Gyarmathy Éva leszögezte: a diszlexia kialakulása teljesen független az intelligenciától. Ez ugyanúgy igaz a diszkalkuliára is, a számolásban megjelenő tanulási zavarra. Itt ugyanaz okozza a problémát, mint az olvasás esetében: nem alakultak ki még a számoláshoz szükséges részképességek. Tehát ebben az esetben is az észlelési rendszer érettségére, és inkább megalapozó, mint gyors eredményekre törő tanításra van szükség. – Ha az oktatás nem akarna egyre többet és egyre gyorsabban elérni, hanem lassan haladna, és hagyna időt az alapok felépülésére, a gyerekek nem kevernék össze a betűket és a számokat – mondta a szakember. Hozzátette: az pedig, hogy a számolás oktatása egyre elméletibbé válik az iskolákban, azt fogja eredményezni, hogy egyre több lesz a diszkalkuliás diák.
Kérdésünkre a szakember arról is beszélt, hogy a legszerencsésebb, ha a szülő a részképességek fejlesztését játékokkal segíti. Érdemes nemcsak különféle mozgásos, de az algoritmikus gondolkodást fejlesztő táblás vagy kártyajátékokat is játszani. Ezek során már az iskola előtt kiderülhet, ha a gyermeknek érdemes volna külön fejlesztést kapnia. Mint a szakember lapunknak elmondta, azzal is tisztában kell lenni: lehet, hogy a részképességek már a gyermek hároméves korára is megérnek, de az is lehet, hogy csak nyolcéves korra. Tehát ha azt látja a szülő, hogy a gyerek nem akar olvasni, az nem azt jelenti feltétlenül, hogy lusta vagy buta lenne, hanem hogy még nem áll rá készen.
Egyébként onnan tudható, a gyerek megérett az olvasásra, hogy elkezdi kérdezgetni a betűket. Gyarmathy Éva arra is felhívta a figyelmet: előfordul, hogy a zavar csak felnőttkorban derül ki, mert bár gyerekként olvasni jól megtanították az illetőt, de a meglévő idegrendszeri eltérés más területen jelentkezik. Így például képtelen lesz a diplomához szükséges nyelvvizsgát letenni. Ez akár igaz lehet egy diszkalkuliával diagnosztizált fiatalra is.
