„Bajok lesznek itt, ölések!” – Balta is villant a dámóci „pálinka” miatt

Lincselésközeli hangulat és újabb mentőhelikopter a mérgező tömény szesz miatt a bodrogközi faluban.

Az őrhegyi családról pedig somolyogva jegyzi meg az asszony, az igaz, hogy megitták ők a magukét, különösen fizetésosztáskor volt nagy kedvük, de nem volt baj soha ebből a faluban. A nő akkor lesz csak mérges, amikor szóba kerül az áldozatok temetése.

– Hát közmunkából élnek mind, miből lesz azoknak pénze eltemetni négy embert? – teszi fel a költői kérdést, amire mi sem tudjuk a választ.

– Sokan élnek itt közmunkából?
– Olyan ötvenen-hatvanan, de volt, hogy kilencvenen is közfoglalkoztatottak voltunk.

– Mennyibe került a mérgezett pálinka?
– Nem tudom, én nem iszom.

Odébbállunk, és megyünk kérdezősködni a kanyaron túlra.

– Sok itt az alkoholista nagyon – mondja házuk udvarán egy névtelenséget kérő lány, és hosszan kifújja a cigarettafüstöt. Hozzáteszi, hogy „sok a szóbeszéd is a mérgezéssel kapcsolatban, de hogy pontosan mi történt, hogy mi az igazság, na, azt nem tudja senki”. Arról is rengeteg pletyka keringett Dámócon, hogy mennyibe is kerülhetett a mérgezett pálinka. Hallottunk 1700, 2000, 3000, 3500, 4000 forintot is mint literenként felszámolt árat.

– Hogy fogyaszthatott a szülei társaságában egy 14 éves gyerek pálinkát? – kérdezzük a lányt.
– Na hát ez az! Szerintem itt a szülő felelőssége is felmerül azért, nem? – csattan fel.

– Csak megkóstolta, éppen hogy beleivott – ezt már pár házzal arrébb mondja Csaba, aki a tragédiákkal sújtott család hozzátartozójaként, „testvérként” mutatkozik be. A szakállas férfi nem beszél sokat, kicsit dülöngél, szemében könny csillog. Mellette áll István, aki buzgón igyekszik védeni „a Józsit”, az első számú gyanúsítottat.

– Soha nem csinált volna ilyet a Józsi, soha! Hát mennyiszer volt, hogy együtt ittunk, sőt olyan is volt, hogy berúgtam, és hazahozott. Nem tett volna ő mérget az italba soha! – szinte kiabálva mondja mindezt, és azt, hogy „soha”, olyan sokszor elmondja, hogy már a körülötte állók is soknak érzik. Csaba szólal meg halkan.

– Nagy bajok lesznek itt. Ölések.

– Kiket fognak megölni?

– A hozzátartozókat.

– Itt laknak valahol a közelben „a Józsi” hozzátartozói?

Válasz helyett a fejével az utca túloldalára bök.

Egy asszony próbálja ott kisöpörni a háza előtti fűszálak közé szorult napraforgóhéjat. Hallgat, pontosabban hallgatózik.

– Akkor már beleszólnék én is. Szabad fenyegetőzni? Hogy Molotov-kotélt dobnak a házunkra? Hogy megtámadják a lányunkat? Hogy ránk jönnek éjszaka? Nagyon sajnáljuk, ami történt, de mi nem tehetünk semmiről – mondja az asszony, Irénke, aki egyébként „a Józsi” nővére. Vagyis a megmérgezett család rokonai és az elsőrendű vádlott hozzátartozói épp szemben laknak egymással egy 370 fős faluban.

– Nem volt soha semmi baj Dámócon, békében élünk mi itt. Én is segítek egy asszonynak, pedig magyar, nem is cigány – jelenti be fennhangon.

Később már azt látni, Irénkéék háza és Csaba otthona közt egy mentőautó áll. Istvánért jött. Aki az előbb még nekünk bizonygatta, nem ivott a metil-alkoholos pálinkából. Istvánt eszméletlen állapotban, hordágyon hozza ki a mentő, arca sápadt, tetovált felkarja kilóg a takaró alól. Salamon Sándor háziorvos elmondta lapunknak, fennáll a gyanúja, hogy ő is metil-alkohol-mérgezést szenvedett. Biztos, ami biztos alapon a mentőhelikoptert is kihívták Miskolcról.

A csendet megint Csaba töri meg.

– Aki a legkedvesebb neki, az haljon meg a családjába! Meg lesz b szva a szájuk!

– Fenyeget, hallja, hogy fenyeget? Pedig mi nyilatkoztuk, hogy sajnáljuk – mondaná ismét Irénke, de felpörögnek az események, és nincs ideje bíbelődni a sajtóval. Lányát próbálja megfékezni, aki egy levélseprűvel indul meg a tántorgó Csaba felé. Sikerrel jár, a lány megnyugszik. De csak egy pillanatra, mert Csaba megint ordít. Ezt már Irénke nem bírja, és egy baltával rohan Csaba felé, de most a lánya állítja le. Dulakodnak egy kicsit, közben kiesik Irénke fülbevalója. A férfi hazamegy, és egy bottal a kezében áll meg az ajtajában. Irénke közben a mentőautó alatt a fülbevalóját keresi. Lánya a rendőrséget tárcsázza.

– Jöjjenek gyorsan, különben elvágom a torkát, mielőtt ideérnek – sürgeti a hatóságot, de a rendőröket megelőzi a mentőhelikopter: a temetőben tud csak leszállni. Ideviszi hát Istvánt a mentőautó, de mivel szerencsére stabilizálódni látszik az állapota, nélküle száll fel a helikopter.

Csaba, miközben a rendőrök elkapják a karját, felénk fordul: – Lássa, uram, mi megyen itt?

Halál egy decilitertől

A metil-alkohol lebontása során rendkívül mérgező anyagok, például formaldehid és hangyasav keletkezik, amelyek felborítják a szervezet sav-bázis egyensúlyát – nyilatkozta lapunknak Zacher Gábor toxikológus. A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetője elmondta, hogy akár egy deciliter metanol is halálos lehet. Kisebb mennyiségben is rendkívül káros: veseelégtelenséget, vakságot és a központi idegrendszer károsodását okozhatja – tette hozzá. (L. T.)