A magyarok a családjukért és a hazájukért mindenre képesek, és ha egységesek, mindig győznek – hangoztatta Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője Budakeszin. Az államtitkár ünnepi beszédében azt mondta,
1956 októberében a magyarok világos, egyértelmű és félreérthetetlen döntést hoztak: a szabadságukat, a függetlenségüket, az önrendelkezésüket nem adják, és ha kell, harcolnak is érte.
Hozzátette, a nyugati világ nagy szimpátiával figyelte a magyarok szabadságharcát, de segíteni elfelejtett, így az 56-osok is tudhatták, hogy a magyarok szabadsága csak a magyaroknak fontos, „a mi harcunkat helyettünk senki nem vívja meg”. Az 56-osok a legnemesebb célért harcoltak, a családjukért és a hazájukért, ez egyesítette a magyarokat, és ez az egység adta az erőt – emelte ki az államtitkár. Mint rámutatott,
bizonyára voltak, akik féltek, de legyőzték félelmüket, mert nem saját maguk, hanem a közösségeik voltak fontosak: a család és a haza.
– Ma, a válságok korában, kiemelten fontos tisztázni a szabadság kérdéseit, azaz azt, melyek azok a kérdések, amelyekről kizárólag a magyarok dönthetnek – mondta Menczer Tamás, öt ilyet említve.
Az első a családról, a gyermekről szól: csak a szülő mondhatja meg gyermekének, hogy mi a jó és mi a rossz, csak ő nevelheti, és csak ő igazíthatja el a világ fontos kérdéseiben. – És ha én azt gondolom, hogy az apa férfi és az anya nő, akkor ez így fog a gyerekem fejében is megmaradni – jelentette ki.
Hozzátette: de amikor népvándorlás van a világban, a szuverenitás kérdése az is, hogy egy országnak joga van a biztonságát megvédeni, és a szabadság kérdése az is, hogy „csak mi magyarok dönthetjük el, hogy egy háború a mi háborúnk vagy nem a mi háborúnk. És ha mi azt mondjuk, hogy nem a mi háborúnk és békét akarunk, akkor senki nem kényszeríthet minket bele egy háborúba se” – fogalmazott.
Menczer Tamás a szuverenitással kapcsolatban beszélt arról is, hogy az Európai Unió olyan szövetségi rendszer, amelyben ott van Magyarország helye, és amely arra épül, hogy az integrációban minden ország egyenlő, a legfontosabb kérdéseket közösen döntik el, mindenki szava ugyanannyit ér. –Alapvető szabadság kérdése az, hogy ezt megőrizzük – jelentette ki.
Úgy folytatta: az ötödik kérdés az, hogy a magyarok közösen elért eredményeiről ne mások döntsenek, mert ez lehetetlen és elfogadhatatlan. Hangsúlyozta:
nem fizethetik meg a magyar emberek azoknak a döntéseknek az árát, amelyeket nem ők hoztak.
Győri Ottilia (Fidesz–KDNP) polgármester egyebek mellett arról beszélt: 1956 októberében a történelem ismételten bebizonyította, hogy az erő az összefogásban van. – Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség – idézte Wass Albertet, hozzátéve, hogy közös erővel lehet csak a közös célokat sikeresen elérni. Ismét egyértelművé vált, hogy csak akkor lehet önbecsülésünk, ha mi magunk állunk ki nemzeti érdekeink mellett, ha Magyarországon a magyarok akarata érvényesül és nem másé.
– Magyarország nem hagyhatta és nem hagyhatja magát betörni, megtörni, mert akkor Magyarország nem lesz többé
– hangsúlyozta a polgármester.
Az ünnepi megemlékezés részeként nyílt meg Remény és dráma címmel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Lengyel Intézet szabadtéri fotókiállítása, amelyen Soós Viktor Attila, a bizottság tagjának beszédét Dergán Ádám, a bizottság hivatalának főigazgató-helyettese tolmácsolta.
Azt mondta: a kiállítás az 1956 októberét jellemző reményről és a drámáról szól, valamint a lengyel és a magyar nép közötti szolidaritást idézi fel.
Soós Viktor Attila emlékeztetett arra, hogy a lengyelek és a magyarok sorsa sokszor egybefonódott a történelem folyamán, hozzátéve, az 1956-os esztendő eseményei egyedülálló módon világítottak rá erre a sorsközösségre. Felidézte, hogy a magyarországi drámai események széles körű és tömeges szolidaritási hullámot indítottak el Lengyelországban, tüntetéseket és támogató gyűléseket tartottak országszerte, pénzt, élelmet és gyógyszereket gyűjtöttek, illetve véradási akciót szerveztek a sebesülteknek.
Úgy fogalmazott: mindennek valós és szimbolikus jelentősége egyaránt meghatározó volt. Bár 1956-ban sem a lengyeleknek, sem a magyaroknak nem sikerült kivívniuk a szabadságukat, az egész világnak megmutatták, hogy „a kommunista diktatúra nem képes elfojtani a szabadságvágyat”.
Október 23. nemzeti ünnep 
