Kinek a háborúja?

Megbillenhet a dollár, súlyos világgazdasági hatása lesz az orosz–ukrán háborúnak.

Harkiv, 2022. március 23. Tüzérségi támadásban megsemmisült gépjármû maradványai épülettörmelékek között egy utcán Harkivban 2022. március 22-én. Vlagyimir Putyin orosz elnök február 24-én rendelte el katonai mûvelet végrehajtását Ukrajnában. MTI/AP/Andrew Marienko Fotó: MTI/AP/Andrew Marienko

Hiába folynak a béketárgyalásnak nevezett diplomáciai egyeztetések az ukrán és az orosz fél között, továbbra is heves harcok dúlnak Ukrajnában, és a dezinformációs hadjárat közben azt sem tudhatjuk biztosan, sérült-e a csernobili atomszarkofág, vagy emelkedett-e a sugárzás mértéke. A február vége óta tartó háború humanitárius válságot okoz, elvándorlást, menekültáradatot az Ukrajnával szomszédos országokban. A katonai konfliktus következményeként az unió tagállamaiban már a világjárvány miatt tapasztalható energiadrágulás és infláció van, Hollandiában például négyszeresére nőtt a háztartások gázszámlája tavalyhoz képest, a benzin ára az egekbe szökött, az USA-dollár pedig az elmúlt negyven év legnagyobb inflációját szenvedi el. Nyugat-Európa bajban van, olyan mértékben emelkedtek az energiaárak az elmúlt hetekben, hogy sztrájkok, tüntetések indultak, jellemző lett a benzinlopás is. Hiába vezetnek be a kormányok ideiglenes energiaügyi támogatásokat, az elszabadult inflációt nem tudják féken tartani. Az élelmiszerhiány rövid időn belül szintén valós probléma lesz, hiszen 

Ukrajna az EU negyedik legnagyobb külső élelmiszer-beszállítója, illetve az unió gabona- és növényiolaj-importjának mintegy negyedét biztosítja, a kukoricának csaknem felét – a területén dúló háború így az egész világ élelmiszer-ellátására hatással van.

És ha mindez nem volna elég, az Oroszországgal szembeni szankciós hadviselés bumerángként csap vissza a világgazdaságra, hiszen az orosz energiahordozóktól való függést nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Amerika ugyan készséggel felajánlotta, hogy a vízen szállít majd cseppfolyósított földgázt (LNG) az uniónak – öt-hatszoros áron – ám még ha a tengereken lévő összes tankhajót összegyűjtenénk – más kérdés, hogy nem férnének be a kikötőkbe – , azzal az Európának legfeljebb egy hétre elegendő LNG-t hoznánk be, amit még külön visszagázosítani is kell speciális terminálokban, és ezekből, természetesen nincs elegendő. Most pedig, április 1-jétől életbe lép a rubelszabály: 

Putyin aláírta azt a rendeletet, amely szerint az úgynevezett barátságtalan országoknak kötelező rubelben fizetniük az orosz gázért.

Vagyis az Oroszországgal szemben szankciókat alkalmazó, illetve Ukrajnát fegyverekkel támogató nyugati államok csak úgy tudnak hozzájutni az orosz energiához, ha rubelszámlákat nyitnak orosz bankokban, és azon keresztül bonyolítják a tranzakciókat. A moszkvai tájékoztatás szerint az elszámolás rendjét azért változtatják meg, mert az EU tagállamai a nemzetközi jogot megsértve befagyasztották a Bank Rosszii devizatartalékait. Vlagyimir Putyin hangsúlyozta, hogy a gázszállítás kérdésében nem fog jótékonykodni: 

a meglévő szerződéseket a gáz rubelben történő fizetésének elmulasztása esetén leállítjuk.

De mit jelent ez a gyakorlatban?

Az unió tagországainak mintegy tucat földgázszerződése van érvényben, amelyeket gázipari nagyvállalatokon keresztül kötöttek az orosz gázszolgáltatóval, mondta el dr. Tóth Máté energiajogász. A pontos részleteket az üzleti titok miatt nem tudhatjuk, annyi biztos, hogy az európai gázszerződések az unió kérésére rövid távra szólnak, egyedül Magyarország rendelkezik 15 évre lekötött, fix áras megállapodással a Gazprom gázipari nagyvállalattal. Tóth Máté felhívta a figyelmet, hogy a legfejlettebb ipari országokat tömörítő G7-csoport álláspontja szerint az érintett vállalkozásoknak be kell tartaniuk a szerződéseket, vagyis a földgázért csak dollárral vagy euróval fizethetnek.

Az energiajogász rávilágított: 

Oroszország valóban nem kötelezheti a gázszerződések szerinti vásárlókat a rubelben történő fizetésre, mert az egyértelmű szerződésszegés, ilyen egyoldalú szerződésmódosítást a rögzített megállapodások nem tesznek lehetővé. 

Ám a másik oldalról az is igaz, hogy Európa sem csökkentheti kétharmaddal az orosz gáz beszerzését az év végéig, mert az is szerződésszegést jelentene.

Az orosz fél végül március 31-én feloldva ezt a fenyegető helyzetet egy, a Mátyás király mesét idéző „okos lány” megoldással állt elő: egy önálló rubelalapú Gazprombank-számlára kell befizetni a szerződéses árat, ami teljesíthető euróban is (a bank az aktuális árfolyamon átváltja rubelbe) ezzel nem sérülne a szerződéses mechanizmus, de mesterséges keresletet teremt a rubelre, és védi a további szankcióktól.

Technikailag tehát megoldhatóvá vált a rubelben való fizetés az orosz földgázért, ám ezt a politikai játszma felülírhatja: felülről megpróbálhat beleavatkozni valamilyen erősségben. A G7-ek álláspontja az, hogy az európai földgázvásárlók ne tegyenek eleget az orosz követelésnek.

Mit jelenthet ez az európai gázimport szempontjából?

Jelenleg az orosz földgáz három kulcsfontosságú vezetéken érkezik Európába. Ezek egyikén, a Jamal–Európa-vezetéken esett nullára a gázszállítás egy rövid időre a hét elején, de ennek nem szankciós, hanem kereskedelmi és kapacitáslekötési okai voltak. Az Északi Áramlat 1 vezeték a másik legfontosabb EU-n kívülről érkező szállítóvezetékek között, ennek uniós belépési pontja a szlovákiai Nagykapos, a harmadik a Testvériség vezeték, mely teljes egészében Ukrajnán keresztül halad. 

Ha a rubelben történő fizetés nem teljesül, akkor az oroszok a pénzt ugyan elveszítik rövid távon, de a gázt jó áron eladhatják máshol, ráadásul kártérítésre perelhetik a nemfizetőket. 

Az európai vállalatok ennél sokkal többet veszíthetnek: az energiahordozót, amiből egyébként is hiány van.

Mit jelenthet mindez az energiabiztonság szempontjából?

Bármi is történik az Oroszország elleni szankciók terén és az Ukrajnában zajló háborúban, Európa ugyanabban az energetikai helyzetben van és lesz, mint az elmúlt negyven évben, ebből kell kiindulni – mondta Boros Imre közgazdász. 

Az európai gáztárolók alacsony töltöttségűek, Németország és Ausztria már életbe is léptette az energetikai vészhelyzeti forgatókönyvet a rubelben való fizetési kötelezettség hírére.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az energetikai ügynökségek felkészültek, hogy meghatározott ütemben léptessenek vissza fogyasztókat, ha tovább csökken az energiahordozók mennyisége. Európának nagy szüksége van az importált energiára: 1965 óta az európai gázfogyasztás tizennégyszeresére nőtt. A 2019-es adatok alapján az unió a teljes energiaszükségletének 60 százalékát importból fedezte, ami négyszázalékos növekedés 2000-hez képest.

Az EU a két legtöbbet használt energiaforrás – az olaj és a gáz – jelentős részét Oroszországból szerzi be. 

Hazánkhoz hasonlóan Franciaország és Németország is komoly kitettséggel rendelkezik, tehát nem arról van szó, hogy fölveszünk még egy pulóvert és letekerjük a fűtést, hanem hogy az orosz gázszállítás nélkül pár nap alatt leáll a gazdaság. 

Már 2021 végére korábban soha nem tapasztalt magaslatokba szökött a gáz európai ára a túlhajszolt, átgondolatlan uniós klímaprogram miatt, és a gáztározók töltöttsége az elmúlt télen jóval elmaradt az eddigiektől. Ha további akadályokba ütközik a gázimport, az nem várt energiaválságba sodorhatja a kontinenst. Az ukrajnai háború azonban új helyzetet teremtett. Már az orosz fegyveres erők bevetése előtt 

Olaf Scholz német kancellár bejelentette, hogy az orosz–ukrán konfliktus miatt leállítja az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyeztetési folyamatát, ezzel jelentős jövőbeli gázmennyiségtől elvágva az orosz gáztól nagyban függő országot. 

A választási győzelemért bármire képes magyar baloldal pedig hiába haknizik azzal, hogy Európa meglenne orosz gáz nélkül, mert hiszen egyévnyi készlettel bír, az igazság az, hogy három hétre elegendő gázkészlete van. 

Elhúzódó és mély gazdasági válság bontakozik ki Európában néhány héten vagy hónapon belül

– mondta ki a valós helyzetet Orbán Viktor a pénteki rádióinterjúban.

Ami látszik és ami még jön

Üzemanyag- és élelmiszer-vásárlási korlátozásokat vezettek be Nyugat-Európa több országában, az energiaár-emelkedés mellett akadozik az ipari termelés, a tavaszi mezőgazdasági munkák idején sok kis- és középvállalkozás felhagy a mezőgazdasági termeléssel, mert nem bírja már megfizetni az alapanyagokat és a benzint. 

Vlagyimir Putyin arra figyelmeztette Európát, hogy ha kitart az Amerikából vezényelt szankciópolitika mellett, ipari leépüléssel és munkahelyek millióinak megszűnésével kell szembenéznie.

Stier Gábor külpolitikai elemző rámutatott, hogy a szankciós kérdésekben egységesnek mutatkozó országok is a valóságban saját érdekeiket nézik: az Oroszországgal szembeni energiaembargót szorgalmazó Egyesült Államok éppen két napja vette ki a szankciók alól a műtrágyatermékeket, mert a tavaszi mezőgazdasági munkák kezdetén az amerikai farmerek érdekei ezt kívánják. Az olajembargó életbe léptetése előtt pedig még gyorsan negyven százalékkal növelte az olajimportot, hogy megtöltse a tározóit. Talán nem véletlen az sem, hogy a rubelben történő fizetés élesítése napjától Amerika történelmének eddigi legnagyobb mennyiségű, 180 milliárd hordónyi stratégiai olajkészletét bocsátja piacra.

A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy miközben az amerikai hadiipari vállalatok részvényérteke egyre nő, és a tőke az Egyesült Államokba áramlik, Nyugat-Európa saját kezűleg ássa alá vállalatai versenyképességét, és ha nem hagy fel a háborús szankciópolitikával, radikálisan csökkenhet az európaiak életszínvonala.

Agyő „petrodollár”?

A „barátságtalan országok” orosz energiahordozókat érintő rubelfizetési kötelezettsége korszakváltást is jelent a világgazdaságban. 

Oroszország már a háború kezdetekor bejelentette, hogy az eddigi gazdasági világrendnek vége van. 

A földgáz-kereskedelmet az elmúlt ötven év során USA-dollárban bonyolították, mutatott rá Boros Imre közgazdász. Mivel egy valuta erősségét az iránta való kereslet erőssége határozza meg, ezért az amerikai fizetőeszközt a mögötte álló gázexport tette elértékteleníthetetlenné. Így 

a világ devizatartalékának 60 százalékát USA-dollárban halmozták fel a nemzeti bankok: ez világszinten mintegy 25–30 ezermilliárd dollárt jelent. 

A rubel megjelenése az energetikai tranzakciókban bizonyosan meg fogja ingatni a dollárt, mondta Boros Imre, főleg, hogy Szaud-Arábia közben bejelentette: jüant is elfogadhat a földgázért. A közgazdász emlékeztetett: Donald Trump előző amerikai elnök már korábban szerette volna megváltoztatni a dollárdominancia miatt kialakult aránytalan helyzetet, ezért hirdette meg az amerikai nemzetállamot az amerikai világbirodalom helyett. Hogy a világgazdasági folyamatok hogyan alakulnak át az energiahordozók kereskedelmében megjelenő más valuták hatására, okoz-e majd ez további drágulást, nehéz előre megjósolni. Elgondolkodtató azonban, hogy a jóval drágább LNG-t vajon nem azért ajánlgatja-e az USA Európának a háborús szankciók mellé desszertként, hogy az uniós gazdaság helyett inkább a billenő helyzetbe került dollárt támogassa meg.

A szerző a Hír TV Háború Ukrajnában című műsor felelős szerkesztője, a cikk az adásokban elhangzottak alapján íródott

Borítókép: Harcok Harkivban (Fotó: MTI/AP/Andrew Marienko)