Bethlen Istvánról szervez konferenciát a Magyarságkutató Intézet

Holnap lesz száz éve, hogy Bethlen István, a XX. század egyik legjelentősebb konzervatív politikusa 1921. április 14-én megalakította kormányát Horthy Miklós kormányzó felkérésére. Ebből az alkalomból rendezi meg a Magyarságkutató Intézet Bethlen 100 elnevezésű konferenciáját, amelyen számos professzor tart előadást. Az esemény fővédnöke Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere.

A Magyarságkutató Intézet a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján négy online tudományos konferenciát szervezve emlékezett meg 2020-ban a száz évvel ezelőtti eseményekről. A Bethlen 100 konferenciával ezt a megkezdett emlékezéssorozatot folytatják holnap, azaz kedden. – Konferenciánkon Bethlen Istvánra emlékezünk, annak a nagy formátumú személynek a politikai életútját követtük nyomon, aki száz évvel ezelőtt egy legyőzött, kirabolt, forradalmak által meggyötört, gazdasági erőforrásaitól megfosztott ország élére állt, s miniszterelnökségének tíz éve alatt ebből a gazdasági, politikai és lelki sokkból kiemelte a nemzetet – nyilatkozta lapunknak a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor megjegyezve: Bethlen István pontosan száz évvel ezelőtt, 1921. április 14-én alakította meg kormányát, aki politikai iránytűként hitet, és erőt adott Magyarországnak.

Horváth-Lugossy Gábor kiemelte, ez a százéves évforduló kiváló lehetőséget kínált arra, hogy kellő történelmi távlatból, a korszak és a téma legkiválóbb képviselőivel vizsgáljuk meg a XX. század egyik legmeghatározóbb konzervatív magyar politikusaként életművét,

s egyúttal fejet hajtsunk az előtt a politikai, gazdasági, kulturális, társadalompolitikai teljesítmény előtt, amelyet a neve által fémjelzett tíz év alatt ez az ország elért

– tette hozzá.

Az esemény fővédnöke Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, védnöke pedig Klinghammer István akadémikus lesz.

Bethlen 1918 előtti pályájának bemutatására Anka László, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársát kérték fel. Anka László előadásában nemcsak a fiatal erdélyi gróf neveltetését, dualizmus kori politikai pályakezdését, Erdély és nemzeti érdek összeegyeztethetőségének fontosságát idézi fel, hanem rámutatott Bethlen formálódó politikai eszmerendszerére, konzervatív nacionalizmusának alapjaira, egyben példákon keresztül azt is bemutatja, hogyan készült Bethlen tudatosan a legfontosabb közjogi feladatra, a kormányzásra.

Bethlen István életének meghatározó időszaka volt 1918–1919. Hogyan viszonyult Károlyi Mihály politikájához, milyen politikai vitái voltak vele, milyen kísérletet tett a konzervatív jobboldal összefogására, hogyan kezdte el szervezni és összefogni a konzervatív politikai csoportokat, milyen külpolitikai lépéseket és politikai akciókat kezdeményezett a Tanácsköztársaság megbuktatására és a román megszállás korlátozására? Ezekre a kérdésekre Olasz Lajostól, a Szegedi Tudományegyetem docensétől kapunk kimerítő válaszokat. Előadásában Olasz Lajos kiemeli, hogy Bethlen 1919-ben nem (ellen)forradalmár volt, hanem olyan forradalomellenes politikus, akinek elsődleges célja az alkotmányos viszonyok helyreállítására és a jobboldali konzervatív erők összefogása és kormányra juttatása volt.

Bethlen István Erdély politikáját, a gróf Erdély képét elemezve Raffay Ernő, a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadója két nagy korszak történéseit mutatta be, melynek cezúráját 1918-ban jelölte meg. Az előadó részletesen ismertette Bethlen 1918 előtti rendkívül aktív gazdaságfejlesztési programját, Erdély és a Székelyföld fejlesztésének érdekében tett kezdeményezéseit, erőfeszítéseit, s azokat a törekvéseket, melyeknek célja Erdély minél magyarabbá tétele volt nemcsak etnikai, hanem gazdasági értelemben is. Idézte 1907-es parlamenti beszédét, melyben Bethlen úgy fogalmazott, hogy „Őrizzük meg Erdélyt, amíg lehet.” Előadásának második részében Raffay Ernő Bethlennek, mint miniszterelnöknek az Erdély politikájára tért át. Kiemelte, hogy Bethlen a területi revízió híve volt, amelyet kezdetben az óvatos, meggondolt, diplomatikus eszközökkel próbált elérni. Politikájában 1927 hozott változást, amikor bátran felvetette a területi revízió ügyét. Ennek kapcsán az előadó idézte és elemezte Bethlen zalaegerszegi, majd debreceni beszédeit, melyekben a miniszterelnök üzent a külföldnek, s a kisantantnak. Magyarország helyzetét a feldarabolt Lengyelországhoz hasonlította, s kijelentette: fajunk egyharmadáról önként le nem mondhatunk, s nekünk más határokra van szükségünk. Raffay Ernő előadását azzal zárta, hogy Bethlen István Erdély védelmezőjeként példát mutatott kortársainak és a későbbi nemzedékeknek egyaránt.

A Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese, Vizi László Tamás Bethlennek azt a tevékenységét teszi vizsgálódásának tárgyává, amikor a későbbi miniszterelnök az Apponyi Albert vezette magyar békedelegáció főmegbízottja volt. Nevezetesen az 1919 decemberétől 1920 májusáig terjedő időszakot. Előadásában előzményként felidézi Bethlen szerepét a Székely Nemzeti Tanács megalakításában, majd méltatja Bethlen azon tevékenységét, amelyet, mint a Friedrich-kormány „titkos erdélyi minisztere” a Békeelőkészítő Iroda élén tett. Bethlen szinte valamennyi kormányülésen jelen volt, ahol a békedelegáció kiküldéséről tárgyaltak. Az itt képviselt nézeteit, álláspontját az előadásból ismerhetjük meg. Az előadás további részében elemzésre kerülnek Bethlen neuilly-i tartózkodásának részletei: Az erdélyi kérdésről című, általa összeállított jegyzék, próbálkozásai a nagyhatalmak jóindulatának megnyerésére vagy a titkos francia–magyar tárgyalásokban vállalt szerepe.

Bethlen 1921. április 14-i kormányalakításának politikai előzményeit, azok kulisszatitkait, majd Bethlen gondos kormány-előkészítő tárgyalásait Ligeti Dávid, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa mutatja be. Előadásában kiemeli, hogy Bethlen nem véletlenül kapott kormányalakítási megbízást, hiszen vitán felül állva ő bizonyult a legjobb politikusnak ebben a válságos időszakban. Azok a dualista alapok és politikai hagyományok, amelyekkel Bethlen rendelkezett, párosultak az új helyzethez való gyors alkalmazkodás képességével, amely a sikeres válságmenedzselés reményével kecsegtetett. Ligeti Dávid hangsúlyozza: Bethlen reálpolitikusként jelesre vizsgázott, túlélte IV. Károly második visszatérési kísérletét, miniszterelnökségéhez fűződik az első (Sopron) revíziós siker. Bethlen olyan rendszert tudott létrehozni, amely a Horthy-korszak legsikeresebb időszaka volt.

Az Osztrák–Magyar Monarchia és benne a történelmi Magyarország felbomlása, majd az annak következtében kirobbant forradalmak okozta zűrzavar alaposan megtépázta az ország közjogi állapotait, hagyományosan erős és fejlett jogrendszerét. A háború és a forradalmak után az új Magyarország jogi fundamentumait is annak a kormánynak kellett letennie és működőképes állapotba hoznia, amelyet Bethlen István vezetett. Erről a folyamatról beszél Parlamenti munka és törvényalkotás – a bethleni időszak választási rendszere és jogalkotási programja című előadásában Barna Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. A Bethlen-kormány előtt óriási feladat állt. Kezelnie kellett a királykérdést, meg kellett erősítenie a kormányzati képességet, a dualista hagyományok alapján a belső jogrendet, megfékezni a szélsőségeket és újra kellett szabályozni a választási rendszert. Mindezt két cikluson keresztül egy egykamarás nemzetgyűlés új politikai elitjével kellett végrehajtania. Bethlen sikeresen vitte véghez a politikai stabilizációt, melynek köszönhetően a 20-as évek közepétől stabil jogállapotok és működőképes politikai rendszer jellemezte az országot – emeli ki előadásában Barna Attila.

A Bethlen nevével fémjelzett időszak a külpolitikában is meghozta a várva várt sikert. Magyarország 1927-ben kitört abból a külpolitikai karanténból és nemzetközi elszigeteltségből, amelybe a trianoni békediktátum és a kisantant gyűrűje zárta. A bethleni külpolitikának ezt az első sikerét, az olasz–magyar barátsági szerződés megszületését, s annak részleteit Hamerli Petra, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa mutatja be. Előadásában nemcsak az olasz–magyar diplomáciai és politikai kapcsolatok kerülnek fókuszba, hanem külön kiemelést kapnak az 1927 után felgyorsuló magyar–olasz kulturális és egyetemi kapcsolatok, kultúrpolitikai eredmények, mint például a Római Magyar Akadémia (1927) megnyitása, valamint a folyamatosan bővülő és élénkülő olasz–magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok.

A bethleni korszakot, amely stabilitást és biztonságot hozott az országnak, a gazdasági világválság zárta le, amely a miniszterelnököt óriási feladat elé állította – hangsúlyozza Bethlen István és a világgazdasági válság című előadásában Szávai Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. Szávai tanár úr előzetesen ismerteti azt a bethleni gazdasági rekonstrukciós modellt, melynek eredményeként a konszolidáció sikeres lehetett. Majd bemutatja a gazdasági világválságot, mint jelenséget, s hogy mindezt maga Bethlen hogyan értelmezte. Az előadó kiemeli: Bethlen pontosan tudta, hogy az a krízis, amely a magyar mezőgazdaságot sújtotta, a magyar közélet legfontosabb és legéletbevágóbb kérdése volt, ugyanakkor azonban nem volt speciálisan magyar jelenség. Szávai Ferenc részletesen ismerteti a Bethlen kormány válságkezelő intézkedéseit, bemutatja a hazai és nemzetközi környezetet, majd a válság és a Bethlen-kormány lemondásának okait és körülményeit.

Bethlen István 1931-ben bekövetkezett lemondását követően is a magyar politikai élet meghatározó szereplője maradt, s a kormányzó bizalmasának számított. A német megszállást követően bujkálni kényszerült. Ahogy a front egyre inkább nyugat felé haladt, Bethlen is úgy kényszerült menekülésre, miközben a nyilasok is halálra keresték. Mindezt Bognár Zalánnak, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetőjének „Bethlent izolálni kell” Bethlen István, a szovjet állambiztonság foglya című előadásából ismerhetjük meg. Akárcsak azt, hogy Bethlen István 1944. december 6-án a Somogy megyei Niklán került a szovjet hadsereg fogságába. Előadásában Bognár Zalán végig kíséri Bethlen fogságának magyarországi helyszíneit, a fogság körülményeit, ismertette a Bethlen sorsával, jövőjével összefüggő politikai elképzeléseket. Bethlen sorsáról 1945 februárjában a legfelső szinten döntöttek – emeli ki Bognár Zalán. Bethlent, mint a magyar reakció legkiemelkedőbb alakját, a Szovjetunió ellenségét letartóztatták és a Szovjetunióba szállították. Bethlen István 1946. október 5-én a Butirszkaja börtön kórházában szívbénulásban halt meg.

A konferencia április 14-én 9 órától kezdődik, melyet a Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján tekinthetnek meg.

https://www.facebook.com/watch/?v=1650353008491212