A jobboldal az értékekben hisz, a baloldalt az érdekek mozgatják

– A reformkommunisták próbálják újracsomagolni magukat – nyilatkozta lapunknak Rákay Philip, aki szerint a baloldali szörnykoalíció bármikor képes lenne elárulni az országot, idegen érdekeket szolgálva, és megint a középosztályt sarcolnák meg. A kommunikációs és médiaszakember, producer arról is beszélt, hogy a nemzeti oldalnak jóval intenzívebben ki kellene használnia a közösségi médiában rejlő lehetőségeket.

Budapest, 2015. február 21. Rákay Philip, az MTV Nonprofit Zrt. vezérigazgató-helyettese, a zsûri tagja az Eurovíziós Dalfesztivál - A Dal címû televíziós showmûsor második középdöntõjén a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap (MTVA) Kunigunda útjai gyártóbázisán 2015. február 21-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

– Említette, hogy sokan elvből, egzisztenciájukat kockáztatva álltak ki a polgári oldal mellett. A másik oldalon nincs meg ez a bajtársiasság?

– Sajnos a modern politika egyre kevésbé szól az eszményekről, a mi politikai családunkat mégis összekovácsolja egy markáns, a személyes érdekeken messze túlmutató alapélmény, egy közös értékrend, ami a túloldalon nem létezik. A mi közösségünk akkor vált ilyen erőssé, s talán akkor tartott a leginkább össze, amikor nem voltunk kormányon. Ez az oldal az értékekben hisz, a velünk szemben állókat pedig kizárólag érdekek mozgatják.

– Miért most érezte úgy, hogy újra bele kell vetnie magát a politizálásba?

– Nem bírtam tétlenül nézni, ahogy a reformkommunisták megint újracsomagolják magukat, s összebútoroznak a reformnácikkal meg az újrafogalmazott szélsőliberálisokkal. Az egyetlen kötőanyaguk pedig csupán annyi, hogy Orbán Viktor megbukjon. Értem. És másnap mi lesz? Erre nincs értékelhető válasz.

– Az előbb azt mondta, a hazájukért léptek politikai pástra. A másik oldal szemében viszont éppen a „kirekesztő nacionalizmus” jelent veszélyt. Mi erről a véleménye?

– A patriotizmus nem a náciság szinonimája. A legfontosabb kérdés ma az, meg tudunk-e maradni Európa közepén? Mert pillanatok alatt eltűnhet mindaz, amit magyarnak nevezünk. A nyelvünkkel, a kultúránkkal, a múltunkkal, mindazzal, amit Istenről, hazáról, családról gondolunk. Látjuk, hogy a jóemberkedő, álfilantróp, szélsőliberális politika hová vezetett nyugaton. Nem kell messzire menni: a bécsiek, akik 2015-ben „Isten hozott” feliratú táblákkal várták a migránsokat, ma ott tartanak, hogy az általános iskolába beíratott gyerekek jelentős része már muszlim. Ennek dacára a nyílt társadalmat éltető hálózat – politikusnak álcázott – ügynökei 34 millió bevándorlónak adnának állampolgárságot és szavazati jogot egy utópisztikus idiotizmusra hivatkozva. Ha egyszer kiengedjük ezt a szellemet a palackból, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el. Ez a lényegi kérdés, nem pedig a politikai bulvár kategóriába tartozó, sokszor felhánytorgatott jachtozások. Szerintem a Fidesz a legkevésbé előnyös arcát mutatva is ezerszer különb, mint a szörnykoalíció a másik oldalon, akik bármikor képesek el- és kiárulni az országot idegen érdekeket szolgálva. Nem véletlenül fogalmazok sokszor úgy, hogy a harmadik világháború zajlik.

– Nem dramatizálja kicsit túl a dolgot? Háborúkban emberek tömegei halnak meg.

– Ideológiai világjárvány is tombol, a lelkekért folyik a harc. A felvilágosodás megpróbálta elvenni az emberek Istenbe vetett hitét, a XX. század első felének izmusai a hazafias érzületet tették tönkre, lebontva a nemzetállami identitást. A második világháború utáni időszakban a következő egységet, a családot kezdte támadni a szélsőséges individualizmus eszméje, ami rengeteg család széteséséhez vezetett. Ma pedig a legkisebb individuum, az emberi én megkérdőjelezése van terítéken. Ezért kell a százféle társadalmi nem. A cél az atomizálás, mindennek a végletekig történő felhígítása, az ember kiszolgáltatottságának növelése, végül a teljes önfeladás. Le akarnak számolni a normalitással, folyamatos társadalmi vitát és bűntudatot generálva hangos, marginális kisebbségi életformák és álproblémák köré. A többségre akarják kényszeríteni a kisebbség akaratát. S a szélsőliberális véleménydiktatúra és tudatipar boldogan asszisztál ehhez az életellenes játékhoz. Háború ez, még ha nem is a klasszikus lövészárkokban vívják.

– Nem könnyű meghatározni, mi és miért számít normálisnak. Ön szerint mi a probléma a genderideológiával, amire, ha jól értettem, az előbb utalt?

– Már önmagában az is csapdahelyzet, hogy az emberiség évezredek alatt kialakult normális kereteit kell magyaráznunk. Lehet persze arról tudományoskodni, hogy kellene a víz alatt, szabadon, tüdővel lélegezni, de attól még nem fog sikerülni. Miért kellene újragondolni evidens, a teremtett világ rendje és törvényszerűségei alapján működő dolgokat? Mindenkinek a magánügye, hogy mit tesz a hálószobájában, és hogyan rendezi be az életét, ez nem össztársadalmi kérdés. Az viszont igen, hogy ne mutassunk kibillent mintákat a legfogékonyabb, legsérülékenyebb generációnak, mert egy idő után elkezdik majd utánozni a látottakat. Amikor a genderideológia legszélsőségesebb példáiról videót készítettem, a Facebook fél órán belül letiltotta, gyűlöletbeszédre hivatkozva. Itt tart ma az agymosó, liberális véleménydiktatúra.

– Nem csak önnel történt ilyesmi. Donald Trumpot is törölte a Twitter. Mit szól a techcégek cenzori tevékenységéhez?

– A gyűlöletbeszéd ma az ultima ratio. Ennek védőernyője alapján minden, nekik nem tetsző vélemény kiradírozható a tudatiparból. Nonszensz, amit a techcégek megengednek maguknak. Egy kattintással letörlik a felületükről a hivatalban lévő amerikai elnököt, akire hetvenötmillió ember szavazott. Nekünk persze nem kell elmagyarázni, mit jelent a három T betű: tilt, tűr, támogat. Ezt csinálták a kommunisták évtizedeken keresztül, most pedig a Facebook és a Twitter folytatja az aljas hagyományt, többnyire a konzervatív véleményeket cenzúrázva.

– Rendkívül sokan olvassák a Facebookon a véleménynyilvánításait, de azért felmerül a kérdés: egy kétgyermekes családapa által fogja tudni megszólítani a fiatalokat a polgári oldal az interneten?

– Ha az a kérdés, hogy a jobboldal elkövetett-e mindent, s jól használja-e ezt a fontos kommunikációs felületet, sajnos azt kell mondanom, hogy nem. Vannak politikusaink, akik kiválóan mozognak az online térben, a nemzeti értelmiségi holdudvar ugyanakkor komoly lemaradásban van a ballib véleményvezérekkel szemben. Iszonyatos mennyiségű munkát kell beletenni az online kommunikációba, amit nem lehet megspórolni. Hétfőtől vasárnapig, minden áldott nap órákat töltök azzal, hogy naponta több posztot írjak, s hogy elkészüljenek a heti videóim. Hat hónap után most ott tartok, hogy az elmúlt 28 napban kétmillió-kétszázezer embert értem el, százezrekhez jut el egy-egy bejegyzésem, videóm. Persze Rákay Philip önmagában nem atomfegyver. Mindenkit én sem tudok elérni, megszólítani. Ezért bátorítok másokat is, álljunk minél többen a frontvonalba!

– Az előbb azt mondta, még a legkevésbé előnyös arcát mutató Fidesz is jobb, mint a baloldal. Mit értett ezen? Milyen ez az arc?

– Bizonyára vannak jogos kritikák is, a túloldalról érkező hecckampány árnyékában. De ezek leginkább stílusbeli kérdések, amelyek elhanyagolhatók ahhoz képest, mi forog kockán. Én egyáltalán nem tartom bűnös dolognak, hogy kialakult egy vagyonos nagyvállalkozó réteg a jobboldalon. 1945 után mindent elvettek tőlünk. Elvették az intellektuális érvényesülés lehetőségét, amikor gyenge képességű, hat elemit végzett félanalfabéták lehettek főügyészek, miniszterek és vállalatigazgatók. De tudatosan elrabolták a polgári, nemzeti oldal erős vagyoni hátterét is. Nehogy eltévedjünk, az Apró–Dobrev-féle komcsi családok tették mindezt a nemzettel. Ezt pedig igenis helyre kell hozni, közben pedig le kellene végre szoknunk az irigységről. Az persze senkinek nem fáj, ha a multi bolthálózat vagy a külföldi útépítő konszern tulajdonosának jachtja, kastélya van, csak a magyarnak ne legyen. Pedig inkább örülnünk kellene annak, hogy végre komoly lehetőséghez juthatnak magyar cégek, magyar emberek, amiből – az adókon keresztül – a közösbe, a magyar államháztartásba is sokkal több kerül. Ez is a patrióta gazdaságpolitika lényege.

– Ha jól értem, ön a nem jobboldali érzelmű embereket is a Fidesz mellé állítaná, mondván, a baloldalnál biztosan jobb a mostani kabinet.

– Amikor egy kormány harmadszor kap egymás után lehetőséget, az unalmassá válhat. S az ember már csak olyan, hogy a jóhoz is könnyen hozzászokik, természetesnek gondolva azt. Miközben egyáltalán nem kézenfekvő mindaz, amit a kormány megteremtett. Egy pillanatig se higgye bárki is, hogy a Dobrev klán vezette konglomerátum megtartaná például az alacsony adókat vagy tovább támogatná tízmilliókkal a családot alapító fiatalokat. Megint a középosztályt sarcolnák meg, ahogy szokták. A fő kérdés tehát nem az: szereti-e valaki Orbán Viktort és kormányát vagy sem, jóval többről van szó. A történelem zsákutcájába vezető, haladónak hazudott, ám teljesen meddő, életellenes, globalista agyrém áll szemben a patrióta, családközpontú, keresztény világgal. Erről szól majd 2022.