Szárnyaló fantázia – 60 éves a legendás autó

Amikor a Svenska Aeroplan AB 1945-ben megalapította új üzletágát, még nem rendelkezett autóipari tapasztalatokkal, a repülőmérnökökből álló fejlesztőcsapat azonban az ellenfeleket alaposan tanulmányozva, előnyeiket és hátrányaikat megismerve tervezte meg első típusát, a 92-est. Tíz évvel később az eredeti konstrukció műszaki alapjait felhasználva dobták piacra a 93-ast, amely többek között a kétütemű motor élettartamát tekintve hasznos szabadonfutóval, egy darabból álló szélvédővel és felárért kínált, kétpontos biztonsági övvel tudott többet elődjénél. Az elsőszámú exportpiacon, az USA-ban és a ralipályákon is sikeres autó négy év és 52 731 példány után átadta a helyét utódjának.

A SAAB 96 a korabeli plakátján
Fotó: FLICKR

Mivel a 93-as részegységeit hasznosító sportautó, a Sonett viselte a 94-es számot, és már 1959-ben elkészült a cég első kombija, a 95-ös, az 1960-ban bevezetett újdonság a 96-os nevet kapta. Bár első ránézésre alig változott a Sixten Sason-féle formaterv, nemcsak a hátsó ablakok, hanem az utas- és a csomagtér méretét is megnövelték, sőt, a hátsó lámpákat is nagyobbra cserélték. Belekerült a 95-ös számára fejlesztett, 841 köbcentire növelt lökettérfogatú, 38 lóerős, háromhengeres, kétütemű motor háromfokozatú kézi váltóval. Új műszereket kapott, a műszerfal felső részét puha anyaggal borították, az első támlákat ledöntve üléseit ággyá lehetett alakítani, a hátsók ülőlapjának magassága pedig három fokozatban állítható volt.

A Saab számára fontos volt, hogy a vásárlók igényeit kielégítő, sokáig használható autókat kínáljanak, ezért nem pusztán a svéd viszonyoknak megfelelő nagy teljesítményű fűtéssel, hanem rozsdavédelemmel is ellátták A korszak szemléletmódjának megfelelően évente javítottak vagy módosítottak a 96-oson és a 95-ösön. 1961-től már közvetlenül a kulcs elfordításával lehetett beindítani a motort, 1962-től alapáron jártak a kétpontos biztonsági övek, illetve Sport néven háromkarburátoros, 52 lóerős kivitelt is bevezettek. Utóbbi különlegessége az első tárcsafék mellett az automatikus olajozórendszer volt, amely a benzintől függetlenül egy tartályból látta el kenőanyaggal a motort.

SAAB 96
Fotó: FLICKR

A kétütemű felépítés ugyan megfelelt az északi éghajlatnak, a versenypályákon elért sikerek nyomán nőtt a 96-os iránti igény a külföldi piacokon, ahol már a 60-as években sem számított versenyképesnek a technológia, ezért a mérnökök Rolf Mellde vezetésével több gyártó négyütemű motorjával is végeztek tartóssági teszteket. Ugyan a Volvo soros négyhengerese teljesített a legjobban, a Ford V4-ese sem sokkal maradt el mögötte, ráadásul ideális hengerelrendezése miatt sokkal könnyebb volt beépíteni a 96-os motorterébe. 1964-ben megjelent a kétkörös fékrendszer (a biztonság kedvéért az elsőket és a hátsókat keresztben kötötték össze egymással), valamint bevezették a négyfokozatú kézi váltót.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.