Schiffer: Nyár végéig dőlhet el, hogy ki nyer 2022-ben

A Covid-19 járvány átírta az eddigi politikai napirendet, s a következő két hónapban dőlhet el a 2022-es választás kimenetele Schiffer András szerint. Az LMP egykori frakcióvezetője a lapunknak adott interjúban kockázatosnak nevezte a kormány ígéreteit, kritikus pontnak tartja, hogy a munkájukat elvesztőknek biztosított lesz-e a megélhetése a nyár végére. Ugyanakkor úgy vélte, hogy egyes, szociálisan túlköltekező országok miatt globális adósságválság jöhet, évtizedes megszorítópolitikával, aminek egyedül a spekuláns-tőke lesz a nyertese.

– Időközben visszaállította a kormány az egészségügyi alapellátást. A jövedelmüket elvesztő tömegekkel kapcsolatban többen is aggályaiknak adtak hangot, ám ahogyan ön is említette, a Fidesz népszerűsége meglehetősen magas, továbbá a kormány fókuszában az elveszett munkahelyek pótlása áll.

– Minden azon múlik, hogy mi lesz ezzel a félmillió emberrel és családjaikkal. Betelhet a pohár, és akkor az emberek azt mondhatják, hogy bárki jöhet Orbán helyett.

– A kabinet mentőcsomagja millióknak jelentős kedvezményeket jelent, mint például a hiteltörlesztéseknek az év végéig történő felfüggesztése. Miért alakulna ki az ön által említett mértékű elégedetlenség?

– Előfordulhat, hogy július-augusztusra tömegével lesznek olyan emberek, akik előtte elkötelezett Fidesz-szavazók voltak, de már nem lesz mit enniük. Az elégedetlenség pedig túlnőhet azokon, akik ténylegesen elveszítették a megélhetésüket, mert egész egyszerűen az bizonyosodhat be a választók előtt, hogy egy gazdasági-társadalmi krízis kezelésére Orbán Viktor alkalmatlan.

– Ön szerint tehát alapjövedelmet és a baloldali ellenzék által javasolt egyéb hasonló támogatásokat kellett volna kiosztani? Egyébként az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi csoport, a nyugdíjasok visszakapták a 13. havi nyugdíjat, amit a baloldali kormányok vettek el tőlük.

– Jóllehet a NER tíz év alatt kivéreztette a jóléti szektort, ha erre a leállós válságra más kormányokhoz hasonlóan, a magyar is a meglévő szociális transzferek drasztikus emelésével és újak bevezetésével, helikopterpénz-bevetéssel reagál, az egy adósságcsapdához vezető út lett volna. A 13. havi nyugdíj visszaépítésével sem értek egyet, mert most még nem azok vannak a legnagyobb bajban, akik egyébként is szociális transzferekből élnek. Az álláskeresési járadék időtartamát, amely szégyenletesen rövid Magyarországon, azt kellett volna meghosszabbítani, legalább a veszélyhelyzetet követő 30. napig. Az otthonápolási díjat március közepén meg kellett volna háromszorozni. 30–50 százalékos azonnali béremelést kellett volna adni az egészségügyi, szociális és rendvédelmi szektorban dolgozóknak, további 50 százalékos átmeneti béremelést a frontvonalban küzdőknek. Több olyan nem piaci munkahelyeket kellett volna létrehozni, mint az otthonápolás, az államilag finanszírozott gyermekfelügyelet. A szociális szektor kapacitásbővítése is kívánatos lenne, ám ebbe a kormány bele sem fogott. A Kurzarbeitet pedig nagyon későn és nagyon alacsony plafonnal vezette be a kabinet, és csak a második verziója elfogadható valamennyire egyes vállalkozások számára. Addigra azonban számos vállalkozás már megszűnt, vagy kirúgták az embereiket. Ráadásul fel nem foghatom: ha a veszélyhelyzetre adott felhatalmazás időben korlátlan, a bértámogatás miért csak 90 napra szól?

Fotó: Bach Máte

– Van olyan része a kormány intézkedéscsomagjának, amellyel egyetért?

– A legelső bejelenés március derekán alapvetően helyes és üdvözlendő volt – a járulékfizetés könnyítésére, a törlesztési és végrehajtási moratóriumra gondolok – de már ezekkel az intézkedésekkel is legalább egy hetet késett a kabinet. A kormánynak azt a prioritását is üdvözlöm, hogy el akarja kerülni az adósságcsapdát. A Nemzetközi Valutaalap, az IMF tagországainak fele már segítséget kér, és mivel számos nemzetközi szakértő jósol W alakú, vagyis újbóli visszaeséssel járó válságot, a koronavírus-krízist globális adósságválság követheti évtizedes megszorítópolitikával, aminek egyedül a demokratikus intézmények fölé kerekedő hitelezők és a spekulánstőkések lesznek a nyertesei.

– Orbán Viktornak azt az ígéretét azonban kockázatosnak nevezte, hogy annyi munkahelyet hoznak létre, amennyi a járvány miatt megszűnt.

– Nem látom az elképzelés kivitelezésének a feltételeit. Nagyjából lehetetlen, hogy ezt még időben, vagyis két hónap alatt, amíg az átlagemberek tartalékai kitartanak, kivitelezze a kormány. A piaci munkahelyteremtést ki kellene egészíteni egyrészt egy állami-önkormányzati munkahelyteremtéssel. Ehhez képest azt látjuk, hogy most már a forrásaiktól megfosztott önkormányzatok is leépítésekbe kezdenek. Másrészt egy nagyvonalúbb védőháló a veszélyhelyzeten túlmutató álláskeresési járadék és felső plafon nélküli bértámogatás. Az is aggályos, hogy nem az ország kitettségét csökkentő munkahelyeket hoznak létre. Ugyanis a veszélyhelyzetet a kormány arra is felhasználhatná, hogy elkezdi visszaállítani azokat a termelőkapacitásokat, amelyeket a rendszerváltó elit ostoba és hazaáruló módon lerombolt. Nem csak a KGST-n belül jelentett komparatív előnyt például a korábban meglévő élelmiszeriparunk, de most vált igazán abszurddá, hogy alapvető közszükségleti cikkekből is importra szorulunk. Szélsőségesen kiszolgáltatott Magyarország azoknak a globális ellátási láncoknak, amelyekbe most a COVID–19 belemart.

– Az ország kitettségének a csökkentése kapcsán a kormány is markáns álláspontot képvisel, például nem engedi, hogy a bedőlő vállalkozásokat külföldi cégek vásárolják fel.

– Ez persze helyes, az már kevésbé, hogy a padlóra került családi vállalkozásokat most majd Mészáros Lőrinc vásárolhatja fel. Ráadásul a kitettség egy sokdimenziós játszma. Az Orbán-Szijjártó-Palkovics-féle gazdaságpolitika például rendkívül sérülékennyé teszi a magyar gazdaságot, mivel a kormány a német autóiparhoz kötötte hozzá az ország gazdaságának a szekerét. Márciusban világosan látszott, amint lejjebb tekerik az autógyártást Győrben, vagy Kecskeméten, az egész magyar gazdaság teljesítménye zuhanni kezd. A turizmusnak becímkézett 600 milliárd forint is rendkívül kérdőjeles, mivel a világon senkinek nincs fogalma arról, hogy a járvány után a kereslet-kínálati viszonyok hogyan fognak alakulni.

– A turizmus támogatásával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a kis szálláshelyeket is támogatja a kabinet, ráadásul a piac háromnegyede kis- és középvállalkozás. Visszakanyarodva a járványhelyzethez, precedens nélküli dolognak nevezte a világgazdaság leállítását a járvány miatt. Ön szerint valóban indokoltak voltak ilyen átfogó intézkedések, korlátozások?

– Mai tudásom szerint igen, sőt azt kell mondjam, hogy a kormányokat, köztük a magyar kabinetet éppenséggel inkább azért terheli felelősség, mert nem léptek időben. Amikor januárban tudni lehetett, hogy kitört egy ismeretlen kimenetelű és természetű járvány, akkor az európai országokban és hazánkban is azonnal le kellett volna állítani a Kínából és a Kínába irányuló közlekedést. A döntéshozóknak nem volt meg a bátorságuk, nem is diplomáciai, hanem gazdasági okokból. Szintén a profitérdek érvényesült, amikor február közepén nem függesztették fel az olasz és az osztrák síszezont. A kijárási tilalomnál puhább intézkedéseket sokkal korábban meg kellett volna lépni, akkor megúszhattuk volna a világgazdaság leállítását.

– A kissé szürreális hivatalos narratíva szerint egy denevér elfogyasztása vezetett a SARS–CoV–2-vírus megjelenéséhez, tehát nem lehetett előre látni, hogy ilyen beláthatatlan következményei lesznek a fertőzés terjedésének.

– Kinőttem a gyerekmesékből. Ezt az elméletet kezdetben is nehezen hittem el, de mostanra csúfosan megdőlt. A vadállatpiacok és a természetes élőhelyek urbanizálódása persze katasztrofális következményekkel járhat, csakhogy az előbbi negyven éve megy Kínában, míg utóbbi messze nem csak kínai jelenség. A világmédia szándékosan vagy ostobaságból az emberiség félrevezetését szolgálta a manipulált tudósításokkal. Vuhan, a világ egyik első számú gazdasági hatalma, biotechnológiai központja. Nem akarok találgatásokba bocsátkozni, lehetett baleset és hanyagság is az oka annak, hogy a vírus kikerült az ottani laboratóriumokból, de minden valószínűség szerint ez történt. Laikusként figyelemre méltó, hogy mások mellett egy francia Nobel-díjas kutató, Luc Montagnier is azt állítja, hogy mesterségesen állították elő a vírust. Mindenesetre a pánikkeltés is súlyos károkat okozott.

– Utóbbi alatt azt érti, hogy mégsem annyira veszélyes a SARS–CoV–2, mint amilyennek a média beállítja?

– Nem vonom kétségbe, hogy olyan pandémiával áll szemben az emberiség, amelynek ismeretlen a lefolyása az orvostudomány számára, s nehezen kalkulálható egészségügyi kockázatokat jelent. Ráadásul olyan járványról van szó, amely hirtelen, koncentráltan képes megterhelni az egészségügyi ellátórendszert, s még a legfejlettebb országokban is pillanatokon belül kimerítheti a lélegeztetőgép-kapacitást. Azonban mára egyértelművé vált, a járvány tényleges lefolyását messzemenően túlhiszterizáló híradások is megjelentek a világsajtóban. Így például a számok alapján nehezen hihető, hogy a brazíliai Manausban, és az ecuadori Guayaquilban, amelyek Budapestnél nagyobb városok az utcán heverjenek a Covid–19 miatt elhunytak.

– A járvány egyik következménye a kőolaj árának zuhanása. Ön szerint a pandémia lecsengését követően is háttérbe szorulhatnak a fosszilis energiahordozók?

– Nagyon remélem, hogy így lesz. Ám azt is, hogy ez nem az atomenergia előtérbe kerülését jelenti majd. A krízist az energiafüggőségünk csökkentésére is fel lehetne használni. A szabad felhasználásúvá vált uniós fejlesztési forrásokat pedig lakossági épületfelújítási programokra, a megújuló energiarendszereket szolgáló, illetve energiahatékonysági gyártó-kapacitások fejlesztésre lehetne fordítani.