Olvasom, sajnos egyre többször azokat a Jeszenszky Géza megnyilvánulásairól szóló híreket, amelyek ugyancsak megintgatják az egykori MDF-es külügyminiszterbe vetett bizalmat, amelyet még azzal érdemelt ki, hogy nemzeti elkötelezettségű politikusnak ismerhettük meg néhai Antall József kormányában. Legalábbis annak mutatta magát.
Legutóbb például egy olyan levelező listán közölt hozzászólást, amelyet hazai, erdélyi politikusok, valamint az amerikai diaszpóra magyarságának képviselői, röviden sok ismert ember fémjelez. A magyar baloldal és a Momentum viszonyulását firtatta a trianoni tragédiával kapcsolatban. A “Kedves honfitársak!” megszólítást követően kendőzetlen szimpátiával igyekszik azonnal felmenteni a DK-t, a Momentumot, lényegében pedig az egész magyar ellenzéket a nemzetellenes “Trianon szimpátia” vádja alól, sőt azt állítja, a békediktátumot mindannyian elítélik./?/
Ismeretes, tavaly a Momentum a román liberálisokat és nem az RMDSZ-t támogatta a választásokon, Donáth Anna pedig a felvidéki magyaroknak azt ajánlotta, hogy legyenek “büszke szlovákok is”, még Gyurcsány a 2004-es szégyenteljes népszavazás levezénylését követően a mai napig a nemzeti egység ellen uszít.
Jeszenszky például mégis azt írja: “a Momentum politikai pártot a fiatal nemzedék ígéretes, becsületes és hazafias mozgalmának látom.”
Mit szólna mindehhez, ha élne Antall József, aki pedig kijelentette: “Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni.” Mit mondana a tanár úr Gézának, egykori Toldi gimnáziumi tanítványának, Edit nevű keresztlánya későbbi férjének a nemzetellenesek mosdatásáról. Ezt már sohasem tudhatjuk meg.
Tudható viszont Antall József nővérének, Edit asszonynak a véleménye, aki már Jeszenszky anyósaként 1994 decemberében e sorok írójának a miniszterelnök halálának első évfordulójára készült családi riportban /1994 december 10. Új Magyarország./ a következőket mondta a vejéről: “Géza nagyon kedves tanítványa volt Jóskának a Toldiban, ráadásul angol szakos. A lányom szintén angolt tanult, szerettük volna ha az iskolán kívül is foglalkozik vele valaki. Jóska ajánlotta Gézát a keresztlánya mellé, amiből házasság lett. Én azt gyanítom, mivel az öcsémnek mindig fontos volt a bizalom, ezért és az angolja miatt is Gézában nagyon is megbízott.”
Jeszenszky Géza rászolgált a bizalomra. A szót fogadás, az angol tudás és a miniszterelnök családjába történt benősülés, ha nem is jelentett azonnali politikai rátermettséget, meg kitartó hűséget, de legalább feltételezhető volt róla. Sajnos az is maradt a mai napig.
A mentor, a mecénás, a mester korai halálát követően a tanítvány lassan elbitangolt és ráfordult a damaszkuszi útra: visszafelé. Szíve joga, de úriember módján, meg tiszteletből és hálából a “nagy utazást” a családban tarthatta volna.
A családdal készült riportban a néhai miniszterelnök kisebbik fia, Péter elég indulatosan még azt is kinyilatkozta: “Sokszor mondtam apámnak, alkalmatlan emberekkel veszi körül magát. Azt hitte, mindenki olyan, mint ő: jellemes, jószívű magyar ember.”
Nos néhai miniszterelnökünk véleményét csak sejtjük, hogyan szólna odafentről, de például Napóleon az ilyen embereket emlékirataiban a következőképpen jellemezte: “A legnagyobb erkölcstelenség az, amikor valaki olyan dologba fog, amit nem szívlel és amihez nem ért.”
Igazához nem fér kétség.
