A szakember szerint figyelembe kell venni többi között azt, hogy mit szeret a gyermek csinálni, kikkel érzi jól magát, és igényli-e már a táborozást. A szülői túlgondoskodás elszakadáskor szorongást válthat ki, ilyen esetben ottalvós tábor helyett érdemes olyat választani, ahonnan haza lehet jönni a nap végén – tette hozzá.
Tapasztalatai alapján a pszichológus azt mondta: általában 10 éves kor után lehet elkezdeni a táboroztatást, de az önállóságtól és a szociális érettségtől függően 8-9 éveseknél is meg lehet próbálni. A visszahúzódóbbaknak az érdeklődésükhöz igazodó programokat javasolt, mivel ez megkönnyíti a beilleszkedésüket.
Földi Rita szerint a mozgásigény is döntő szempont, ám – mint fogalmazott – nem mindegy, hogy valaki az alaptermészetéből fakadóan nem olyan aktív, mint a társai, vagy csupán azért, mert még soha nem volt sikerélménye a mozgásban.
A szakpszichológus a táborozást elsősorban azért javasolja, mivel egy jól kiválasztott program nem csupán élményekkel gazdagít, de fejleszti a szociális készségeket is. A táborok szabályrendszerei az iskolainál kevésbé kötöttek, ezért a gyermekeket korábban nem látott élethelyzetekkel gazdagíthatják – hangsúlyozta.
