. Utána még néhányan belém rúgtak, majd egy falhoz kellett térdelnem egy másik srác mellé – emlékezett vissza a szörnyű megpróbáltatásaira.
Körülbelül 20-30 perccel később Macsotai Gergelyért és a mellette térdeplő sorstársáért egy rendőrautó érkezett, és bevitték őket a VIII. kerületi rendőrkapitányságra. Macsotai Gergely feje akkorra már fel volt dagadva az ütéstől, és folyt belőle a vér. Ennek ellenére neki is, mint a többieknek – emlékei szerint sokan voltak a rendőrkapitányság udvarán –, várakoznia kellett. Biztos volt benne, hogy fogdába viszik. Egyszer csak egy rendőrnő odalépett hozzá, és levágta a kezéről a gyorskötözőt, amit – mint maga is elismerte – a kollégája embertelen módon megszorított Gergely csuklóján.
Belebetegedett a meghurcoltatásba
Később mentők jelentek meg az udvaron, és ellenőrizték az elfogottak állapotát, végül három embert – köztük Macsotai Gergelyt – bevitték a Fiumei úti baleseti intézetbe. A sürgősségin rengeteg fiatal volt, szinte mindenkire rendőr vigyázott, vagyis minden bizonnyal a tüntetéssel összefüggésben hozták be őket. A sérültek többsége meglehetősen rossz állapotban volt, folyt belőlük a vér, borzasztóan néztek ki.
– Idővel megvizsgáltak, és kaptam egy tetanuszt. Már világos reggel volt, amikor befektettek, mivel a rendőri bántalmazások hatására megrepedt két bordám, és vesezúzódást is szenvedtem. Ettől kezdve az ágyhoz bilincselve őrizetben voltam a kórházban, hármunkat egy már ott levő, „civil” sérült mellé fektettek, négy rendőr vigyázott ránk – mondta Macsotai Gergely. Annyi megnyugtatta, hogy a családját értesíthette, így legalább tudták, hogy hol van, és találkozni is tudtak.
Már úgy volt, hogy talán előzetes letartóztatásba kerül, végül hazaengedték. Miután 72 óra elteltével kiszabadult, és otthon lábadozott, egy hét is eltelt, amire úgy kelt ki az ágyból, hogy már nem fájt semmije. A lelki gondjai azonban nagyobbak voltak, mert mint kiemelte: több mint fél éven keresztül úgy feküdt le este, hogy az ártatlansága ellenére bármikor börtönbe kerülhet egy erőszakos bűncselekmény miatt, amelyhez semmi köze nem volt. Először csoportosan elkövetett garázdasággal, majd csoportosan elkövetett hatóság elleni erőszakkal gyanúsították meg. Ha utóbbi tényállás miatt elítélik, akár két évet is kaphatott volna. A tudatot, hogy teljesen ártatlanul megverték, és alaptalanul meg is gyanúsították, nagyon nehezen viselte. Hosszú évekig rémálmai voltak. A lelki megpróbáltatások nem múltak egy nyomtalanul, később több betegség alakult ki nála.
Hazug vallomás
Macsotait idővel megkereste Gaudi-Nagy Tamás, és az ügyvéd segítségével kártérítési pert indított az átéltek miatt. – Hosszas eljárás végén felmentettek bűncselekmény hiányában. Megdöbbentő volt, hogy a szembesítések alkalmával az egyik rendőr, talán a parancsnok, „felismert”, az arcomba hazudta, hogy egy csoport tagjaként kiabáltam velük, és egy üveget dobtam feléjük. Érdekes volt, hogy bár a környéken minden sarkon kamera volt, egyik sem rögzítette a mozgásomat, sem a bántalmazásomat, aznap „nem működött” a térfigyelő rendszer. Másnap már igen, ez sok mindent elmond – magyarázta Macsotai Gergely, aki a felmentése után kártérítést kapott 2010-ben. Az összeg nem volt nagy, de a döntés erkölcsileg némi elégtételt adott neki. Sok mindent elmond a fiatalember lelkiállapotáról, hogy a 2010-es kormányváltásig minden március 15-öt és október 23-át otthon töltött, ki sem mozdult lakásból.
Macsotai Gergely bántalmazása óta másfél évtized telt el, de ma sem érti, hogy miként fordulhatott elő, hogy teljesen ártatlanul, durván bántalmazták a rendőrök, és eljárás alá is vonták. Még a kórházban, a barátságosabb és beszédesebb rendőrök annyit mondtak neki, hogy „rosszkor volt rossz helyen, és ezért esett áldozatul a megtorlás napjának”.
Vagyis minden bizonnyal a rendőrök 2006. szeptember 19-én elégtételt akartak venni az előző éjszakai sérelmekért, és az egyenruhások közül jó néhányan nem válogattak az eszközökben. Egy fiatalember például a kórházban azt mondta Macsotai Gergelynek, hogy ő otthonról indult el, így eleve nem lehetett a tüntetések résztvevője, mégis a rendőrök ráugrottak a kapualjban, és ártatlanul agyba-főbe verték. Mint sokakat azon a szörnyű őszön.
