Felülírhatja az alkotmány a strasbourgi ítéleteket

Az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Soros-hálózat nyomásgyakorlása az európai büntetőjog fokozatos felpuhulásához vezet ifj. Lomnici Zoltán szerint. A szakértő úgy vélte: a nemzeti alkotmányok nyújthatnak több-kevesebb védelmet a beavatkozási kísérlet ellen. Egy orosz esetben például azért tagadta meg az állam a strasbourgi ítélet végrehajtását, mert a döntés az ország alaptörvényével ellentétes követelményeket támasztott.

Ha a Soros-hálózaton múlna, még a legelvetemültebb gyilkosok is esélyt kaphatnának arra, hogy elhagyják a börtönt Fotó: Kurucz Árpád

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítéleteinek, valamint a bűnözőket segítő Soros-hálózat és a liberális jogvédők lobbizásának következtében folyamatosan puhul az európai büntetőjog.

Nyomásgyakorlásuk oda vezetett, hogy a hetvenhét embert meggyilkoló Anders Breivik – akit eleve csak 21 év szabadságvesztésre ítéltek tettéért – pert nyerhetett a norvég állam ellen arra hivatkozva, hogy szerinte embertelenül és megalázó módon bánnak vele, amit egyebek mellett azzal igyekezett alátámasztani, hogy elmondása szerint a börtönben hidegen szolgálták fel neki a reggeli kávét.

Ha a Soros-hálózaton múlna, még a legelvetemültebb gyilkosok is esélyt kaphatnának arra, hogy elhagyják a börtönt
Fotó: Kurucz Árpád

Figyelemre méltó az a folyamat is, amely során a halálbüntetést fokozatosan kivezették, majd amikor a helyét átvette a tényleges életfogytiglan, arról is kitalálták, hogy embertelen, megalázó, tehát száműzni kell az európai jogrendszerekből. Sőt, egyre gyakrabban vetődik fel ez a vád az életfogytiglan esetében is, amelyből kedvezménnyel szabadulni lehet.

– Liberális jogászkörökben sokszor hajlamosak megfeledkezni arról a fontos tényről, hogy az EJEB 2014-es döntése, amely szerint a tényleges életfogytiglan alkalmazása ellentétes az Emberi jogok európai egyezményével (EJEE), alapvetően nem az életfogytig tartó szabadságvesztést mondta ki jogsértőnek, hanem azt kifogásolta, hogy nincs kötelezően előírt felülvizsgálati idő a törvényben – jelentette ki lapunknak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász. Hozzátette: két évvel később, 2016-ban a módosított szabályozást is embertelennek mondta ki Strasbourg, ami valóban jól mutatja, hogy az európai büntetőjogi gyakorlat tartósan halad a felpuhulás útján.

Azonban a nemzeti alkotmány olykor védelmet jelenthet a büntetőjog átalakítását célzó befolyásolási kísérletekkel szemben. – Az orosz alkotmánybíróság például 2017 januárjában úgy döntött, hogy Strasbourg 2014-es határozata a Jukosz-ügyben odaítélt 1,87 milliárd eurós kártérítésről alkotmányellenes, ezért nem hajtható végre.

Azzal érveltek, hogy hiába tiltja az EJEE a visszaható hatályú adóztatást, Oroszországban az törvényes, és az orosz alkotmány elsőbbséget élvez – fejtette ki ifj. Lomnici Zoltán, megjegyezve: ez volt az első eset Európában, hogy egy bíróság megtiltotta az EJEB ítéletének a végrehajtását.

A szakember arra is kitért: erős érvek szólnak amellett, hogy Magyarország az Emberi jogok európai egyezménye részese maradjon, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az egyezményen belül nem túl nagy a kormányok mozgástere. Ezt jól szemlélteti Törökország problémája a halálbüntetéssel, amit Ankara szeretett volna visszaállítani, de nem tehette meg.

Ifj. Lomnici Zoltán szerint az EJEB sem mindenható Fotó: MTI/Mónus Márton

– A halálbüntetés tilalma az 1983-as kiegészítésekor lett az EJEE része, viszont nem lehet szelektálni és csak a kiegészítő jegyzőkönyvet felmondani: az egyezmény a kiegészítésekkel együtt, egységes dokumentumként működik – hangsúlyozta a jogász, aki arra is emlékeztetett: két évvel ezelőtt már felvetődött, hogy Magyarország felmondja az egyezményt, amikor Strasbourg jogsértőnek nevezte a határ menti tranzitzónákban bevezetett magyar eljárásrendet, tiltott fogva tartásnak és a tisztességes eljárás hiányának nevezve az ott történteket.

Ifj. Lomnici Zoltán arra is emlékeztetett, hogy az EJEB esetjogában nincs konkrétan meghatározva, hogy mekkora cella felel meg az emberi méltóságnak. – Nem létezik olyan nemzetközi egyezmény, amely számszerűen megadná a személyes élettér kívánatos, elvárható mértékét – fűzte hozzá. Az alkotmányjogász szavaiból az következik, hogy a börtönbiznisz esetében is fennáll a kockázata annak, hogy a liberális jogvédők és a Soros-hálózat, miként az életfogytiglan esetében, e téren is folyamatosan feszegeti majd a határokat.

Három csapás

A büntetőjog enyhítéséért folytatott lobbijuk részeként a liberális jogvédők, köztük a Soros György által finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság a Fidesz javaslatára 2010-ben bevezetett úgynevezett három csapásról szóló törvényre is össz­tüzet zúdított. Az amerikai mintán alapuló javaslat lényege, hogy azokat a bűnözőket, akik harmadszorra követnek el erőszakos, személy elleni bűncselekményt, életfogytiglanra kell ítélni. Az elfogadott jogszabály emellett ismerte az úgynevezett halmazati három csapást is. Ha valaki legalább három személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el, s azokat egy eljárásban bírálták el, a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedett. A törvénynek ezt a részét 2014-ben az Alkotmánybíróság visszaható hatálly­al megsemmisítette, ám az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó szabály máig hatályban van, és védi a magyar embereket a visszaeső erőszakos bűnözőktől. Legalábbis erre utalnak a bűnügyi statisztikák: a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma 2010 és 2018 között 53 százalékkal, 17 ezerről kevesebb mint nyolcezerre, az emberölések száma pedig 51 százalékkal csökkent.

Szánthó Miklós, Alapjogokért Központ:

A perlési politizálás lényegében a politika eljogiasítása. Gyakorlatát a nyílt társadalom eszmerendszeréhez tartozó, globalizációpárti emberi jogi fundamentalisták fejlesztették tökélyre annak érdekében, hogy a döntéshozatalt kiszervezzék az arra legitim felhatalmazással rendelkező, demokratikusan választott állami parlamentektől, kormányoktól különböző nem választott vagy csak áttételes felhatalmazással rendelkező bíróságokhoz, nemzetközi szervezetekhez. Ez igazából az úgynevezett bírókrácia, a választott politikusok helyett a bírák és jogászok túlhatalma. Az egész alapvető célja, hogy liberális jogelvekre hivatkozva egyes, valójában politikai ügyeket a semlegesnek tételezett jog pajzsa mögé bújva bírák, úgynevezett szakértők vagy civil NGO-k dönthessenek el. Ez szuverenitásküzdelem és értékharc egyben – lényegé­ben tehát arról van szó, hogy a liberalizmus és a demokrácia szembekerül egymással. Akár a börtön-, akár az etnobiznisz kapcsán az látható, hogy hiába vannak demokratikus keretek között elfogadott állami jogszabályok, ha azokat a különféle jogi fórumok – megtámogatva a civilek „szakértelmével” és a bírák érzékenyítésével – a liberális jogértelmezés révén felülírhatnak. Elviekben a törvény alapján van lehetőség jogszerű elkülönítésre, úgynevezett integrációra felkészítő szegregált oktatásra vagy kriminális bűnelkövetők szigorú megbüntetésére és fogva tartására. De hiába, ha az emberi méltóság liberális értelmezése szerint minden, még a felzárkózást segítő elkülönítés is jogellenes, illetve valódi haramiákat is idő előtt szabadon lehet engedni, brutális gyilkosokat sem lehet tényleges életfogytiglanra ítélni.