Rombolás helyett megújítás: ház a budai hegyekben

Hagyománytisztelet és jövőbe mutató szellemiség – e két tulajdonsággal jellemezhető talán legjobban a Bényei Építészműterem, mely Budapest zöldövezeti részének szívében, a budai hegyekben áll. Bényei István, a műterem vezetője egy bővítésekkel eltorzított, veszélyesen leromlott állapotú ipari épületben látta meg az újjáteremtés lehetőséget, így a tájidegen csarnok nem egyszerűen megmenekült a pusztulástól, de új életre kelt. A műterem a jelenkori igényekhez igazodva, a fejlődés adta lehetőségeket kihasználva őrzi ipari örökségét – írja a lakáskultúra.hu.

Az átalakítás során az eredeti tervező munkájának tiszteletben tartása mellett egy letisztult, átlátható, 21. századi szerkezetet hoztak létre. Az épület a legalapvetőbb ház formát idézi, ahogyan azt egy kisgyerek is lerajzolná, az egyszerűen papírra vethető vonalak mögött azonban tudatos szerkesztés bújik meg. A svábok lakta környéken már a 19. század közepén az elkészült műtermet meghatározó formák uralkodtak, így a koncepció nem csupán a hegyoldal jelenével, de évszázados múltjával is harmonizál. Ahogy a tervezők valamennyi alkotása esetében, saját irodájukban is kiemelt szerepet kapott az átláthatóság.

A kép illusztráció. Fotó: Pexels

Az épületet egész nap átjárja a fény, fekvésének és a homlokzatok üvegfelületeinek köszönhetően – utóbbi a természettel való kapcsolatot is erősíti. A környezetével szinte szimbiózisban élő ház magától értetődő módon simul a tájba. A környező fák kellő árnyékot vetnek a műteremre ahhoz, hogy még a déli órákban is csak szűrt fény érje, biztosítják a kedvező klímát és a megfelelő látási viszonyokat. Amikor pedig az árnyék elfogy, az építészeti megoldások veszik át a fák szerepét: a homlokzatok kialakításának köszönhetően a műterem a kívánt mértékben védett a napfénytől. A homlokzat vendégfogadó jellege szembeötlő, a vizuális hatás szinte beszippantja a látogatót.

A belső kialakítást a műhely kreatív szellemisége motiválta. Az egyterű iroda úgy hangsúlyozza a közösséget, hogy a belsőépítészeti megoldásoknak köszönhetően az elmélyült munkára is lehetőséget biztosít. A jelenleg elérhető leghatékonyabb hangcsillapító elemek kerültek a belső térbe – az ingatlan ipari múltját idéző padlószőnyegtől kezdve a falat borító műfűig. Ugyanezt a célt szolgálja a munkateret a tárgyalótól elválasztó vörös színházi függöny, amely egyaránt megidézi David Lynch filmjeinek álomszerűségét, illetve Salvador Dalí szürreális világát; megjelenését mégsem esztétikai szempontok indokolják, hanem kizárólag térelválasztó és hangszigetelő funkciója.

A tárgyalóból az üvegfalon át a hegyoldalra nyílik kilátás, ahol a fogaskerekű vasút halad. A látványban sűrítve tárul fel a műterem gondolatiságának lényege: a természettel harmóniában élő ipari örökség megőrzése. Nem véletlenül került be az épület a Média Építészeti Díja 2019 Közönségdíjának legjobb hét finalistája közé.

A teljes cikk, amelyben képeket is láthat a budai hegyekben álló kortárs módon felújított épületről, elérhető a Lakáskultúra oldalán.