Fanni és Dominika karanténnaplója

A Magyar Nemzet elektronikus kapcsolatban áll Vörös Fannival és barátnőjével, Csősz Dominikával, akik március 14-én hajnaltól önként vállalt karanténba vonultak Siófokon. A huszonéves lányok az olasz határhoz közel, Tirolban, egy szállodában dolgoztak, ahol olasz vendégekkel is kapcsolatban álltak. Beszámolójuk követendő a példa, hogy miként viselkedjünk veszélyhelyzetben, hogyan kezeljünk egy világméretű járványt.

Tirolban, egy alpesi szállodában dolgozott a két fiatal Fotó: 123RF

Barátnőmmel 2019. december 10-én indultunk útnak Ausztriába, hogy ledolgozzunk egy hosszú szezont. Ekkor még gondolni sem mertük, hogy a világban mostanra ilyen krízishelyzet alakul ki. Folyamatosan olvastuk a híreket, persze mindig a biztos forrást kerestük, mivel rengeteg álhír terjedt el. Március 11-én kaptuk a bejelentést a főnökségtől, hogy a tiroli szállodák a következő, hétfői napon bezárnak. Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Nevet, mert előbb láthatjuk a családunkat, bará­tainkat. Sír, mert sokan veszélyben vannak. Sír, mert az emberek hetven százaléka nem veszi komolyan a helyzetet, nincs bennük felelősségtudat, elővigyázatosság. Nagyon vártuk már, hogy beüljünk a kocsiba, és egyenesen Magyarország felé vegyük az irányt. Hálásak vagyunk, mert a szállodavezetőség előbb tette lehetővé számunkra az indulást, tekintettel arra, hogy magyar állampolgárok vagyunk.

Tirolban, egy alpesi szállodában dolgozott a két fiatal
Fotó: 123RF

Március 13-án mindent bepakoltunk a bőröndökbe, és útra keltünk. Barátnőm, Csősz Dominika kérdezte, hogy milyen érzések vannak bennem. Csak annyit tudtam válaszolni erre, hogy egyáltalán nem így képzeltem el. Nos, mindketten ugyanúgy éljük meg a dolgot. Félelem nélkül, pozitívan, mosolyogva, de kilátástalanságban, nem tudva, hogy mi lesz ennek a vége globális kitekintésben. Volt bennünk izgalom amiatt, hogy a magyar határhoz érve mi lesz az ellenőrzés folyamán. Mivel március 14-én, a hajnali órákban értünk oda, nem okozott gondot a várakozás, körülbelül 15 perc alatt sorra kerültünk. Lehúztuk az ablakot, megkérdezték, hogy pontosan honnan jöttünk. Tudjuk, hogy az emberi önzőség miatt rengetegen hazudnak az amúgy is rettentő helyzetben, de mi őszinték voltunk. Tirol azon részén töltöttük az elmúlt hónapokat, ami közel esett az olasz határhoz, illetve rengeteg vendéggel álltunk kapcsolatban, köztük olaszokkal is. Félreállítottak minket, hogy több kérdést tegyenek fel az általunk elmondottakról. Megmérték a lázunkat, de szerencsére semmi probléma nem volt. Felvették az adatainkat, papírokat kaptunk arról, hogy hatóságilag elrendelt karanténba kell mennünk otthon, ami 14 napig tart, folyamatos kontrollal. Az önkéntes karantént természetesen vállaltuk volna, mert magunkon kívül a környezetünkért is felelősek vagyunk.

Körülbelül egy órát töltöttünk el várakozással, amíg minden papírt és tájékoztatást megkapunk. Egyenesen arra a címre kellett mennünk, amit karanténcímként megadtunk. Lehetőségünk volt, hogy egy teljesen elzárt, üres lakásban töltsük ezt az időt Siófokon. Mire megérkeztünk, a hozzátartozóink mindent elintéztek, ami szükséges volt, hogy komfortban tölthessük el az időt. Nem érintkezhetünk senkivel, csak a rendőri ellenőrzés alkalmával nyithatunk ajtót. Szigorú büntetés lehet a vonzata, ha megszegjük a szabályokat. Tehát jelenleg két hét pihenés vár ránk, de cseppet sem vagyunk letörve, hiszen most fontos, hogy észnél legyünk, maximálisan pozitívak maradjunk, és úgy töltsünk tovább minden percet, hogy minden rendben van. Egyébként semmi gond nincs, mi abszolút jól tudjuk kezelni a helyzetet. Egyelőre nincs tünetünk, egészségesek és energikusak vagyunk. Olvasunk, tanulunk, nevetünk, zenét hallgatunk, filmet nézünk, valamint barátnőm segítségével meditálunk egész nap. Azt üzenjük mindenkinek, aki olvas minket, hogy legyenek elővigyázatosak, vegyék komolyan az intézkedéseket, pánik nélkül tartsák be az előírásokat és imádkozzanak sokat, hiszen ez az idő most arra szolgál, hogy lelassuljunk, jobban értékeljük az életet, egymást.