A világ élvonalába tart a magyar tudomány

A modern természettudományoknak köszönhetően olyan, korábban elképzelhetetlen és csak a sci-fi regények lapjain létező új világ kapujában áll a XXI. század , amit többek között a mesterséges intelligencia, az űrkutatás, a kvantumtechnológia vagy az élettudományok robbanásszerű fejlődése szimbolizál. A tudományos kutatás napjainkban már egyáltalán nem az a fajta romantikusan individuális tevékenység, mint ami a XIX. század és a XX. század első felében alkotó nagy tudós zsenijeinek volt a sajátossága. A kutatói munkát egyre inkább a határokon átívelő kooperáció jellemzi, mind a szaktudományi tevékenységekben, mind pedig az intézmények közötti egyre szélesebb körű együttműködésben. Ez egy olyan kis ország számára, mint Magyarország is, újszerű, ugyanakkor komoly lehetőségekkel is kecsegtető kihívást jelent. Arról, hogy mindezt hogyan kell érteni a hétköznapok szintjén, Gulyás Balázs Széchenyi-díjas neurobiológus, egyetemi tanár, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke, egyben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, számos nemzetközi hírű tudományos intézmény, köztük az orvosi Nobel Díjat osztó stockholmi Karolinska Intézet professzora adott exkluzív nyilatkozatot a Magyar Nemzetnek.

Fotó: Polyák Attila

A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot az Országgyűlés állította fel 2024-ben annak érdekében, hogy a magyar kutatási ökoszisztémának – hasonlóan más országok központi kutatóintézet-hálózataihoz, legyen egy jól szervezett, nagy területeket átfogó, egységes hálózati logikában működő kutatási intézet-hálózata. A HUN-REN törvény alapján tavaly októberben a HUN-REN költségvetési szervezetből önálló, független, sajátos jogállású szervezetté vált. Ez a változás milyen pozitívumokat hozhat a tudományos kutatói munkában?
– Magyarországon a kutatóhelyek hálózatba foglalása már régi törekvés, egészen 1923-ig, az egyik legjelentősebb magyar kultúrpolitikus, gróf Klebersberg Kunó kultuszminiszterségéig nyúlik vissza. Az intézeti struktúra kiépülése azonban már a XIX. század második felében elkezdődött. Ez a fejlődési folyamat viszont 1949-ben megszakadt, amikor a kommunista rendszer szovjet mintára átalakította, központosította a tudománypolitikát és az intézményi rendszert. A HUN-REN megújult szervezeti struktúrája ugyanakkor korszerű nemzetközi mintákat követ, mint amilyen például az izraeli Weizmann Intézet, vagy a két svájci szövetségi egyetem és négy nemzeti kutatóintézet integrálásával felállított ETH Domain. De ugyanilyen példákat találhatunk Németországban, Franciaországban, Szingapúrban vagy Japánban is. A fejlett országokban mindenütt van a csúcskutatásokat végző és koordináló, a tudományegyetemek mellett létező szervezet. Magyarországon is szükségessé vált egy olyan központi kutatói szervezet, ami összefogja és koordinálja a zászlóshajó jellegű, nagy kutatási kihívást jelentő területeket.

Fotó: Polyák Attila

De miért is fontos ez? Amikor szigetszerűen folynak a kutatások, amikor az intézetek, de néha még a kutatócsoportok között is esetleges az információáramlás, akkor szükségszerűen szétforgácsolódik mindaz a közös érték, amit csak egy jól és központilag szervezett kutatási háttérintézmény biztosíthat a tudósok számára. Erre kiválóan működő példákat láthatunk többek között, Izraelben vagy Dél-Koreában. Ha van egy jól szervezett központi kutatóhálózat, az igen nagy mértékben képes hozzájárulni egy ország tudományos, sőt, gazdasági életének a fellendüléséhez is. 

A HUN-REN abból a megfontolásból került ki az állami struktúrából, hogy a tudományos kutatás operatív működtetése a kormányzati ciklusoktól függetlenné váljon, és csak szerződéses kapcsolatban álljon az állammal. Ez lehet ugyanis a kutatói függetlenség legjobb garanciája, de úgyszintén a hosszú távú stabil építkezésnek, továbbá az egyéni tehetségek kibontakoztatásának is.

Melyek a HUN-REN legfontosabb stratégiai céljai? Tudomásom szerint a kormányzat a Neumann-programban fektette le annak a hosszú távú tudománypolitikának az alapjait, amelynek célja, hogy a magyar tudomány, illetve a hazai kutatóintézetek a világ élvonalába kerüljenek. Ezt az ambiciózus célt milyen konkrét eszközökkel kívánják elérni?
– Fontos leszögezni, hogy a kutatócentrikus megoldásokban hiszünk. A legfőbb törekvésünk az egyéni kutatói kvalitások kibontakoztatása, hogy ennek a társadalmi hozadéka is a legjobban érvényesülhessen, és átültethessük a gyakorlatba a parlament által elfogadott Neumann János-programban megfogalmazott fókuszterületeken (egészséges élet megőrzése, a digitalizáció, zöld- és fenntartható gazdaság) született kutatási eredményeket.
Fontos leszögezni, hogy a kutatócentrikus megoldásokban hiszünk. A legfőbb törekvésünk az egyéni kutatói kvalitások kibontakoztatása abból a célból, hogy ennek a társadalmi hozadéka is a legjobban érvényesülhessen, és ezen keresztül átültethessük a gyakorlatba a Parlament által elfogadott Neumann János Programban megfogalmazott fókuszterületeken – mint az egészséges élet megőrzése, a digitalizáció, valamint a zöld és fenntartható gazdaság –született kutatási eredményeket.

Fotó: Polyák Attila

A kutatói teljesítmény ösztönzése nem üres szólam, azt számos kezdeményezéssel, programmal segítjük. Része ennek a világszínvonalú kutatási infrastrukturális háttér biztosítása, az adminisztrációs terhek csökkentése és a vonzó életpálya-modell biztosítása. Beletartoznak ebbe olyan központi szolgáltatások, mint az MI-eszközök és képzések elérhetővé tétele, a pályázatírás támogatása, újabb nemzetközi együttműködések kialakítása, kutatói csereprogramok indítása, és így tovább. Megteremtjük a versenyképes kutatómunka feltételeit, és cserébe versenyképes teljesítményt kérünk, amit aztán versenyképes jövedelemmel honorálunk. A különféle kulcsmutatók ismertek, a teljesítményt mérni fogjuk – ez is lényeges eleme az új működési modellnek.

A másik nagy célunk az úgynevezett globális megatrendek követése és az ezekbe való bekapcsolódás biztosítása. De hogyan tudjuk ezt biztosítani, figyelembe véve Magyarország adottságait? Elsősorban erőforrás gazdálkodást kell folytatnunk, ugyanis nem foglalkozhatunk mindennel, mert erre az ország adottságai és korlátozott erőforrásai miatt egyszerűen nincs lehetőségünk. Szűkebb fókuszterületeket kell kijelölnünk, miközben nem szabad elszakadnunk a tudományt meghatározó folyamatoktól, lásd például a mesterséges intelligenciát vagy a kvantumtechnológiát. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy optimalizáljuk a magyarországi kutatások ez irányú aktivitását.

Jelenleg tizenöt, jellemzően természet- és élettudományi kutatási intézmény tartozik a HUN-REN szervezetébe. Melyek azok a területek, ahol különösen fontos a nyitás, illetve a fejlődés?
– Az egyik fontos terület az élettudományi kutatásokhoz kapcsolódó egészséges élet. Szingapúr például meghirdette a 100 év egészségben elnevezésű programot. Tavaly szeptemberben egy nagy nemzetközi konferencián mi is bejelentettük egy hasonló program előkészítését. A társadalom számára talán ez a legfontosabb téma, amiben már megtettük az első lépéseket, méghozzá a legjobb nemzetközi példák alapján. Ebben az ügyben jártam Angliában egy delegációval a világ legjelentősebb biobankját, a UK Biobankot megtekinteni.
A következő kulcsfontosságú terület a mesterséges intelligencia (MI). Ezen a téren több szálon is futnak európai szinten is előremutató kezdeményezéseink. Egyrészt, nagyon komolyan vesszük az MI integrálását a tudományos munka minden szintjén, akár támogató eszközként, akár új kutatási irányok feltérképezésére.

Fotó: Polyák Attila

Másrészt az MI különféle kutatások tárgya is. Idén tervezzük az első magyar MI kutatóintézet felállítását, amelynek vezetésére sikerült megnyernünk egy jelenleg Svájcban dolgozó, nemzetközi hírű magyar szakembert is. Jakab Rolandnak, a HUN-REN vezérigazgatójának, a magyar Mesterséges Intelligencia Koalíció elnökének vezetésével elindítottuk és hamarosan be is fejezzük a hálózat MI-stratégiájának kidolgozását.
Az űrkutatás szintén napjaink egyik legfrekventáltabb tudományterülete, ­ezért a HUN-REN nyolc intézetében mintegy 160 kutató foglalkozik űrkutatással. Ennek bemutatására februárban rendeztük meg az első Space Summit konferen­ciát. Ott jelentettük be, hogy ezt a rendkívül értékes szellemi bázist egy stratégiai űrkutatási programban szeretnénk integrálni Kapu Tibor kutató űrhajós és a nemzetközi hírű brit űrkutató, Nigel Mason professzor vezetésével. Ennek jegyében vettünk részt március elején Európa legrangosabb nemzetközi űripari kiállításán, a londoni Space-Comm Expón. A HUN-REN széles körű űrkutatási portfóliója és tudása óriási sikert aratott, és már konkrét űripari együttműködésekről is kezdődtek tárgyalások külföldi partnerekkel. Hasonló kezdeményezéseket tervezünk a közeljövőben a „vizes tudományok”, az energetika és a fenntartható fejlődés terén is.

Napjainkra a tudományos kutatói munka nemzetközi tevékenységgé vált. Egy-egy fontos felfedezés sokszor több nemzet kutatóintézeteinek, illetve szakembereinek közös eredménye. A HUN-REN hogyan támogatja a hazai kutatóintézetek nemzetközi kooperációját?
– Való igaz, hogy a tudományos kutatás ma már nem magányos műfaj – nincs igazán sikeres kutatás nemzetközi kapcsolatok nélkül, mindenkinek be kell ágyazódnia a globális ökoszisztémába. A magyar kutatók is csak úgy érhetnek el komoly eredményeket, ha tudatosan fejlesztjük a nemzetközi kapcsolatainkat, elsősorban a legjobbakkal. Az egyik fő stratégiai célunk, hogy bekerüljünk Európa 10 leginnovatívabb kutatási hálózata közé. Ennek eléréséhez a hozzánk hasonlóan kisebb méretű de a tudományban nagyon eredményes nemzetek, mint Finnország, Szingapúr vagy Hongkong példáját vesszük alapul. Igyekszünk elsajátítani az élenjáró stratégiákat, gyümölcsöző kapcsolatokat, illetve nemzetközi együttműködéseket kiépíteni, ezzel is előmozdítva a kitűzött céljaink megvalósítását. 

Ez a nemzetköziség csak a kutatói együttműködésekben valósul meg?
– Egyáltalán nem, ez már a HUN-REN legfelsőbb vezetésében is megjelenik. A hálózat legfőbb vezető szerve a hazai tudomány kiválóságaiból és elismert nemzetközi gazdasági vezetőkből álló irányító testület. Emellett nemrég alakult meg a Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testület is. Ez a grémium globálisan elismert, a tudományos világ élvonalába tartozó tudósokból áll, akik tanácsaikkal és személyes kapcsolatrendszerükkel is támogatják a HUN-REN nemzetközi jelenlétét, a kutatási tevékenység színvonalának emelését. Olyan neves személyek is elfogadták felkérésünket, mint Irene Tracey, az Oxfordi Egyetem rektora, vagy az egyik legmagasabb presztízzsel rendelkező tudományos folyóirat, a világhírű Nature volt ikonikus főszerkesztője, Sir Philip Campbell.

Az alap- és alkalmazott kutatások tudományos eredményei egy idő után, mint új technológiai megoldások, innovációk, vagy például az élettudományok területén, mint új terápiák jelennek meg a mindennapi életben is. A kutatásfinanszírozás ugyanakkor igen költséges. Mi a szerepe a piacról bevont forrásoknak a kutatói hálózatok működtetésében?
– Ma már nem számít kizárólagosnak az alap-, illetve az alkalmazott kutatások elhatárolása, hanem egyre elterjedtebb az a metódus, hogy olyan gyakorlati probléma megoldásában várnak el eredményt, amelynek rögtön kézzelfoghatóvá válik a társadalmi hatása is. Nálunk ehhez még szemléletváltást kell elérni. Nagyon megbecsüljük, ha a kutató kiváló tanulmányokat publikál, de közben arra is biztatjuk, hogy innováció­ként, gyakorlati megoldásként is vigye tovább az elért eredményeit.

Fotó: Polyak Attila

Ennek a HUN-REN-ben megvan a szervezeti háttere. Alapítottunk egy technológiatranszfer-céget HUNRENTECH néven, és idén egy új kockázatitőke-befektetési alapot is létrehozunk. Neves szakmai befektető partner részvételével egy inkubátor központ kialakításán is dolgozunk. Az innovációt, a hasznosítást Európában egészen egyedülálló módon ösztönözzük: a befolyt haszonból az első 150 ezer euró az érintett kutatót illeti meg. Korábban említettem a kutatókat segítő programokat is, ezek között például startup- és innovációs képzések is vannak, segítjük őket vállalkozások alapításában, a kutatási eredmények piaci hasznosításában.

Ön miért adta fel a szingapúri intézetvezetői állását, és vállalta el a HUN-REN vezetését, pontosabban milyen lehetőséget, vagy ha úgy tetszik, kihívást látott ebben a kutatói léthez képest sok szempontból jóval adminisztratívabb feladatban? És végül, melyek lennének azok az eredmények, amelyekkel öt vagy tíz éven belül elégedett lenne?
– Amikor megkaptam erre a felkérést, a kutatói pályámon már elértem annyit, hogy úgy érezzem, ebből vissza is kell adnom valamit a szülőhazámnak. Alapvetően ezért fogadtam el ezt az igen megtisztelő, de egyben komoly felelősséggel együtt járó megbízást. E feladat teljesítésében két példaképem van: egyikük a volt tanárom, Szentágothai János professzor, a másik pedig egyik egykori oxfordi egyetemi mentorom, Sir George Radda, vagyis Radda György. Ő mondta nekem, illetve biztatott azzal, hogy ha a szülőhazád hív vissza a feladatra, akkor vissza kell menned. 

Fotó: Polyak Attila

Azon munkálkodom, hogy a HUN-REN a magyar kutatási ökoszisztéma zászlóshajójává váljék, mégpedig úgy, hogy közvetlenül hozzájáruljon a magyar emberek életminőségének javulásához, az egészségben eltöltött életévek számának növeléséhez, illetve a hazai gazdaság eredményeihez is. Ha sikerül ezt elérni, továbbá létrehozni egy olyan kutatói életpálya-modellt, hogy Magyarországon még inkább kiváltság és megbecsült hivatás legyen kutatónak lenni, nos, akkor fogom azt érezni, hogy nem dolgoztam hiába.

Borítókép: Gulyás Balázs, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke (Fotó: Polyák Attila)