1994-ben dobta piacra a Volkswagen a Polo kisautó harmadik generációját, ami nem csak azzal hozott újat, hogy már ötajtós karosszériával is megvásárolható volt, hanem hogy a korábbitól eltérően szabadon lehetett választani a hajtások és az extrák közül. Az egyszerűség kedvéért a sajtó/kereskedői bemutatóra azt a rendszert találták ki, hogy az egyes csoportokat színekkel jelölték – meghajtás: kék, felszereltség: sárga, opciók: piros, fényezések: zöld –, és húsz olyan autót készítettek a bemutatóra, ahol ezeket a karosszériaelemeket összecserélték. Ezeknek a tarka autóknak aztán az újságírók és a kereskedők is hírét vitték a világba, és akkora érdeklődés támadt az olasz bohócokról elnevezett Harlekin-autóknak, hogy a gyár egy 500 darabos limitált széria gyártásáról határozott; végül 3806 darabot készítettek belőle. Az autók úgy készültek, hogy legyártottak négy különböző színű autót, majd azok karosszériaelemeit meghatározott rendszer szerint összecserélték. Az Egyesült Államokban 1996-ban megpróbálkoztak a Golf Harlequin-nel, de alig 246 példány után leálltak vele.
Fotó: Flickr
