– Mindez a magyar történelem legsúlyosabb politikai megtorlása volt – emlékeztetett. Azok, akik elkerülték a bitófát, évtizedekig másodrendű állampolgárok, megtűrt személyek voltak. Ilyen volt például Wittner Mária is, akit a forradalom leverését követően első fokon halálra ítéltek, majd 1970-ig börtönben tartottak fogva – idézte fel.
A Szovjetunió azért intézett ilyen brutális erejű támadást és megtorlást Magyarországgal szemben, mert a magyar forradalom és szabadságharc
nem az életkörülmények, nem az ellátás, a megélhetés javítását vagy a normák csökkentését követelte, hanem magát a kommunista rendszert és az azt ránk erőltető megszállást utasította el, vagyis nyíltan antikommunista és szovjetellenes volt
– mondta Fekete Rajmund.
– A magyarok osztálykülönbség nélküli szabadságot és függetlenséget akartak, legyen az munkás, paraszt, diák, polgár, értelmiségi. Egyszóval mindenki. A nemzet felülírta az osztályhovatartozást, ami eleven cáfolata volt a marxi tanításnak. 1956-ban a magyarok szabadságot, nemzeti függetlenséget és szabad választásokat akartak szovjet tanácsadók és szovjet tankok nélkül. Ezért is azonosult vele oly magától értetődően a világ minden szabadságszerető embere az Amerikai Egyesült Államoktól Dél-Afrikáig, Koreától Törökországig. Mert mindenki átérezte, hogy élet-halál harcunk az iszonyatos túlerővel szemben az emberi méltóságért, nemzetünk megmaradásáért, identitásunk megőrzéséért folyik – húzta alá a történész.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!