A főigazgató a visszaemlékezésekre hivatkozva elmondta, a tartótisztek a nyolcvanas évek végén olyan utasítást kaptak, hogy egyetlen hétvége alatt ürítsék ki a páncélszekrényeket. Az iratokat nagy táskákban hordták el. A levéltár ezért az egykori tisztektől és leszármazottaiktól is várja az esetleg megmaradt dokumentumokat. A hiányokat érzékelteti, hogy a most közzétett beszervezési naplókból mindössze öt kötet található a levéltárban, valamennyi az 1957 és 1962 közötti időszakból. Később keletkezett ilyen nyilvántartó könyv nem került az intézménybe.
Mi vált most nyilvánossá?
A Nyitottakták.hu oldalon mintegy 60 ezer, az állambiztonsági nyilvántartásokban szereplő személy neve és adatai váltak ingyenesen, regisztráció nélkül kereshetővé.
Egyelőre három irattípus válik elérhetővé:
- a személyazonosító és beszervezési adatokat tartalmazó 6-os kartonok,
- a beszervezési dossziék nyilvántartó könyveiként vezetett B-naplók,
- a mágnesszalagokon tárolt hálózati nyilvántartás, a H-adattár.
A beszervezés körülményeiről és a hálózati tevékenység történetéről részletesebb képet adó B-dossziékat 2027. február 25-ig teszik közzé. Ezek az iratok a tartótiszt szemszögéből mutatják be a nyilvántartott személy történetét.
A tényleges ügynöki jelentések viszont nem kerülnek fel az internetre, mert a megfigyeltek magánéletére, vallási hovatartozására, szexuális életére és más érzékeny körülményeire vonatkozó adatokat tartalmazhatnak, és a védett személyes adatokat a közzétett dokumentumokban is kitakarják. Ezekhez ügyfélkapus regisztrációt követően lesz lehetőség hozzáférni.
A hozzáférés egyszerűsödött, a teljes iratanyag nem nyílt meg
Az állambiztonsági dokumentumok korábban is kutathatók voltak a jogszabályban meghatározott feltételekkel, az érintettek pedig hozzáférhettek a róluk készült iratokhoz. A mostani változás lényege, hogy a kijelölt nyilvántartásokat bárki külön kérelem és levéltári ügyintézés nélkül, otthonról keresheti és letöltheti.
Ez azonban messze nem jelenti valamennyi ügynökakta teljes nyilvánosságát. A jelentések nem kerülnek fel a honlapra, az elveszett vagy megsemmisített dokumentumokat pedig az új adatbázis sem pótolja. A hírszerző szolgálatok ügynökeinek jelentéseit pedig nem hozzák nyilvánosságra, mivel a mindenkori magyar állam szolgálatában álltak. A Moszkvában vitt jelentések, pedig az orosz-ukrán háború előtt sem voltak hozzáférhetők a magyar kutatók számára, a háború óta pedig megszakadtak az ilyenterű kapcsolatok a két ország között.
A levéltár főigazgatója arra is figyelmeztetett: egy név szereplése a nyilvántartásban önmagában nem bizonyítja, hogy az illető ténylegesen együttműködött az állambiztonsággal vagy jelentéseket írt. Olyanok is bekerülhettek a rendszerbe, akiknek a beszervezése végül nem valósult meg. Az egyéni szerepek megítéléséhez ezért a további dokumentumok és a beszervezés körülményeinek vizsgálata is szükséges.
