Az állam legfőbb célja 2010 óta, hogy Magyarország geopolitikai biztonságát, szuverenitását és a magyar családokat erősítse – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke csütörtökön Budapesten, a Terror Háza Múzeumban rendezett nemzetközi konferencián.
A XXI. Század Intézet A történelem, ami nem ért véget – Európa 30 évvel a kommunizmus bukása után címmel rendezett tanácskozásán mondott zárszavában Kövér László úgy fogalmazott: „a magyar állam külpolitikájának, gazdaságpolitikájának és társadalompolitikájának a legfőbb célja 2010 óta, hogy eszközeinkhez képest és lehetőségeink szerint erősítsük Magyarország geopolitikai biztonságát, állami szuverenitását és a társadalom középosztályának alapjait jelentő magyar családokat”.
Mindezt tesszük azért is, mert meggyőződésünk, hogy saját nemzeti önérdekeink szolgálatán kívül ezzel tudjuk leginkább szolgálni az európai béke, az önrendelkezés és a demokrácia ügyét is – tette hozzá.
Kövér László elmondta, három vizsgálati szempontból – Európa geopolitikai helyzetéből, az európai államok szuverenitásának és a középosztály helyzetének alakulásából – kiindulva a jövő perspektíváinak vizsgálata harminc évvel ezelőtt Európa nyugati és keleti felén mindenkit derűlátással tölthetett el, ma pedig borúlátásra késztethet.
Mint mondta, Európában a biztonság, béke és stabilitás forrását nem önmagában az Európai Unió, vagy egyéb nemzetközi szervezetek jelentik, hanem a geopolitikai erőegyensúly, a világ katonailag két legerősebb állama, az Egyesült Államok és Oroszország között. Európában egyelőre még eltekinthetünk attól a jelentős fejleménytől, amit Kína felzárkózása jelent a két nagyhatalomhoz – jegyezte meg.
Kövér László meggyőződése szerint az államok cselekvőképességének a forrása a saját szuverenitásukban rejlik, a demokrácia forrása pedig nem a jogállam, hanem a társadalmi középosztály. A jogállam csak eszköze a politikai demokráciának – mondta a házelnök.
Mint kifejtette, harminc évvel ezelőtt Európa előtt megnyílt a lehetőség, hogy geopolitikai értelemben összekötő kapocs legyen az euroatlanti és az eurázsiai nagytérségek között. Ma az a veszély fenyeget, hogy Európa geopolitikai ütközőzónává és „ismét katonai felvonulási területté válik”.
Harminc évvel ezelőtt az európai cselekvőképesség erősebb volt, mint korábban bármikor, mert az európai államok szuverenitása biztosítottabb volt, mint korábban bármikor a második világháború után. A kétpólusú világrend megszűnésével Európa keleti részének országai visszanyerték a függetlenségüket, a nyugati államok szuverenitását pedig még nem fenyegette semmilyen szupranacionális törekvés – mondta Kövér László, aki szerint ma az a veszély fenyegeti az unió tagállamait, hogy a szupranacionális gazdasági és politikai érdekkörök a legváltozatosabb eszközökkel és módon lépésről-lépésre korlátozzák, majd felszámolják szuverenitásukat.
Azt mondta, hogy az európai egyesült államok, mint az európai integráció úgynevezett mélyítésének végcélja nem más, mint az európai történelemben visszatérően jelentkező birodalmi törekvések legújabb formája.
A napjainkban több európai országban is tapasztalható állami cselekvésképtelenség – például a brexit, vagy a illegális migrációs kezelésének ügye – a szuverenitás „ártalmas eróziójának a jele, amely egyben az Európai Unió politikai cselekvőképtelenségének is az egyik előidézője” – fogalmazott a házelnök rámutatva arra, hogy az európai önrendelkezési képesség nem lehet jobb, vagy több, hatékonyabb mint az egyes európai államok önrendelkezési képessége.
Elmondta, harminc évvel ezelőtt a nyugat-európai országok társadalmi középosztálya a szociális piacgazdaság legfőbb gazdasági haszonélvezője volt, a kelet-európai társadalmak számára pedig ezen középosztálybeli lét biztonsága volt az elérendő cél. Ez jelentette „a megpróbáltatásokkal terhelt” rendszerváltozás értelmét – tette hozzá.
Kövér László szerint ez a belső oka annak, hogy a második világháború után az európai demokrácia harminc évvel ezelőtt volt a legerősebb, leghatékonyabb. Ma az a veszély fenyegeti az európai demokráciát, hogy forrása, a középosztály egyre vékonyodik – mutatott rá.
A házelnök kitért arra is, hogy a nyugat-európai középosztályra hatása van annak is, hogy az illegális migráció és az erőltetett multikulturalizmus következményeként foszladozni kezd az a társadalmi és kulturális homogenitás és kohézió, amely kiszámíthatóságot és biztonságérzetet nyújtott számára.
Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója előadásában arról beszélt, hogy az 1989-es rendszerváltástól kezdve a gyarmatosító logika az uniós bővítési hullámokban mindig érvényesült. „Európa középső fele a Nyugatnak az új Keletje a hidegháború után” – fogalmazott, kifejtetve: azok az orientalista sztereotípiák, amelyek a Nyugatról Keletre nézve mindig előfordultak, a despotizmus, az elmaradottság, az önállótlanság, Közép-Európával szemben fogalmazódnának meg, csak most demokráciadeficitnek, jogharmonizációnak vagy uniós alapelveknek nevezik.
Békés Márton szerint az úgynevezett öngyarmatosító szemléletnek is a rabjai vagyunk. Ennek Magyarországon a legtöbbet idézett filozófusa volt Bibó István – mondta hozzátéve: a szemlélet kolonizálta a gondolkodásunkat, és arra tanított minket, hogy nyugat-európai szemmel nézzünk magunkra, márpedig önmagunk erényeit és hibáit érdemesebb a saját szemünkkel nézni.
Kitért arra is, míg Kelet-Európa népei rabságban voltak, addig elszivárgott a szabadság értelmezése Nyugaton: a liberális hegemónia ellankasztotta a vitális ösztönöket, a szekularizáció, a racionalizmus, ami a történelem terhétől való megszabadulást ígérte az az élet biológiai alapjai ellen fordult.
