– Az „Egy közülünk”-nek lehet-e majdan törvényi következménye? Értem ezalatt, hogy vissza lehet-e csinálni a 2000 előtti deklarált embrióvédelmi állapotot?
– E téren kicsit pesszimista vagyok. Az olyan irányelvek, mint a gender mainstreaming, az Európai Unióban a család destrukciójához vezetnek. Szerintem már az is eredmény lesz, ha bizonyos számú aláírás összegyűlik az „Egy közülünk” mellett, mert ezzel már a kérdés bekerül a köztudatba. Ezen az úton jelentkezhet az, hogy nem csak törvényjavaslatokig, hanem törvényekig is eljutunk.
– Nagy nyugat-európai nyomás nehezedik akár a lengyel, akár a magyar törvényhozásra, de a jelenlegi viszonyok közt talán nem várható a homoszexuálisok életközösségének házasságként való elismerése egyik országban sem. Mit gondol, önöknek, bioetikusoknak mekkora feladatuk van abban, hogy a konzervatív politikusok bírják ezt a nyomást a törvényhozatali mechanizmusok során?
– Ha a politikusok kívánják a közös munkát, akkor részünkről ez rendben van. Nem tudok a nevükben beszélni, de azt azért elmondanám, hogy Lengyelországban is van két bioetikai irányzat: az egyik a liberális-szocialista, az ő számukra az emberi méltóság és a jogok mintha nem is lennének, a másik oldalon ott vagyunk mi, perszonalisták, például a püspökkari konferencia mellett működő bioetikai tanács, amelyben én is tag vagyok. Nemrég jelentettünk meg egy dokumentumot a mesterséges megtermékenyítés különféle kérdéseiről. Ezt aztán természetesen hevesen támadták a liberális-szocialista táborból.
– Az ön szakterületének, a bioetikának melyik a legvéresebb harcmezeje?
– Rögtön kettőt is kell mondanom: az első az emberi élet védelmét érintő bioetikai kérdések védelmével kapcsolatos. A másik pedig, hogy mikor szabad az embert meghalni hagyni...
