Egy tárgy, egy történet: arany virágtartó, avagy a szélsőség extravaganciája

Amikor régiségekkel kezdtem foglalkozni, ha megláttam egy nyolcvanas évekből származó tárgyat, méltóságteljesen elfordítottam a fejem, hiszen azért mindennek van határa – olvashatjuk Madarász Magdolna ékszer- és műtárgybecsüs, enteriőr tervező írásában. Érdekes látni, hogy az idő múlásával hogyan változik a divat és mi magunk is. Ma már az aranyozott lakáskiegészítők nem számítanak giccsnek, hanem romantikusak, a dús cikornya nem cifra, hanem gazdagon díszített, a füstüveg nem riasztó, hanem érdekes, a plüss huzatos karosszék sem ízléstelen, inkább trendi, anyukámék egykori arany zsúrkocsijáért pedig kimondottan ölni tudnék. A bárszekrény ismét hódít, bár ma már nem Napoleon konyakon teszünk bele, hanem finom bort vagy pezsgőt. Az egykor a luxust kifejezni hivatott és az art deco stíluselemeiből merítő formavilág manapság ismét reneszánszát éli. Előszeretettel hozzuk kapcsolatba az angolszász regency stílussal, vagy nevezzük érzelmes glamournak.

Az extravagancia magasfoka egy lámpa képében

Fényűző részletek

Minden nemzet lakberendezésében felismerhető ez az időszak, természetesen élen jártak benne a káprázat és a látvány nagymesterei, a franciák és az olaszok, de nem maradt le az USA sem. A fényűzést magas fokon művelők itt Európában és a tengerentúlon is bőkezűen bántak az arany színű kisbútorokkal, lámpákkal és lakáskiegészítőkkel, nem fukarkodtak a kristályos csillogású üvegekkel és csillárokkal. A túlzások időszaka volt ez, nem törekedtek letisztultságra sőt a “minél több, annál jobb” elvét követték. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, egy-egy jól sikerült darab engem is szíven talál, nem tudom függetleníteni magam a tündöklő hatása alól.

A teljes cikk ITT olvasható el.