A kövér porcsin igazi áldás a biokertészek szerint, hiszen a pozsgásokhoz hasonlóan húsos levelű gyomnövény ráterül a földre, védi a felszínt az erős napsugárzástól és bent tartja a kevés nedvességet a talajban – olvasható a Lakáskultúra cikkében.
Kánikulában nem is érdemes kigyomlálni, hiszen inkább védi, mint csúfítja a kertet.
Kövér porcsin: ismerjük meg!
Az ázsiai származású kövér porcsin (Portulaca oleracea) szinte az egész világon elterjedt, de főleg a trópusi, szubtrópusi területek növénye. A talajjal szemben nagyon toleráns, szereti a napos, meleg helyeket. Nálunk csak a meleg idő beállta után kezd csírázni, aztán türelmesen kitart a fagyok érkeztéig.
Amikor igazán jól érzi magát, szívesen nyújtózkodik, méretesebb leveleket fejleszt, míg kedvezőtlenebb körülmények között a földre lapulva próbál túlélni.
Szétterülő párnája a túlnyomórészt homokos területeken fogja össze és takarja a talajt.
A régi öregek valamit nagyon tudtak
A feltűnően dúsan termő porcsin azonban nemcsak a kertészek fantáziáját mozgatta meg, táplálkozáskutatók is alapos vizsgálatnak vetették alá az életképes gyomot. Annál is inkább, mert számos legenda kering arról, hogy ínséges időkben bizony ugyanúgy ételként fogyasztották a porcsint, mint mondjuk a csalánt.
Kissé savanykás, húsos leveleit, szárait legjobb nyersen fogyasztani, lehet savanyítani és fermentálni, szokás még gőzben párolni, de leves is főzhető belőle.
A világ számos pontján – már az ókortól kezdve – használták a kövér porcsint a népi gyógyászatban. A tradicionális kínai orvoslás lázcsillapításra, hasmenésre, húgyúti fertőzésekre és méregtelenítésre javasolja. Az indiánok a pépesített leveleket égési sérülések, bőrbetegségek, sebek, fekélyek gyógyítására, valamint fájdalomcsillapításra is használták. Nepálban a kövér porcsin leveleit ma is skorbut ellen és vértisztítóként használják.
Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)
