Aminek viszont nem kellene a munkához tartoznia, az a sanyarú munkakörülmény, amivel rengetegen szembesülnek a szakmában. Mint mondja, plusz négy fok alatt kötelező lenne forró italt biztosítania a munkaadónak, ám ezt a legtöbb helyen nem tartják be. Hasonlóan vannak a pihenőidővel is, sokan vannak, akik az óránként járó melegedőre sem tudnak elmenni.
Mindezt elősegíti, hogy a legtöbbször maguk az őrök sincsenek tisztában azzal, hogy a jogszabályok mit garantálnak nekik, így nem emelik fel a hangjukat a rossz körülményeik miatt. Inkább örülnek, ha valóban megkapják azt a hatszáz-nyolcszáz forintos órabért, amiért az elkövetkezendő napokban mínusz tíz fokban kell fagyoskodniuk. A kisebb cégekkel ugyanis rendszeresen előfordul, hogy egyszerűen lelép a munkaadó, vagy az őrök utólag tudják meg, hogy valójában be sem jelentették őket. – Kigyúrt biztonsági őrként azért vannak lehetőségek – vetjük fel most Lacinak, aki azonnal érti a célzást, de élesen tiltakozik: nem, még ha sokan küzdősportokat is űznek, akkor sem „kereshetik meg” tisztességtelen munkaadójukat. – Úgyis csak mi húznánk a rövidebbet – mondja, de megnyugtat: szerencsére ő jó cégnél kötött ki, inkább egyik-másik társát sajnálja.
Egyre hidegebb lesz. A rendőrség is ott van az utcán, de ezen az éjszakán itt nekik sem volt komolyabb gondjuk a vendégekkel. Miután már végképp átfagytunk, elköszönünk Lacitól, aki most jár egyet, hogy kicsit felmelegedjen. Neki még órákig kell kint ácsorognia.
