– Mit tart a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia legnagyobb előnyének?
– Elsősorban az akadémia huszonegy országa szakmai tudásának az egyesítése fontos. Nagy kaliberű szakértőkről van szó, akiket összekovácsol a rák elleni küzdelem. Ez sok fiatal orvost és kutatót is a sorainkba vonz. Megtanítjuk a fiatal generáció szakembereinek, hogyan kerüljenek kapcsolatba egymással országhatárokon túl, a tudomány és a jó gyakorlatok talaján. Így az akadémia az onkológia jövőjét is kijelölheti. Arra fogunk törekedni, hogy megtaláljuk a legjobb gyakorlatot olyan nehéz terepen is, mint a rákgyógyítás.
– Lát arra esélyt, hogy belátható időn belül kifejlesszenek olyan gyógyszereket, illetve kezelési módokat, amelyek a rák most még nehezebben gyógyítható fajtái – például tüdő- vagy agydaganat – ellen is hatékonyak lesznek?
– Abban hiszek, hogy a kombinált és komplex gyógymódok válnak egyre hatékonyabbá. Egy gyógyszerrel lehetetlen minden ráktípust gyógyítani. A molekuláris és genetikai kutatás folyamatosan fejlődik, így ma már tudjuk, hogy egy daganat nagyon különböző sejtek sokaságából áll, épp ezért van szükség a komplex megoldásokra. Ezekkel szeretnénk egyre jobban leküzdeni a gyógyszerek toxikus mellékhatásait és a radiológiai rezisztenciát is, vagyis azt, amikor a daganat már nem reagál az addig alkalmazott kezelésekre.

Fotó: Bach Máté
– Van valamiféle verseny a kutatóhálózatok között, hogy ki fejleszti ki hamarabb a leghatékonyabb rákgyógyszert?
– Az onkológiai betegségek gyógyítása tényleg nemzetközi probléma, évente tízmillió embert veszítünk el emiatt világszerte, és a megbetegedések száma 18,5 millió. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint ráadásul ez a szám 2030-ra 26 százalékkal nő. Ekkora kihívásnál a verseny nem helyénvaló, hiszen mind szövetségesek vagyunk – politikai nézetektől függetlenül – a rák elleni háborúban. Ebben is látszik az akadémia fontos szerepe: szövetségesi frontot alkotunk a daganatos megbetegedésekkel szemben.
– Magyarországon jellemző, hogy bár sokféle rákszűrés elérhető ingyenesen, még mindig kevesen élnek a lehetőséggel. Lát jó példát arra valamelyik országban, hogy az emberek tesznek a saját egészségükért? Hogyan lehetne ebben áttörést elérni?