A munkaerőpiaci hátrányhoz hozzájárul a lakóhely szerinti megoszlás is. A roma népesség 52 százaléka a legkedvezőtlenebb foglalkoztatási helyzetű Észak-Magyarországon, illetve Észak-Alföldön élt tavaly, illetve a romák a teljes népességnél nagyobb arányban élnek községekben (ezen belül is az aprófalvas térségekben), ahol eleve szűkösebb a munkahelykínálat.
A kedvezőtlen munkaerőpiaci jellemzők kihatnak a roma családokban nevelt gyermekek élethelyzetére, jövőbeni kilátásaira is. 2015-ben Magyarországon a nem roma gyermekek 92,6 százaléka olyan családban élt, ahol legalább egy kereső volt, a roma gyerekek körében azonban ez az arány mindössze 67,8 százalékos volt, és a dolgozó roma családfők többsége is csak igen alacsony jövedelmet biztosító munkát végzett, így közfoglalkoztatott vagy minimálbért kereső volt. Az, hogy a családi pótlék, illetve a szociális juttatások összege évek óta változatlan, szintén nem segíti a roma családok jövedelmi felzárkózását – jegyzik meg a kutatók.
A felmérés során vizsgálták azt is, kiket ér diszkrimináció a munkaerőpiacon. Az eredmények szerint a hátrányos megkülönböztetést leggyakrabban a romák szenvedik el: 52 százalékuk jelezte, hogy érte már ilyen élete során, és 45 százalékuk szerint ennek oka a származása volt. Alacsony iskolai végzettséggel párosulva a roma származás még kedvezőtlenebb helyzetet eredményez. A romák közel 50 százaléka érzékelt hátrányos megkülönböztetést munkakeresésnél, de munkavégzés során, elbocsátáskor és a hivatali ügyintézéskor is egyötödük került ilyen helyzetbe. A KSH szerint az alacsony iskolai végzettség származástól függetlenül magas diszkriminációs kockázatot jelent, a romák esetében azonban a középfokú végzettség sem csökkenti ennek esélyét, a diszkriminációs érintettség hasonlóan magas a szakmunkás végzettséggel, illetve az érettségivel rendelkezők körében is.
