Rutinból hozza – Dacia Duster 1.2 TCe 4×4 teszt

Ma már nem arról az olcsó szabadidő-autóról van szó, ami 2009-ben népszerűvé tette a korábban még imázsproblémákkal küzdő Dacia márkát, kezdjük azzal, hogy nincs már fekete lökhárítós alapmodell a kínálatban. De ez nem minden, a formatervezők igyekeztek karakteres, divatos jegyekkel felruházni a karosszériát, bár ne tették volna! Az első sárvédőről induló fekete műanyag küszöbborítás például nagyon széles, megnehezíti, hogy úgy szálljon ki az ember az utastérből, hogy ne legyen sáros a nadrágja. A hűtőrács mintás betétjének felső sora be van falazva, pocsolyán áthajtást követően az itt megbújó víz még vagy fél percen keresztül fröcsög a szélvédőre a menetszélnek hála, többszöri utántörlésre van emiatt szükség. Apropó, ablaktörlő! Lehetnének hosszabbak a lapátok, a vezető előtt a szélvédő felső sávját nem takarítják, de az utas előtti felső negyed is vizes marad…

Amíg kívülről egyértelműen felfedezhető a ragaszkodás a bevált Dacia formához, az ajtót feltárva újratervezett műszerfal fogad. Az anyagminőség nem sokat változott, bár egy ilyen úttalan utakon mozgó járműnél a könnyen takarítható anyagok még felvállalhatók, de a műszerfal megjelenése sokkal emészthetőbb lett.

Dacia Duster 1.2 TCe 4×4
Fotó: Hilbert Péter – AUTOMOTOR.HU/Mediaworks

A szellőzéskonzolra különösen büszkék a gyáriak, mondván, az prémiumautóban is megállná a helyét – igazuk lehet, hiszen évtizedet nem mondtak. Nagyban megkönnyíti az érintőképernyős fejegység (vagy a rádió) használatát, hogy azt magasabbra és kicsit a vezető felé fordítva helyezik el. Alatta és az anyósülés előtt kialakított nyitott tárolókkal csínján kell bánni, mert azoknak kicsi a pereme, az ide tett tárgyak könnyedén leeshetnek.

Új fejlesztésűek az ülések, jobban tartják a testet – itt most nem a kanyarban szükséges oldaltartásról van szó, hanem arról, hogy több órás út során nem fárad el annyira az ember.

Csak a harmadik, Comfort szinttől jár a magasságállítás a vezetőüléshez, a magasságában és mélységében állítható kormány a második, Essential szinttől van a fedélzeten, tehát nem csak a légkondira kell odafigyelni a választás során. Nagyra nőtteknek jelenthet problémát, hogy a váltókar melletti lábtámasz széles, a gázpedál pedig közel van az autó középvonalához, ami esetenként kicsavart lábtartást követel meg. A második sorban megfelelő a térkínálat, a csomagtér egyszerű támladöntéssel bővíthető.

Fontos tulajdonság az összkerékhajtás, mert eltérő miatta a váltó fokozatkiosztása.

Terepfokozat híján az egyest a megszokottnál rövidebbre vették, ennek használatára normál közlekedés során csak meredek emelkedőn induláskor van szükség, illetve dugóban különösen lassan csoroghatunk előre alapjáraton. Kettestől számítva öt fokozatunk van az előrehaladáshoz, némi megszokást kíván, hogy amíg más autóban harmadikban haladunk 30-as táblánál, itt már a negyediket lehet használni.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Mindörökké Niva – Lada 4×4 Urban teszt

Hívhatják bárhogy, kaphat bármilyen modern külsőt, ugyanaz a nyers terepjáró marad a Lada nagy túlélője – írja az automotor.hu.

Nem vitás, hogy a Lada hazai visszatérésének legizgalmasabb pontja a Niva, vagyis a 4×4 keresztnevű típus forgalmazása. Lássuk be, megkapó látvány a csillogó autószalonban kiállított, vadonatúj VAZ 2121-es, a régi világ – talán legszebb – emléke.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.