Fogadalmak: hogyan tartsuk be őket?

Mindössze három nap telt el azóta, hogy valamennyien fogadalmat tettünk: idén egyel kisebb ruhaméretre váltunk, rendszeresen sportolunk vagy ezentúl egészségesen étkezünk. Az emelkedett hangulatban tett ígéretek azonban legfeljebb néhány hónapig maradnak velünk, a kezdeti lelkesedés hamar elillan. Cserép Csongor pszichológus szerint van rá megoldás, hogy egy újabb kudarcélmény helyett elérjük a kitűzött céljainkat.

Fotó: Arpad Kurucz

Ez egy új kezdet – gondoltuk, amikor poharunkat a magasba emeltük éjfélkor. A szilveszterkor tett fogadalmak, nagyszabású terveink és céljaink azonban néhány hét után egyre elérhetetlenebbnek tűnnek, és ahelyett, hogy motiválnának, inkább csak nyomasztanak minket. Hiába vágyunk az új évben rejlő lehetőségek után, ha az óév árnyékát is magunkkal hoztuk.

HÁROM, KETTŐ, EGY: BÚÉK!

A legtöbben valamilyen életmóddal kapcsolatos célt tűzünk ki, a sport, a táplálkozás mellett mindig helyet kap a dohányzásról való leszokás vagy a kevesebb alkohol fogyasztása is. A statisztikák szerint azonban – bár valljuk be, ezt felmérések nélkül is sejtettük – a szilveszteri ígéretek mintegy nyolcvan százalékát nem tartjuk be, legfeljebb hatvan napig tartjuk azokat. Cserép Csongor szerint ennek az az oka, hogy a hirtelen jött fogadalmak mögött nincsen valódi elszántság és tudatosság, emiatt aztán hamar kikopnak, és csupán a kudarc marad utánuk. – Használjuk ki ezt az időszakot valódi változások elindítására, ezt azonban egy tudatos előkészítésnek kell megelőznie – emelte ki a pszichológus. Az első lépés, hogy kidolgozzuk, hogyan tudjuk beépíteni a változásokat az életünkbe.

A rendszeres testmozgás esetében sem azzal kell kezdeni, hogy január elsejétől elmegyek futni vagy naponta guggolok százszor. A mindennapi életbe jól beépíthető tervet kell készíteni. Sok élsportolóval dolgozom együtt, akiknek a legnagyobb kihívást a táplálkozásuk jelentette. Ilyenkor mindig azt tanácsolom, hogy szépen sorban, hétről hétre építsék be a kitűzött célt. Ahhoz, hogy ne adjuk fel tervein­ket, készítsünk checklistát, amellyel ellenőrizhetjük és motiválhatjuk is magunkat. Ne felejtsük el, hogy olyan terveket szőjünk, amelyek valóban reá­lisak és megvalósíthatók. Vegyük számításba az időnket, a saját habitusunkat, a környezetünket, a gyerekeinkkel kapcsolatos teendőket és a munkánkat. Hagyjunk magunknak időt, legyünk türelmesek, hogy a céljaink beépülhessenek a napjainkba, és valóban a mindennapi életünk részévé váljanak 

– tanácsolta.

AKÁR A SZÍVDOBBANÁS

A valódi és sikeres változás másik alapfeltétele, hogy újrakeretezzük az életünket. Nincs is ennél jobb alkalom, mint a tél, hiszen a sötétséggel teli hónapok, a hideg arra késztet minket, hogy húzódjunk vissza; és ez így is van jól. – A fény és a sötétség váltakozása, a ciklikusság mindig is szerves részét képezte az emberiségnek, kiszámíthatóságot, ezzel együtt pedig biztonságot és keretet ad az életünknek. Számos kutatás mutatott rá, hogy a napirend, a rendszeresség kialakításának stressz­csökkentő hatása van. 

Szellemi szempontból is fontos, hogy ne csak mindig a ragyogásban, a fényben éljünk, hanem a passzív, belső pusztaságot is megéljük. Nem lehet mindig csak habzsolni, meg kell élnünk magunkban ezt a visszahúzódást. Olyan, akár a szívverés: ahogy dobban, a vér kiáramlik a test minden szegletébe, ám ahhoz, hogy újra dobbanhasson, össze is kell húzódnia. Ha ez nincs meg, zavarokhoz vezet 

– fogalmazott a szakember, majd hozzáfűzte:

 Ezt az állapotot nem könnyű elérni, a mai felgyorsult, technológiában és információban gazdag világ nemigen kedvez ennek az életformának. Amíg a vallás áthatotta a világunkat, sokkal könnyebb, kézzelfoghatóbb volt ezeket a ciklusokat követni, részévé válni. Az – újévi – fogadalmak sikerének záloga tehát, hogy keretet adunk a napjainknak: a reggeli és az esti rutin kiépítése is segít, hogy valóban az élre törjünk. 

– A ciklikusságnak az egyik legfontosabbnak kellene lennie a napjainknak: ezzel készítjük fel minden reggel és este a testünket, elménket és lelkünket a napra, valamint az alvásra. Utóbbi esetében fontos, hogy tiszteljük magunkat és a valódi szükségleteinket, hogy nem a telefonunk fényére alszunk el. Már ha sikerül elaludnunk, hiszen az alvászavarban szenvedők legtöbbje a rendszer nélküli élet miatt válik éjjeli bagollyá. Az alvás előtti órákban éppen ezért már ne nézzünk képernyőt, helyette inkább olvassunk, de a legjobb, ha minél kevesebb világítás van körülöttünk. Alakítsuk ki a rituálénkat, engedjük, hogy a sötétség, az este áthassa lényünket. Aki pedig ráérez ennek a szeánsznak az ízére, gyertyával, meditációval vagy az esti imájával támogathatja a töltődését. 

 – Az este ugyanazt testesíti meg, mint az évi ciklusban a karácsonyt megelőző időszak, a böjt. Felkészítjük magunkat a sötétre, az elcsendesedésre, megéljük a visszahúzódást és felkészülünk a fényre. A rutinok bevezetése, az életünk rendszerezése pedig segít, hogy testünk, lelkünk és elménk feltöltődjön, és vágyaink ne csak a tervezőasztalig jussanak – magyarázta Cserép Csongor.

A MINDENHATÓ MOZGÁS

A mozgás és a sport mindig dobogós helyen állt az újévi fogadalmak között. Nem véletlenül. A mozgás ugyanis mindenre hatással van: nemcsak a testünket, hanem mentálisan és lelkileg is segít, hogy formálódjunk. 

A sport a depresszió egyik legnagyobb ellenszere és a változás építőköve. Minél inkább ellustulunk, annál kevesebb energiánk, tetterőnk marad. Amikor viszont elkezdünk rendszeresen mozogni, megváltozik a fiziológiánk, sokkal több életenergiánk lesz, ami segít, hogy az életünk többi részében is változtassunk, és végre elkezdjük beváltani az újévkor tett fogadalmakat 

– fejtette ki a pszichológus, aki gyorsan hozzáteszi azt is, természetesen nem az óriásplakátok és a közösségi média fitneszpéldaképeit kell követnünk, hanem megtalálni azt a sportot, amely valóban örömet ad.
– Jómagam mindig a gyerekek előtt kelek, és a reggeli rutin részeként imádkozom, majd átmozgatom a gerinc-, derék-, hátizmokat, légzésgyakorlatokat végzek; ezután indul a nap. Kezdetben csak tíz perc volt ez a rituálé, ma már 45 perc, és minden pillanatát kihasználom. A modern pszichológia ezt öngondoskodásnak hívja, pedig valójában a mindennapi élet természetes részének kellene lennie – összegezte Cserép Csongor.