Ötven év múlva: „A kereszténység része Európának”

1950-ben 800 ezer volt az iszlámhívők száma Európában, 2003-ban már 15 millióan voltak, ma már 25 millió felett vannak, ez a lakosság hat százaléka.

A két politikusra még vár egy csúcsjelölti vita Fotó: ROLF VENNENBERND Forrás: EUROPRESS/AFP

A multikulturalizmusban egyetértő szocialista Frans Timmermans és néppárti manfred Weber utolsó tévévitájukon abban is egyetértettek, hogy „az iszlám Európa része”.

Igen, persze. Közép-Európában 0,06 százalékban élnek hinduk, 0,17 százalékban buddhisták, Nyugat-Európában ennél egy kicsit „nagyobb” a részarányuk, 0,59, illetve 0,4 százalék. Tehát: a hinduizmus és a buddhizmus is Európa része – igaz? Vagy mégsem erről van szó? Úgy tesz a két úr, mintha nem értené a lényeget.

A hinduizmus és a buddhizmus, ha egészen parányi mértékben is, valóban része Európának, hiszen évtizedek óta, változatlan arányban jelen van a kontinensen. Az iszlám ezzel szemben nem így „része” Európának – hanem az iszlám brutális mértékben terjed Európában.

És ez óriási különbség!

1950-ben 800 ezer volt az iszlámhívők száma Európában, 2003-ban már 15 millióan voltak, ma már 25 millió felett vannak, ez a lakosság hat százaléka. A Pew Research Center felmérése szerint ez az arány 2050-re elérheti a 14 százalékot is, de vannak ennél jóval pesszimistább vélekedések is: Timothy M. Savage szerint például a század közepére a muszlimok többségbe kerülhetnek egész Európában, főleg, ha a nem csökkenő, rosszabb esetben növekvő arányú migrációt is figyelembe vesszük.

Azt pedig statisztikusok, szakemberek állítják, hogy ha egy országban, kontinensen a külföldiek aránya meghaladja a tíz százalékot, akkor a folyamat – vagyis az idegen népek beáramlása – exponenciális növekedésnek indul és visszafordíthatatlanná válik. Különösen akkor, ha egy virulens, dinamikus, életképes népesség érkezik Európába, amit egy magabízó vallás tart össze erős közösségben, s velük szemben egy hitehagyott, dekadens, önmagát megunó őslakosság áll, mint Nyugat-Európában.

És vajon „rész” akar-e maradni az iszlám Európában?

Ne vicceljünk! Nyilvánvalóan nem. Recep Tayyip Erdogan török elnök, amikor Németországban a hívei között járt, arra buzdította őket, hogy szüljenek sok gyereket és vegyenek jó autókat, szaporodjanak és gazdagodjanak, s akkor nemsokára övék lesz Európa. A belgiumi iszlám kulturális központ új helyettes vezetője, Nordine Taouil pedig arról beszélt márciusban, hogy ötven év múlva „egész Európa muzulmán lesz, ha Allah is úgy akarja. Éppen ezért házasodjatok és legyen minél több gyereketek!” – szólította fel a hívőket.

És még egyetlen tény arról, hogy az iszlámhívők mennyire illeszkedtek be Európába akkor, amikor csak a kontinens egy szűk területén éltek. A mórok a VIII. századtól a XV. századig az Ibériai félsziget nagy részét megszállás alatt tartották, majd kiűzésük után a muszlim hitet elhagyó mórok (moriszkók) ott maradtak, ám beilleszkedni sosem próbáltak. Fernand Braudel, világhírű történész írta róluk: „A moriszkók vidéktől függően egy, két, három évszázad elteltével is megmaradtak a hajdani móroknak. Mindent megőriztek: ruházatukat, vallásukat, nyelvüket, bezárt házaikat, mór fürdőiket. Elzárkóztak a nyugati kultúra elől…”

Timmermans és Weber urak! Ne tegyenek úgy, mintha nem értenék: az iszlám nem Európa része, hanem Európa leigázója.

S ha önök erről nem tájékoztatják az európai közvéleményt, akkor önök Európa-árulást követnek el, s méltatlanokká válnak arra, hogy Európát vezessék.

(Utóirat: most kaptam a hírt Németországból, hogy az MDR Mediathek felmérést végzett a német lakosság körében, a kérdés így szólt: „Németországhoz tartozik-e az iszlám?” A válaszadók 95,34 százaléka válaszolt nemmel. Vajon ki a fenét képviselnek ezek az urak?)