– A legújabb könyvében arról ír, hogy jelenleg az úgynevezett hibrid háború módszereivel végrehajtott támadások jelentik a legnagyobb biztonságpolitikai kockázatot. Mit értsünk pontosan e terminus alatt?
– Meglehetősen összetett jelenségről van szó. A különböző csúcstechnológiájú elektronikai eszközök és az internet segítségével az egyes országok titkosszolgálatai hihetetlen mennyiségű információt képesek összegyűjteni, amelyet megfelelően felhasználva komoly zavart tudnak kelteni a célországokban. Ehhez a mai világban már nem kell éleslőszerekkel megtámadni egy államot. A mai hibrid hadviselést ahhoz lehet hasonlítani, ahogy a titkosszolgálatok a hidegháború alatt éltek a befolyásolás, a dezinformálás és a lejáratás eszközeivel. A különbség az, hogy nem két, világosan körülhatárolható tábor áll szemben egymással, s az eszközök is jóval szofisztikáltabbak, nehezebben leleplezhetők lettek.
– Mely országok élnek a hibrid hadviselés eszközeivel?
– Ezt szintén nehéz pontosan meghatározni, mivel bár a nagyhatalmakról – az Amerikai Egyesült Államokról, Oroszországról és Kínáról – köztudott, hogy rendelkeznek ehhez megfelelő eszközökkel és háttérrel, rajtuk kívül számos másik kisebb ország is alkalmazhatja a hibrid háború fogásait. Például Észak-Korea időről időre terheléses kibertámadást indít a neki nem tetsző országokkal szemben, s Iránban is ezres nagyságrendben vetnek be fiatal hekkereket erre a célra. Ám nehéz megbecsülni, hogy még mely államok élhetnek ezekkel az eszközökkel.
– Kiknek lehet érdeke zavart kelteni Európában?
– A földrészünk több fontos területen – például a védelmi képességek terén vagy a technológiai óriásvállalatok számában – messze lemaradt a nagyhatalmaktól, és sajnos jelenleg magunkon kívül másnak nem érdeke egy erős Európai Unió. Például Kína és az Egyesült Államok is kisebb székre szeretné ültetni az európaiakat a tárgyalásokon.
– Hogyan gyengítik az uniót?
– Az elmúlt 15 évben egyebek mellett a genderideológia terjesztésével, a migráció ideológiai megalapozásával, majd a tömeges illegális bevándorlási hullám elindításával próbáltak bomlasztani. De az is idesorolandó, hogy a kontinensünk kiszolgáltatottságát igyekeznek növelni azzal, hogy a természetes energiaszolgáltatónkat, Oroszországot próbálják leválasztani Európáról, miközben az atomenergiát démonizálják.
– Tud esetleg említeni az egyes tagállamokat érintő konkrét beavatkozási kísérleteket is?
– Több állam belpolitikájában is hullámokat keltett néhány évvel ezelőtt a Panama-iratok néven elhíresült botrány, s ehhez meglehetősen hasonló volt a tavalyi Pandora-iratok közzététele is.
– Utóbbinak lehetett köze Andrej Babis cseh kormányfő megbuktatásához.
– Pontosan. Ugyanis Babisnak egy több mint tíz évvel ezelőtti offshore cég ügyét ügyesen meghangszerelve dobták be közvetlenül a választás előtt, aminek következtében a cseh miniszterelnök két héttel korábban mért fölénye elpárolgott, s bár hajszállal, de elvesztette a versenyt.
– Bruck Gábor baloldali kampánytanácsadó egy interjúban azt a nagy port felverő kijelentést tette, hogy az amerikai CIA beavatkozhat az áprilisi választásba a Fidesz-kabinet rovására.
– Nem lenne meglepő, ha így történne. Ám egy ilyen beavatkozásnak akkor nagyobb az esélye, ha az ellenzékben egy stabil, kormányképes, megbízható erőt látnak. Jelenleg azonban ezek az attribútumok finoman szólva sem jellemzők az ellenzékre. Teljesen optimistának azonban mégsem szabad lenni, mivel az amerikai balliberális sajtóban egyre többször vetik fel, hogy Hillary Clintonnak be kellene szállnia a politikába a következő kampányig, mert érzik hogy a Biden-féle csapattal nem tudnak komoly eredményeket elérni.
– Mi történne, ha a Clinton-csapat bizonyos felhatalmazást kapna az itteni ügyekben?
– Clintonék számára a jelenlegi magyar kormány és az Orbán Viktor elleni harc személyes ügy, tehát feltehetően komoly kísérletet tennének arra, hogy csökkentsék a Fidesz újraválasztásának esélyeit. A Soros-hálózat – amely jelentős pénzekkel támogatja a Clinton Alapítványt – és különböző üzleti köröknek is érdeke lenne, hogy ne nemzeti, szuverenista kormány működjön hazánkban.
– A 2014-es kitiltási botrányhoz hasonló ügyeket próbálhatnak generálni most is?
– Rendkívül tág a spektruma annak, hogy mit találhatnak ki. Például több évtizede működnek Magyarországon a Sorosék által támogatott NGO-k. Ennyi idő alatt ezek teljesen ízesültek a társadalmunkhoz, s nem tudni például, hogy mondjuk az államigazgatásba hány emberük épült be, ami pedig jelentős mozgásteret biztosít számukra.
– Akár a pártpolitikába beépített emberek is segíthetik a külföldi szolgálatok munkáját?
– A jelenlegi jogszabályi környezetben ilyesmi könnyen megtörténhet. Ugyanis a nemzetbiztonsági törvény nem írja elő az országgyűlési képviselők C típusú átvilágítását, amivel kizárható lenne, hogy ügynökök. Pedig vannak egyértelműen gyanús esetek, amelyeknek érdemes lenne utánajárni. Például ne gondoljuk, hogy valaki egy vidéki egyetemről csak úgy egy amerikai csúcsegyetemre kerülhet, ahol szinte azonnal kiemelt kutatási pozíciót kap, majd pedig egy háborús zónába küldik azzal a megbízatással, hogy az ottani kormány felállításában segédkezzen.
– A Kabul Rózsájaként is emlegetett Szabó Tímeára gondol?
– Ezzel a példával valóban rá utaltam, de nem egyedi esetről van szó. Mindenesetre a képviselőnő múltjával kapcsolatban több kérdést is felvetnek az előbb felsoroltak. Az afganisztáni tevékenységéről szóló beszámolója azért is különös, mert amikor én vezérőrnagyként látogattam a közel-keleti országba, akkor a különféle engedélyek és igazolványok beszerzése mellett még teljes hadifelszerelésben, autóban végrehajtott borulásos tesztnek is alá kellett vetni magam. Szinte centire és másodpercre beszabályozták, hogy hol, mikor, meddig és milyen feltételekkel léphetünk műveleti területre. Azt meg párás szemmel nézném meg, hogy az afgán elnökhöz egy nőt odaengednek tanácsokat osztogatni. Azt is fontos hangsúlyozni: önmagában attól, hogy valaki külföldön tanul vagy dolgozik, nem kerül a titkosszolgálatok látókörébe.
– Visszakanyarodva az amerikaiaknak a magyar választásokba történő beavatkozásához: az, hogy jelenleg elég gyenge a baloldal, valóban kevésbé valószínűvé tesz egy ilyen akciót?
– Így van. Jó eséllyel úgy ítélhetik meg, hogy az Orbán-kormány maradása kedvezőbb például a különböző gazdasági szereplőknek. Ez a helyzet a Németországhoz fűződő viszonyunkban is: bár jócskán voltak csörték az Angela Merkel-féle vezetéssel, ennél meghatározóbb volt, hogy több német autógyár, és más olyan nagyvállalat működik itt, mint például a Bosch. Ezért a német gyáriparosok szövetségével fenntartott kapcsolat kifejezetten jónak minősül, ami felülírja a kormányok közti mosolyszüneteket.
– Lehetséges, hogy a németeknek sem annyira fontos, hogy mondjuk egy új kormánnyal leállíttassák az orosz tőkével épülő Paks II-t vagy a Kína által finanszírozott Budapest–Belgrád vasútvonalat?
– Egyáltalán nem biztos, hogy egy baloldali kormány le tudná, vagy valóban le akarná állíttatni ezeket a projekteket. Például Gyurcsány Ferenc 2009-es lemondását az orosz sajtóban úgy kommentálták, hogy a Gazprom elvesztett egy miniszterelnöki széket. Élünk a gyanúperrel, ha a Paks II kerülne veszélybe, az oroszok ljubljanai bázisán kiolvasztanának valami olyan információt a nagy fagyasztószekrényükből, amivel javíthatnák az új kormánnyal szembeni tárgyalási pozíciójukat.
– Milyen jellegű információkra gondol?
– Röviden: mindenre. Ráadásul az utóbbi években a közösségi média elterjedésével az emberek tömegével osztják meg magukról a különböző információkat, amiből gyakorlatilag ingyen végezhető el a korábban rendkívül költséges profilozás. Ehhez hozzájön még, hogy a 2001. szeptemberi merénylet után a terror elleni harcra hivatkozva az Egyesült Államok elérte, hogy világszerte betekintése legyen a pénzintézetek ügyleteibe, s nagyjából az egész bolygón vezetett bankszámláknak a kilencven százalékát látják. Ez még a svájci bankokra is vonatkozik. Márpedig a pénzmozgásokból meglehetősen fontos és sokatmondó információkra lehet szert tenni. A mobiltelefonok cellainformációi alapján pedig a pontos tartózkodási helyünk is meghatározható, a híváslistánkból az egész kapocslati hálónk felrajzolható.
– Ezekhez tehát mind hozzáférésük van a külföldi szolgálatoknak?
– Megszerezhető adatokról beszélünk. Ráadásul mindez csak egy minimális „alapcsomag”, a nagyhatalmaknak már olyan technológiai innovációik lehetnek, amelyek létezését és kapacitását még csak el sem tudjuk képzelni.
– Ezt a rengeteg adatot feldolgozni viszont meglehetősen bonyolult és drága lehet.
– Ahogy Babissal és a Pandora-iratokkal kapcsolatban említettem, a titkosszolgálatok dolga, hogy folyamatosan gyűjtsék az információkat, amelyeket talán csak évekkel, évtizedekkel később használnak fel. Az adatgyűjtés első körében úgynevezett metaadatokat halmoznak fel (például cellainformációkat), és ha szükségessé válik a további kutatás, akkor áshatnak mélyebbre, konkrétumokat is kikutatva. Egyébként sok esetben kiadják gebinbe az információ feldolgozását és szétszálazását.
– Kiknek adhatják ki?
– Jellemzően különböző magáncégeknek és jogvédő szervezeteknek.
– Hogyan lehet mindez ellen védekezni?
– Először is egy titkosszolgálatnak már rögtön az elejétől „hermetikusan” védenie kell a saját információit, s ha ez nem teljesül, akkor nagyon nehéz – vagy talán lehetetlen – helyzetbe kerül. Aki teljesen biztosra akar menni, annak az oroszok példáját érdemes követnie. Miután az ottani szolgálatok hét-nyolc éve szembesültek a legújabb generációs internetes támadásokkal, ötezer analóg írógépet helyeztek üzembe, s kidobálták a számítógépeket. Tehát teljesen lekapcsolták a szolgálatokat az elektromos hálózatról, saját energiaforrást építettek ki. Gyakorlatilag az 1950-es évek körülményeit állították vissza.
– Nem okozhat nagyobb nemzetközi konfliktusokat, ha kiderül, hogy egy ország egy másiknak a belügyeibe próbált beavatkozni?
– Okozhat, viszont az elmúlt hetek-hónapok történései (például az ukrajnai vagy kazahsztáni események) azt mutatják, már lehetséges úgy lefolytatni egy hibrid műveletet, hogy azt sem lehet biztosan megállapítani, ki is áll mögötte.
– Egyre többet kerül szóba, hogy úgynevezett deepfake anyagokkal, vagyis hamisított, ám rendkívül élethű felvételekkel is megpróbálhatnak belenyúlni a választás eredményébe. Erre mekkora esélyt lát?
– Elképzelhető. Csak a fantázia szab határt annak, hogy mit lehet összerakni például fotóbontásban, high-tech digitális technikával.
– Mennyire lehet hatásos egy ilyen hamis felvétel?
– Ha például készítenek egy olyan fotót, amelyen egy vezető politikus intim helyzetben van egy kiskorúval, és mondjuk tíz nappal a választás előtt felhabosítva és alaposan meghangszerelve teszik közzé a bulvármédiában, akkor akár a választás eredményére is lehet befolyása. Bár nem a deepfake kategóriájába tartozik, de hasonló forgatókönyvet követett Heinz-Christian Strache lejáratása. Az osztrák alkancellárt lépre csaló titkosszolgálati anyagban a beszélgetésből szelektált – kitalált elemekkel ötvözött – részeket közöltek, ám mire ez kiderült, Strache már megbukott.
– Csak a legismertebb szereplők számíthatnak ilyen támadásokra?
– Nem feltétlenül. Ha például az áprilisi választást nézzük, akár a kevésbé ismert, vidéki egyéni jelölteket is megpróbálhatják kompromittálni. Amellett, hogy ez helyben jelentős kárt okozhat, több ilyen kreált eset az egész párt választási esélyeit is komolyan ronthatja. Ha például tíz egyéni körzetet úgy lőnek meg, hogy a jelöltek egyikét pedofilnak, a másikat állatkínzónak, a harmadikat asszonyverőnek állítják be, és így tovább, akkor azt a látszatot keltik, hogy ezek az ügyek összekapcsolódnak, és az egész politikai közösségre jellemzők.
– Kisebb horderejű célja is lehet egy hibrid műveletnek egy kormányváltásnál vagy zavargások kirobbantásánál?
– Természetesen. Jó példa erre a Momentumnak a budapesti olimpia ellen indított aláírásgyűjtése öt évvel ezelőtt. Ez valójában a franciák érdeke volt, s az volt a céljuk, hogy kiiktassák a riválisukat, és Párizs rendezhesse meg a nyári játékokat 2024-ben. A Momentum pedig gyakorlatilag hasznos idiótaként, gombokért cserébe végezte el ezt a munkát a franciáknak, akiknek így nem kellett eurómilliókat bevetniük.
Borítókép: Horváth József szerint a nagyhatalmak évek óta bomlasztják Európát a hibrid háború eszközeivel (Fotó: Fazekas Máté)
