Az interneten számos ostoba és veszélyes kihívás terjed. A „fojtogatós játékként” elhíresült kihívás időről időre újra lendületet kap, a célja, hogy ájulásközeli állapotba jussanak a gyerekek. Sajnos van, aki soha nem is ébred fel többé – írja a Bors.
A choking game során van, hogy egymást fojtogatják a gyerekek, puszta kézzel, ájulásig. Egyre gyakoribb az is, hogy a nyakába kötelet, szíjat akasztva, vagy a derekát végsőkig elszorítva, egyedül próbálja ki a tinédzser.
„Egy buta játék” – fogalmazott a Life.hu megkeresésére a gyászoló édesanya, akinek fia, Ádám tizenöt évesen lett a „kihívás” halálos áldozata. „Szülői felügyelet volt a telefonján, de valahogy kijátszotta. Megvárta, míg biztosan egyedül lesz otthon, és kipróbálta. Mostanáig még csak nem is hallottunk erről az egészről. Pedig azt mondják, vannak jelek... Na igen, de hogy azonosítsuk azokat, ha nem ismerjük?” – tette fel a kérdést az édesanya. Megdöbbent, amikor megtudta, hogy az ő gyermeke is ezzel a fojtogatós játékkal próbálkozott.
A Bors azt írja,
átlagos életet élő tizenévesek éppúgy lehetnek áldozatok, mint a valami miatt társaik sorából kiemelkedő fiatalok.
A tragikus sorsú magyar fiút, Ádámot szerető család vette körül. Hitt Istenben, aktív tagja volt az egyházi közösségnek is. Kiemelkedő zenei és rajztehetséggel indult el az életbe, több hangszeren játszott, remekül rajzolt, miközben csillagász akart lenni – a fekete lyukak iránti szenvedélyes érdeklődése határtalan volt. Barátai szerint vidám, életrevaló, nemcsak szellemi, de fizikai kihívásokat is kereső fiúként mindig magasabbra akart jutni, gyorsabban akarta teljesíteni az előtte álló feladatot, nem ismert lehetetlent. Nem akarta elhinni, hogy van bármi, ami megállíthatná. Folyton vicceket mesélt, áradt belőle az életigenlés. Minden adott volt ahhoz, hogy boldog, teljes életet élő felnőtt váljon belőle. Ám ez már nem történhet meg, Ádám halálával egy nagyon ígéretes élet veszett el.
A legnagyobb videómegosztón több olyan dokumentumfilm is elérhető, amelyben a choking game halálos áldozatainak hozzátartozói, barátai, tanárai beszélnek a fiatalról, a körülményeiről és az előzményekről, amelyekben általában nincs olyan kirívó momentum.
A tragédia napján az áldozatoknak általában nem volt negatív élménye, semmi különleges nem történt velük, ami arra utalt volna, hogy az lesz életük utolsó napja.
„Ádám a tragédia előtti napon jött haza a háromnapos osztálykirándulásról. Aznap ballagott el a húga az általános iskolából, a nagy eseményen együtt volt az egész család, rokonok, amire nem minden nap kerül sor. Boldog volt, felszabadult, egész este vicceket mesélt, nevetett. Rengeteg terve volt a nyárra” – meséli az édesanyja.
Egyik osztálytársa is arról számol be, hogy a fiú élvezte a kirándulást, de már nagyon szeretett volna otthon lenni. Úgy váltak el, hogy szeptemberben találkoznak.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
