Tarlós István: Látványpolitizálást folytat a főváros baloldali vezetése

A legfontosabb sorskérdések – illegális bevándorlás, nemzetállamiság, kultúra, családmodell, családpolitika – kezelése tekintetében 180 fokos fordulat állna be, ha 2022-ben győzne az indulatokra, a hangulatra építő, hatalomra éhes, távolról sem természetes ellenzéki összefogás – figyelmeztet a lapunknak adott interjúban Tarlós István. Budapest új díszpolgára úgy véli, a kormánypártoknak kommunikáció területén össze kell szedniük magukat, nem szabad hagyniuk, hogy az eredmények elsikkadjanak és helyettük luftballonná felfújt ügyekről folyjon a végtelen vita.

Látványpolitizálás és gyűlölködés folyik a fővárosban a miniszterelnöki megbízott szerint Fotó: Kurucz Árpád

– Eközben mintha lassan megállna az élet Budapesten, nem hallani új, induló fővárosi beruházásokról.

– Úgy látom, a főváros most legalább 2022-ig időhúzásra játszik. Szobrot állítanak például háborúban megerőszakolt nők emlékére, ami szép gondolat. Ám mi indokol erről másfél év megelőző „társadalmi vitát”? Hosszú előzmény és részükről bombabiztos állásfoglalások sora után végeláthatatlan konzultációk indulnak árvízvédelmi műtárgyakról – hogy csak kiragadott példákat említsek. Bárhova nézünk, ez történik. Ha őket küldték volna Marathónból az üzenettel, a spártaiak körülbelül a mai napilapokból értesülnének a hírekről. Praktikusan ez nonszensz. A látványpolitizálásnak mégis van politikai haszna. Egyrészt de facto nem kell semmit csinálni, ergo nehéz hibázni. Másrészt lehet várni közben a dicséretet: „Lám, mi aztán demokratikusak vagyunk. Mindenről megkérdezzük a választókat.” Nem lehet, hogy a választók cselekvést is várnak?

– Ennek ellenére szívesen tetszeleg az új vezetés az elődjeik által indított beruházásokkal. A Béke téri főgyűjtő építkezésének sajtóeseményéről csak azok hiányoztak, akik az egész projektet kigondolták, megszervezték és kivitelezték.

– Minket is ért hasonló vád a 4-es metró kapcsán, de a két esetet nem lehet összehasonlítani. Mi azon a metrón még négy évig megfeszítetten dolgoztunk. Az értelmezhetetlenül kedvezőtlen szerződéseket is módosítottuk közben (az Alstomét például már 2011 májusában, amivel körülbelül 35 milliárd forintot szereztünk vissza a városnak). A jelenlegiek viszont az említett projekt érdekében szalmaszálat sem tettek keresztbe. Valószínűleg minden ilyen lehetőséget ki fognak használni 2022-re készülve.

– Ezek szerint csak átmenetnek gondolja a főváros baloldali vezetése a mostani időszakot?

– Megkoreografált taktika sejthető. Szinte minden 2022-ről szól. Ha felmerül a kérdés, miért nem valósul meg valami a városban, arra a következő másfél évben mindig ugyanazt a két választ fogja kapni. Vagy azért, mert én korábban nem csináltam meg (az mindegy lesz, hogy miért nem), vagy azért, mert a kormány nem adott elég pénzt. A teljesítmény a kampány során nem lesz viszonyítási alap. Már 2019-ben sem volt az. A kormánypártoknak észre kell venniük, hogy itt most nettó módon az indulatokra, a hangulatra épít a hatalomra éhes, távolról sem természetes ellenzéki összefogás.

– A baloldal által függetlennek tartott sajtó szerint szinte minden ­rossz, ami a főpolgármesteri időszakához vagy a kormányhoz köthető Budapesten.

– Rem acu tetigisti – a lényegre tapintott. Tudom. Különösen a DK-sok némelyike káromolja gyűlölködve hol a kormányt, hol engem. Olyan Gy. Németh Erzsébettel az élen vádaskodnak, aki már MSZP-s frakcióvezető korában is része volt annak a városvezetésnek, amelynek idején például az Alstom-szerződést, a 4-es metró szerződé­seit kötötték, vagy a legcsúnyább BKV-ügyeket bonyolították le még jóval 2010 előtt. Mindezeket az OLAF a legsúlyosabb kritikával illette. Most új arcként próbál megmutatkozni, és hamis bolsevik retorikával lép fel. Sok mindent lehet mondani a mi időszakunkra, mindenki munkájában lehet hibát találni, de arról fogalmam sincs, hogy ha valami megvalósul, miért nem képesek egyszer kipréselni magukból egy olyan mondatot, hogy „jó, ennek mi is örülünk”? Miért kell mindig lehetetlen összefüggéseket kreálni és mindenben a rosszat keresni? Felépült egy valójában nem létező virtuális világ is, ami nehézség nélkül felülírja a létezőt. Ami pedig általában a kommunikációt illeti, egyesek mintha egyre több és több dologról tudnának egyre kevesebbet és kevesebbet. Inkább „regényeket” írnak. Nincs jó véleményem a Budapest-infók elmaradásáról és helyette a Facebook kizárólagosságának bevezetéséről sem. Az infókon bárki bármit kérdezhetett. A Facebook nem szól vissza, és soha nem kell kínos kérdésekre válaszolni – amelyek, ugye, fel sem tehetők.

– A baloldal pártjai egytől egyig számonkérést, börtönt emlegetnek 2022 kapcsán. Mi a véleménye erről friss díszpolgárként?

– Nem foglalkozom ezzel. Állampolgárként esetleg véleményem van. Ez az általánosított, már-már kollektív bűnösséget sugalló fenyegetőzés tipikus bolsevik stílus. Az emberek, akik ezt harsogják, sejtelmes módon többnyire ilyen gyökerekkel is rendelkeznek. Fontosabb ennél, hogy ha a jelenlegi heterogén ellenzék a Fidesz valós vagy vélt hibáira hivatkozva mégis megnyerné a választást, annak több durva következménye lehet. A DK és a Momentum vezetőinek nyilatkozataiból kiindulva esetleg könnyen számítani lehet egy tanácsköztársaság típusú vendettára. Ez kellemetlen társadalmi esemény, de lenne ennél súlyosabb is. A legfontosabb sorskérdések kezelése tekintetében (illegális bevándorlás, nemzetállamiság, kultúra, családmodell, családpolitika) 180 fokos fordulat állna be. Ez a jövő generációk számára több, mint kockázatos. Azt is nehéz elképzelni, hogy egy várható ellenzéki struktúrában egyáltalán technikai­lag hogyan és ki lenne képes vezetni az országot.

– Van okuk félni a több mint ötvenszázalékos támogatottságú kormánypártoknak?

– A kormánypártoknak a kommunikáció területén össze kell szedniük magukat. Amint említettem, nem teljesítményalapú a kormányzati munka megítélése. A hangulatra, az érzelmekre, az indulatokra épít az ellenzéki kommunikáció, ami fokozódni fog az előttünk lévő másfél évben. Nem kap elég hangsúlyt az, hogy a kormánypárt és mi az elmúlt közel tíz évben együttműködtünk, ha kellett, vitáztunk – én személyesen is a miniszterelnökkel –, de tagadhatatlan eredmények vannak a városban. Azonban ezek az elért célok lassan elsikkadnak, mert luftballonná felfújt ügyekről folyik végtelen vita.

– A 2022-es választást mi döntheti el?

– Az, hogy a bizonytalanokat, a jelenleg egyik párthoz vagy csoportosuláshoz sem húzókat ki szólítja meg hatékonyabban. Egyre több tény mutat arra, hogy a baloldal budapesti győzelmében nagyon nagy szerepe volt annak a több tízezer itt élő külföldi állampolgárnak, akiket különböző csatornákon hatékonyan ért el az ellenzék. Ebben nagy szerepe volt az on­line fórumoknak, bérkommentelőknek is, akik a legképtelenebb, sokszor egyenesen aljas, szervezett hangulatkeltést folytattak. Csak egy példa: a 3-as metró ajtómeghibásodása kapcsán előkerült, pontosan méretre vágott fakockák kapcsán szinte minden fórumon mentek a nevetségessé tevő, idétlen bejegyzések, cikkek. Azonban arról már nem írtak, hogy az eset után azonnal megszűntek a felújított szerelvények ajtózárással kapcsolatos problémái, azóta is rendben működnek. Ahogy sajnos a baloldal kommunikációs stratégiája is, amit én gondolatszegénynek, koncepciótlannak, dühösnek, de egyelőre hatékonynak tartok.

– Mi a megoldás?

– Ismételni, ismételni és ismételni a tényeket, de nem mindegy, hogy mit és hogyan. Azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon sokan – főleg Budapesten – vevők a tényeket nélkülöző, csupán a negatív érzelmekre ható ellenzéki kommunikációra. Itt van például a Momentum fiatal elnöke, aki azt állítja: ő a magyar embereket képviseli, miközben tény, hogy Erdélyben visszatérően a magyarok ellen, románok mellett kampányol. Hogy van képe azt állítani ezek után, hogy a magyarok érdekében politizál? A hamis kommunikációval szemben csak a tények szakadatlan és produktív stílusú ismétlésével lehet küzdeni. Nem a teljesítmény alapján dől el ma Magyarországon egy választás, hanem azon, hogy ki, milyen hangulatot tud teremteni.