Gyurcsány Ferenc, alias Ferenc testvér már az év első napján sietve megírta a közösségi oldalán, hogy mit kell tenniük az ellenzéki pártoknak a 2022-es választásokon. Ezek szerint „egy közös miniszterelnök-jelölt, egy közös lista, mindenhol csak egy ellenzéki jelölt. Egy az egy ellen. Így lehet győzni.”
Ezzel Gyurcsány valójában nem mondott semmi újat, az önkormányzati választások után ellenzéki politikusok az első lelkesedésükben sorban elmondták, hogy megtalálták az Orbán-kormány legyőzésének biztos receptjét, ami nem más, mint a teljes ellenzéki együttműködés – úgy vagy még szorosabban, mint október 13-án. Ez tehát ma már evidencia a körükben.
Ferenc testvér azonban fontosnak tartotta, hogy a lovát megugrassa ez év elején, s elmondja ismét a tutit. Hogy miért? Azért, hogy megmutassa: ő az úr az ellenzéki háznál, ő az, aki megfogalmazza az irányt a többieknek, és nem az MSZP, nem a Momentum, nem a Kétfarkú Kutya Párt.
Hogy miért volt erre szüksége? Azért, mert valójában előremenekül: vezető pozícióját egyáltalán nem tartja biztosnak, tudja, hogy újra és újra erőt kell demonstrálnia. Vagyis harcol a vezető pozícióért.
Ez szerintem reális értékelés a részéről, ugyanis az ellenzéken belüli meccs még egyáltalán nem lejátszott, még nem tudni, hogy ki lesz a vezető erő azon az oldalon. Ez azt jelenti, hogy nem értek egyet azzal a szinte már közkeletűvé vált véleménnyel, hogy Gyurcsány volt, van és lesz az ellenzékiek irányítója, markában tartja az összes pártot, ez így van és punktum.
Szó sincs erről. Ugyanis a politikát nemcsak állapotában, hanem dinamikájában, mozgásában, változásában is nézni kell, sőt inkább az utóbbi megközelítés a fontos.
Ferenc testvér ma még valóban kedvező helyzetben van, jó néhány emberét el tudta helyezni megfelelő pozíciókba, s az is igaz, hogy az MSZP-t valóban megveszi kilóra – előbb vagy utóbb, aminek az is az oka, hogy az MSZP végtelenül erőtlen, már maga sem nagyon hisz a saját feltámadási képességében.
De vegyük végre észre, hogy a DK és a Momentum, a két legerősebb és rivális párt egyazon választói bázisra hajt, és ezek – leegyszerűsítve – a fiatalok. Ferenc testvér tudja, hogy hagyományos választói bázisa (nagy arányban a kádárista nyugdíjasok) a természet törvényei miatt is zsugorodik, s a következő időszakban a visszaesés fenyegeti, hacsak nem lép a fiatalok felé. Meg is teszi nap mint nap a maga egyedi stílusában.
Igen ám, de a Momentumnak ez „hazai pálya”: a fiatalok, az Y és Z generáció alkotja a bázisát, s elsősorban ezt akarják tovább bővíteni. Vagyis a DK és a Momentum megütközik ezen a terepen a következő két évben, és egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt a versenyt a maga is hatvan felé bandukoló, hiteltelen Ferenc testvér nyeri meg a harminc körüli fiatalokból álló momentumosokkal szemben.
Vagyis dinamikájában nézve a folyamatokat, már ott lebeg Damoklész kardja Gyurcsányék feje felett.
De Ferenc testvérről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ostoba: pontosan látja, hogy elébe kell mennie az eseményeknek, s proaktív módon fel kell fújnia magát sokkal nagyobbra, mint amekkora. Hátha megijednek tőle a többiek.
Ezért aztán Ferenc testvér a lovát ugratja. Hátha bejön.
