Interjút adott a Magyar Nemzetnek Ihász Sándor, akit februárban első fokon egy év, végrehajtásában két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A PKKB a váddal egyezően azért marasztalta el a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség volt vezetőjét, mert igazoltnak látta, hogy 2017 októberében a Fenyő-gyilkosság megrendelésével azóta megvádolt Gyárfás Tamástól átvette az 1998-as leszámolással kapcsolatos, Gyárfás és Portik között zajló, utóbbi által rögzített beszélgetésekről készült hangfelvételek egy rövid részének leiratát. Az ügyben a vádat képviselő Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) szerint Ihásznak fel kellett ismernie, hogy a leirat olyan új bizonyíték, amely jelentős mértékben hozzájárulhat az emberölés felbujtójának azonosításához, felelősségre vonásához. Ennek ellenére a törvényben előírt ügyészi kötelességével ellentétben a felmerült bizonyítékot nem adta át a nyomozóhatóságnak, hanem hivatali helyiségében tárolta, így hivatali visszaélést követett el. Ihász Sándor továbbra is ártatlannak vallja magát, mindezek mellett az interjúban több kritikát is megfogalmazott korábbi munkahelyével kapcsolatban, továbbá Horváth András miniszteri biztos neve is szóba került az ominózus bizonyítékkal összefüggésben. Éppen ezért megkerestük az érintetteket, válaszukat változtatás nélkül – a keretes részben – közöljük.
– Néhány héttel ezelőtt első fokon hivatali visszaélésben mondta ki bűnösnek a bíróság. Ezek után is fenntartja, hogy ártatlanul hurcolták meg?
– Természetesen, ráadásul ez egy nem jogerős döntés. Az én lelkiismeretem tiszta és az eljárás miatt nem nekem kellene szégyenkeznem. A döntés megalapozatlan, a tényből tényre levont logikai következtetésekben iratellenes és a bűnösségemre így levont jogkövetkeztetés törvénysértő. A védekezésemmel minden vádat tényekkel és jogilag is tételesen megcáfoltam. Hozzáteszem, az előzményeket tekintve nem lepődtem meg, hogy marasztaló ítéletet hozott a bíróság.
– Miért?
– Azt kell hogy mondjam, a bírónő szakmailag nem értette meg ezt az ügyet, de a személyemmel sem tudott mit kezdeni. Zavarta a sajtó és az ügy politikai háttere. Egy konstruált és megalázóan abszurd eljárás zajlik ellenem, amit úgy kell érteni, hogy valós, meglévő elemeket emeltek ki és azokat össze nem illő, egymásból nem következő logikával kapcsolták egymáshoz, amivel egy torz kép jött ki, aminek semmi köze a valósághoz. Mivel másodfokon folytatódik az eljárás, továbbá a PKKB még nem foglalta írásba az ítéletet, a részletekbe nem szeretnék belemenni. Azt azonban továbbra is hangsúlyozom: én nyugodtan alszom és nincs mit megbánnom. Ha az eljárásban részt vett embereknek lenne lelkiismeretük, az szerintem lyukat furdalna az oldalukra. Akik ismernek, pontosan tudják, a harmincéves pályafutásom során soha nem voltam megvehető, megzsarolható és nem voltam senki által befolyásolható.
– Az elsőfokú ítélet ugyanakkor kimondta, hogy az a leiratrészlet, amit Gyárfás Tamástól kapott, bizonyíték volt a Fenyő-ügyben, amit át kellett volna adnia a nyomozóhatóságnak. Ebben az ügyben sem bánt meg semmit, mindent ugyanúgy csinálna?
– Persze, mert semmilyen jogsértést nem követtem el. Ez tökéletesen megalapozatlan és iratellenes megállapítás. Csak önmagamat tudom ismételni: azért sem követhettem el hivatali visszaélést, mert rajtam kívül akkor már Horváth András miniszteri biztos úr és a rendőrség is tudott a történtekről, így az esetemben erre vonatkozóan fel sem vetődhet bűncselekmény elkövetése.
– Még úgy sem, hogy kiderült, Gyárfás Tamás a rendőrségnek csak később adta át azt a leiratrészletet, amit ön addig az irodájában hagyott?
– Az én ügyem szempontjából nem az a lényeg, hogy ki kinek mit adott át, hanem az, hogy Gyárfás, mint a fenyegetés sértettje részletesen beszámolt az irat tartalmáról a hatóságnak. Azaz hivatalból tudomást szereztek a zsarolásról. Ráadásul Horváth András tanúként azt vallotta, hogy neki azt hivatalosan nem is lett volna joga átvenni Gyárfástól.
– Ön korábban úgy nyilatkozott, hogy a leiratban semmi olyan konkrétum nem volt, ami új bizonyítéknak számítana a Fenyő-ügyben. A nyomozóhatóság ezt másképp látta, hiszen Gyárfásból gyanúsított lett. Ha nem lettek volna barátok, akkor sem jelzett volna legalább informálisan a rendőröknek vagy ügyész kollégáinak a „dokumentumról”?
– Nem, és újra szeretném hangsúlyozni, hogy nem azzal a szándékkal és céllal adtam alternatív lehetőségeket tartalmazó baráti tanácsot Gyárfásnak, illetve vettem át tőle a leiratot, hogy az ellene esetlegesen indítható eljárást megakadályozzam vagy a hivatali kötelességemet megszegjem. Egyébként Gyárfásból nem a leirat tartalma miatt lett gyanúsított.
– Pedig a bírónő egyetértett a vádhatósággal, hogy azért rejtegette a hangfelvétel-leiratot és beszélte le barátját a feljelentésről, nehogy az új bizonyítékot felhasználják a Fenyő-ügyben Gyárfás ellen.
– Nem akartam lebeszélni Gyárfást a feljelentésről, hanem tájékoztattam a lehetőségekről és annak következményeiről, végül azt mondtam, neki kell döntenie. Továbbá pont én tanácsoltam neki, hogy informálisan vegye fel a kapcsolatot a rendőrséggel. Nem gondolja, hogy a logika pont fordítottan igaz? Ha el akartam volna titkolni a leiratot, akkor az évtizedes jogászi tapasztalatom birtokában azt nyilván nem a nyitott és bárki által hozzáférhető polcon tartom. Ez az én állításomat igazolja.
– Sokszor beszélt arról, hogy több mint egy évtizedes barátság köti önöket össze. Volt arra példa, hogy a Nap TV egykori tulajdonosa máskor is szívességet kért?
– Nem, de tudomásom szerint máskor nem is került ilyen helyzetbe.
– Akkor sem fordult önhöz valamilyen tanácsért, amikor a Fenyő-gyilkosság nyomozásának felügyeletét ellátó Fővárosi Főügyészséget vezette? Azért ez nehezen hihető, pláne hogy az exúszóelnök sejthette, hogy a nyomozás célkeresztjében van.
– Higgye csak el nyugodtan. A Fenyő-ügy mindig csak az aktuálisan megjelent sajtóbeli tudósítások okán olyan szinten került szóba, hogy az azzal kapcsolatos alaptalan sajtótalálgatások és a valótlan vádak őt és a családját mennyire megviselik.
– Tett olyan nyilatkozatot is, hogy az ön számára fel sem merült Gyárfás felbujtói szerepe a Fenyő-ügyben. Azóta nyilvánosságra került, hogy 2011-ben a gyilkossági ügy kapcsán éppen ön írta alá a volt médiamogul lehallgatásáról szóló határozatot. Még mindig fenntartja a korábbi kijelentését?
– Természetesen. Attól, hogy el lett rendelve Gyárfás lehallgatása, még nem jelenti azt, hogy a felelőssége büntetőjogilag konkrétan is felmerült volna. Ha ez így lett volna, már akkor azonnal kihallgatták volna gyanúsítottként, de ilyen nem történt. Az más kérdés, hogy a sajtóban rögtön a gyilkosság után hírbe hozták, de olyan konkrét bizonyíték akkor nem került elő, ami miatt akár tanúként, akár gyanúsítottként ki kellett volna kihallgatni. Megjegyzem, hogy az ügyben mindig minden lépésre a Legfőbb Ügyészség előzetes jóváhagyásával került sor.
– Gondolom, azért nem sajtóhíresztelések miatt lett elrendelve a volt médiavállalkozó lehallgatása…
– Visszakérdezek: annak a lehallgatásnak lett végül eredménye?
– Valószínű nem, mert akkor már előbb lépett volna a rendőrség.
– Jól látja. Olyan a lehallgatás előtt és utána sem merült fel, hogy Gyárfásnak köze lenne a Fenyő-ügyhöz. Akkor lenne igaz ez az érvelés, ha a lehallgatás során bármilyen tényszerű és konkrét adat vagy bizonyíték felmerül és én nem lépek semmit.
– Azért a nyomozati iratokban szép számmal akadnak olyan vallomások, titkosítás alól feloldott jelentések, amik minimum gyanússá tették az egykori médiamágnást. Biztos benne, hogy Gyárfás ártatlan a Fenyő-ügyben?
– Maradjunk annyiban, hogy a megalapozott gyanú közléséhez nem voltak elegendőek a beszerzett információk. Hogy Gyárfás ártatlan-e? Nem tudom megítélni, ez a bíróság dolga. Számomra semmi olyan benyomás vagy arra utaló körülmény nem volt soha, ami a bűnösségét igazolná. Emberi vonatkozásban, barátként, soha semmilyen módon nem utalt rá, hogy neki Fenyő János megöléséhez köze lenne. Beszéltünk sokat arról, hogy ezek az alaptalan találgatások végigkísérik és megkeserítik az életét. Emberileg neki ez rendkívül megalázó helyzet volt és ma is az. Saját emberismeretemre tudok csak hagyatkozni: szerintem neki nincs köze ehhez a bűncselekményhez.
– Mikor találkoztak utoljára?
– Szándékosan nem találkozunk az ellenünk indított eljárások kezdete óta, de csak azért, mert nem akarunk okot adni az esetleges újabb támadásoknak, de a kapcsolat nem szakadt meg. Az ítélet után is üzent: őt is felháborította és megdöbbentette a bíróság döntése.
– Ön már több éve a Demokratikus Koalíció igazságügyi szakértője. A döntés után nem olvastam olyan pártközleményt, amiben kiálltak volna ön mellett, ahogy például Varju László elítélése kapcsán tették. Jelzett bárki a DK-ból az ítélet után?
– Nem. Én ugyanakkor Gyurcsány elnök urat tájékoztattam az elsőfokú ítélet kihirdetését követően.
– Ő hogyan reagált?
– Tudomásul vette és elfogadta a helyzetet.
– Mondott mást is?
– Egyértelműen kinyilvánította, hogy a bizalma változatlanul töretlen mind a személyemmel, mind a munkámmal kapcsolatban, és biztosított a támogatásáról, ami nagyon jólesett. Ez nem egy jogerős döntés, nem érinti az ottani munkámat. Ugyanakkor úgy tartottam korrektnek, hogy elnök urat erről én magam tájékoztassam, ne csak a sajtóból értesüljön róla.
– Nem egy olyan jogásszal beszéltem, akik azt róják fel önnek, hogy éppen egy olyan párt igazságügyi szakértője, amely vezetőjének miniszterelnöki időszakában, 2006 őszén, főleg október 23-án lábbal tiporták a jogállamot és azonosítószám nélküli rendőrök embervadászatot tartottak Budapest utcáin, amellett hogy persze a rendbontók ellen is felléptek. Ráadásul az ügyészség futószalagon indítványozott letartóztatásokat olyan emberekkel szemben, akiknek az esetében később kiderült, részt sem vettek erőszakos cselekményekben. Ekkor éppen ön volt a fővárosi főügyész. Mit szól ezekhez a kritikákhoz?
– Nézze, én egy szakmai munkára kaptam felkérést a Demokratikus Koalíciótól, amit mindenféle meghasonlás vagy megalkuvás nélkül tudok végezni, senki nem szól bele a munkámba. A felkérésnek azért is örültem, mert így nem veszik el az a tudás és tapasztalat, amit az elmúlt harminc évben szereztem. Büszke vagyok arra, hogy a szakmai tudásommal segíthetem a Dobrev Klára által megalkotni kívánt jogállami igazságszolgáltatási modell kialakítását. Ami a felvetése második felét illeti: én akkor konkrét ügyben döntést nem hoztam. Az az álláspontom, amikor ezek az események konkrétan történtek, a közbiztonság finoman szólva nem volt stabil. Nem volt biztosítva az, hogyha nem tartóztatnak le valakit, akkor nem fogják újrakezdeni. A másodfokú bíróság azért engedte ki őket, mert már nem állt fenn a bűnismétlés veszélye, és nem azért, mert a letartóztatások elrendelése erre az okra alapozva nem volt törvényes.
– Én azokra gondoltam, akiket minden ok nélkül, ártatlanul hurcoltak meg. Turisták, diákok, járókelők vagy egyszerű tüntetők.
– Az egy másik kérdés, nyilván a törvénytelen esetekkel nem lehet közösséget vállalni. Aki ártatlanul szenvedett, akit lelki és fizikai atrocitás ért, azokat az embereket én is megkövetném, de ilyen esetekhez nekem akkori főügyészként nem volt közöm. Akinél nem voltak meg az intézkedéseknek a feltételei, azt nem lehet jóvátenni sem. Nem lehet visszaadni senkinek sem a szeme világát. Ha már itt tartunk, ma már látok olyan embertelen, téves, helytelen döntéseket és ügyeket, ami nem kellően volt részemről sem empatikusan kezelve. Azonban én egy szervezetet képviseltem, még ha szakmailag sokszor és egyre több dologban erősen más is volt a véleményem. Amíg lehetett, lojális voltam az ügyészséghez, de nem annak vezetőihez. Én ugyanaz az ember vagyok, aki öt különböző kormány alatt, másfél évtizeden keresztül az összes politikailag érzékeny ügyet ismerve, változatlan emberi és szakmai értékrenddel dolgoztam, és már nem is fogok megváltozni, de nem is felejtek.
– Több, évekkel ezelőtt adott interjúban arról beszélt, hogy nagyjából 2010-től az ügyészség függetlensége már csak formális és az igazodási vezérelv a feltétel nélküli lojalitás lett. Ugyanakkor nekem még 2016-ban úgy nyilatkozott, hogy az ügyészség „egy jól összeszokott, szakmailag kiválóan működő szervezet”. Sőt, ha nincs az ön ellen indított eljárás, még most is a szervezet egyik vezetője lenne. Ezt hogyan látja?
– Ez a kijelentésem az általam akkor vezetett fellebbviteli főügyészségre vonatkozott, ami minden tekintetben kivételként tekinthető. Kizártnak tartom, hogy ma is az ügyészségen dolgoznék, azóta sok kolléga távozott, akik hasonlóan tragikusnak látják az ügyészség helyzetét. Belső fórumokon egyébként mindig elmondtam a véleményem, de nyilván ez egy folyamat volt. Sokáig az önálló vélemény, a kreativitás vezetői értéknek számított, mára, ahogy azt korábban több helyen elmondtam, szerintem az igazodási vezérelv valóban a feltétel nélküli lojalitás lett, a szakmai színvonal pedig elképesztően lesújtó.
– Visszatérve a büntetőügyére, mikorra várható a másodfokú döntés?
– Én abban bízom, hogy még idén ítéletet hirdet a Fővárosi Törvényszék. Ha a tényeknek megfelelő igazságos döntést hoznak, akkor másodfokon felmentő ítélet fog születni. Az más kérdés, hogy ha jogerősen, bűncselekmény hiányában felmentenek, az elmúlt évek személyes és politikai bosszúból generált, megalázóan alaptalan eljárás lelki és emberi következményeit akkor sem tudja senki jóvátenni, de jelentem, jól vagyok, és ebből abszolút megerősödve és a munkám elismert sikereiből büszkeséggel energiát nyerve jöttem ki. Nem kívánom senkinek, de kíváncsi lennék, hogy Polt mai ügyészségével szemben rajtam kívül ki tudná ezt így végigcsinálni, mert azelőtt megemelem a kalapomat!
A Legfőbb Ügyészség reagálása Ihász Sándor nyilatkozatára:
Magyarország Ügyészsége visszautasítja dr. Ihász Sándor nem jogerősen elítélt igazságszolgáltatást – benne az ügyészséget és a bíróságot is – érintő alaptalan vádaskodásait. A Központi Nyomozó Főügyészség 2020. márciusában – a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben – hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vádat a volt fellebbviteli főügyész ellen. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2023. február 10-én hozott nem jogerős ítéletével Ihászt a váddal egyező cselekmény és minősítés miatt egy év börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását két évre felfüggesztette. Az ügyészség tudomásul vette az ítéletet, míg Ihász és védője fellebbezett a döntés ellen, így az nem jogerős. Dr. Ihász Sándor még fellebbviteli főügyészként 2016. március 12-én a PestiSrácokon megjelent interjújában az ügyészséget és őt ért politikai kritikákra reagálva úgy fogalmazott: „Az kizárt, hogy az ügyészségen bárki úgy dolgozzon, hogy ügyek között bármilyen okból különbséget tegyen.” Ugyanebben a cikkben arra a kérdésre, hogy előfordult-e olyan már bármikor is, hogy egy-egy, a politikát is érintő ügyben megpróbáltak nyomást gyakorolni az ügyészségre? – határozott nemmel válaszolt, kifejtve: „Olyan információ hozzám soha nem jutott el, hogy bármilyen ügyben presszionálni próbálták volna az ügyészséget.”
Az interjúban Horváth András, a ’90-es évek leszámolásos ügyeit koordináló miniszteri biztos neve is előkerült. A nyugalmazott dandártábornok megkeresésünkre úgy nyilatkozott, mivel Gyárfás Tamás neki nem említette meg, hogy a zsarolójának visszaadott iratból volt egy másolata is, ezért azt el sem kérhette. A miniszteri biztos ugyanakkor leszögezte, és ezt a bírósági tárgyaláson elmondta, hogy amennyiben Gyárfás átadta volna a leiratmásolatot, soron kívül, azonnal intézkedést tett volna, hogy ezt a tárgyi bizonyítékot a nyomozóhatóság, adott esetben a Nemzeti Nyomozó Iroda lefoglalja.
Borítókép: Ihász Sándor (Fotó: Bach Máté)
