„Egy év, egy hónap és egy hét, ennyi telt el azóta, hogy a Magyar Nemzet utolsó száma megjelent, mindmáig, hogy újra megjelenhetett. És akik még élünk, hányszor zümmöghettük volna magunknak csendesen a régi kuruc éneket: Hej, búra termett idő, ködnevelő szellő, megemésztett engem ez az egy esztendő. (…) A kis népek boldogulásának titka, hogy a maga ügyét a világot mozgató, nagyobb erők és gondolatok részévé tegye (…), de kis nép megmaradásának záloga, hogy kemény munka mellett a maga lényének és lelkének szabadságát őrizze.
Sokan felteszik majd a kérdést, hogy ez a Magyar Nemzet mindenben örököse-e a réginek és egészen vállaljuk-e a múltat? A válasz: nem! Akkor politikai és egyéb körülmények egy és másban eltorzították a Magyar Nemzet igazi arcát.”
Meghökkentő és elgondolkodtató sorok. Lám, nem csak a történelem, a sajtótörténet bakugrásai is ismételhetik egymást, hiszen a fenti bekezdést szó szerint érvényesnek tekinthetjük a mai újrainduláskor is. A puszta adatokat nézve a Magyar Nemzet 2018. április 11-én ismét megszűnt, de valójában már évekkel korábban, 2015. február 6-án elesett, amikor a lap könnyedén lerázta magáról és megtagadta tulajdon múltját. Egyik napról a másikra irányt váltott, s feledtette mindazt, amiért a nagy múltú elődök a legnehezebb történelmi időkben is vállalták a szellemi szabadságharcot.
A mai napon, amikor a lap harmadszor megindulva visszaveszi a zászlót, ismételten elkötelezi magát a konzervatív értékrend mellett, egyaránt szem előtt tartva az európai humanista kultúrát, a közép-európai hagyományokat és a nemzeti érdekeket, ahogy tette ezt akkor is, amikor a rendszerváltás vitafórumává vált, s teret adott a magyar értelmiség gondolatainak.
Kristóf Attila évtizedekig meghatározó személyisége volt a lapnak. Sokan bújtak ki a köpönyegéből, és tanultak tőle elkötelezettséget, tartást, szép szót. Ő nyilatkozta 2004-ben az alábbiakat:
„Szerintem a hatvanas évek a Magyar Nemzet intellektuális fénykorszaka volt. A lap olyan spirituális légkörrel rendelkezett, amelynek máshol nyomát sem leljük. Ezt az atmoszférát politikai függetlenséggé színezni illúzió. Az adott kereteken belül viszont páratlan volt az a szellemi misszió, amit a lap az említett korszakban betöltött. Nem felel meg hát a valóságnak a sokak által hangoztatott vélemény, amely szerint az újság csak a nyolcvanas évek végén találta meg igazi önmagát. A Magyar Nemzet háromszorosan is nemzeti érték. Elsősorban az 1938-as, Pethő Sándor által alapított változatban, aztán a hatvanas évekbeli második fénykorban lapunk a diktatúrában is újra méltóvá vált Pethő Sándor szellemi örökségéhez, főként stílusához, majd a nyolcvanas években egy újabb fénykor következett, amikor az újság az egész magyar ellenzéki mozgalom első számú szócsöve, a magyar sajtó meglehetősen komor égboltjának csillaga lett. Én mindig ebben az egységben gondolok vissza az elmúlt negyvenöt évre, amelynek új fejezeteként immár szerves része a mai Magyar Nemzet is.”
Négy év után újra Magyar Nemzet. És újra a szellemi szabadságharc frontvonalában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!