– Az Országgyűlésben gyakran kényszerül csörtéket vívni ellenzékiekkel. Mit gondol a parlamenti légkörről?
– A baloldal képviselői nem arra használják a mandátumukat, hogy segítsék a védekezést. Nincs olyan hét, hogy ne hoznának be valamilyen álhírt az ülésterembe, és ennek semmi következménye nincs a baloldalon. A kamuvideós Korózs Lajos esetében egynapos, felmentéssel záruló vizsgálat volt. A Párbeszédben az álhíreket terjesztő Szabó Tímea ellen pedig vizsgálat sem indult. Ezek az ügyek néha röhejesek, előfordult például, hogy azzal vádolták a kormányt, hogy eltitkol bizonyos adatokat, holott a kérdéses számok korábban már részletesen elhangzottak az operatív törzs sajtótájékoztatóján. Máskor viszont egészen gátlástalanok, mint az említett Korózs-féle kamuvideó, ahol egy álmentő vádolja azzal a magyar orvosokat, hogy halálba küldik a betegeiket. Az pedig a legnagyobb kétszínűség, hogy kifelé mást kommunikál a baloldal, mint amit idehaza.
Az EP-ben azt terjesztették, hogy a veszélyhelyzet alatt nem ülésezik a parlament, ezzel szemben itthon azt kifogásolják, hogy a védekezés mellett egyéb, a járványt nem érintő törvényjavaslatokat is tárgyal az Országgyűlés.
Megjegyzem, ez is a dolga a törvényhozásnak. Amikor az országban mindenki végzi a dolgát, a képviselők sem lehetnek kivételek, nekik is dolgozniuk kell.
– Az oktatást is negatív kontextusban emlegetik az ellenzékiek. Hogy látja az ágazat helyzetét?
– Az oktatás terén megfogalmazott ellenzéki kritikákban az a különösen visszatetsző, hogy olyan dolgokért támadnak, amelyek az ő kormányzásuk következményei voltak.
Azt állítják, hazánk lemaradt az oktatás terén, pedig a PISA-felmérésen az olvasás, a matematika és a természettudományok területén is érezhetően csökkent az alulteljesítők száma az elmúlt években.
Az oktatási rendszer olyan, mint egy lassan forduló hatalmas tankhajó. Az eredmények egy intézkedés bevezetése után évekkel jelentkeznek csak. Könnyű belátni, hogy a kormányzásunk elején rögzített adatok még a minket megelőző balliberális kabinet oktatáspolitikáját tükrözték. Az utóbbi években viszont azt látni, hogy egyre jobb eredmények születnek. Az is valótlanság, hogy keveset fordítunk oktatásra. A GDP-arányosan oktatásra fordított összeg az Eurostat adatai szerint az unióban átlagosan 4,6 százalék, nálunk viszont 5,1. A költségvetést nézve pedig az uniós országok átlagosan a büdzséjük 9,9 százalékát fordítják oktatása, Magyarország viszont 11 százalékot. Ez a többletráfordítás pedig hozza is a javuló eredményeket.
– A baloldal másik visszatérő vádja szerint rengetegen nyomorognak hazánkban. Tényleg ekkora a baj?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!