Kedd este került terítékre az Európai Parlamentben a Cseh Katalin nevével fémjelzett Korrupció és emberi jogok című jelentés. Ismert, a Momentum európai parlamenti képviselőjéhez és családjához köthető cégek a múltban gyanús körülmények között nyertek el mintegy 4,8 milliárd forint értékű uniós támogatást. A vállalkozások a feltételezések szerint szisztematikusan együttműködve, a székhelyeikkel, fióktelepeikkel trükközve maximalizálták a profitot. Nemrég a gyanús ügyletek miatt a Gazdasági Versenyhivatal házkutatásokat tartott és versenyfelügyeleti eljárást indított. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal költségvetési csalás gyanúja miatt rendelt el nyomozást, de vizsgálódik a OLAF, vagyis az Európai Csalás Elleni Hivatal is. Cseh Katalin még 2019-ben, mandátuma elején nyerte el a korrupció elleni jelentés összeállítását mint feladatot – ám ez sem magyarázza, hogy az uniós parlamentben és frakciójában, az Újítsuk meg Európát csoportban sem téma a politikus körüli botrány.
Kampánybeszédet mondott
Az említett dokumentumban a Momentum politikusa a korrupcióellenes harc és az emberi jogok kapcsolatáról értekezik, például olyan megállapításokkal, mint: az uniós források esetében a legmagasabb átláthatósági és etikai sztenderdeknek kell érvényesülniük; az EU-nak el kellene ismernie az oknyomozó újságírók, civil szervezetek korrupcióellenes küzdelemben betöltött szerepét; illetve hogy az uniónak erősítenie kellene a jogi keretrendszerét a harmadik országokban történő emberi jogi visszaélések szankcionálására.
Cseh a jelentés strasbourgi prezentálásakor viszont főként belpolitikai tőkét próbált kovácsolni: Magyarországot például Vlagyimir Putyin orosz elnök trójai falovának nevezte.
Nekiment Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek is, aki nemrég az EU szankciós politikáját bírálta.
A felszólalás egy pontján lényegében autoriter bűnözőnek bélyegezte az orosz elnököt, aki azt hiszi, hogy bármit megtehet.
„Kampánybeszédében” bírálta a paksi atomerőmű bővítéséről, valamint a Fudan Egyetem budapesti campusának megnyitásáról szóló törekvéseket. Saját magát és szövetségeseit „pro-európai középként” azonosította, meglátása szerint ezzel szemben áll az európai szélsőjobb, amely nem érdekelt az orosz és kínai befolyás csökkentésében.
